Magyar Futár, 1942. július-szeptember (2. évfolyam, 27-40. szám)

1942-08-19 / 34. szám

­ MAGYAR FUTÁR. Politikai hetilap. A szarkeazténért leld : DR. RAJNISS FERENC lóazerkeautft. A kiadásért l.­.l: Grátzar Antal. Szarkeazteaég: V., Gr. Klebelab Ag­ utca 29. Talajon: 120-856. Kiadóhivatal: Budapast, VIII. Józ.ai-körút . Talajon : 144-400. — B ehzetési ár egy évre 10­0, félévra S­P, negyedévre 2.10. Egyen azám­éra 20 Illlét. Ctellcazámf*: 21.363. Kéziratok, képek, rajzok magörzését vagy v­álaküldését a azarkasztóaág éa a kiadóhivatal nem vállalja* Nyomatott a Stádium Rt. ottaet-kérforgógépén. Budapast, V., Honvéd­ utca 10. Felelía: Gyíry Aladár igazgató.­ ­ Az 1848-as márciusi ifjúság­­radikális­t párt­­nak nevezte politikai szervezetét. Szócsöve és hírlapja a «Március 15] című­ lap volt s ennek hasábjain követjük a forradalmi idők ellenzéki hangját. A márciusi ifjúság ábrándképe a­ pá­risi francia forradalmi világ volt. Lap­juknak több mint fele párisi események­kel s párisi forradalmi nevekkel volt tele. Érezhető, hogy Páris napi történetét, ese­ményeit, a benne szereplőket s a fordu­latok szövevényeit a márciusi ifjak tö­kéletesen ismerték, miközben a magyar sors, — mult, jelen és jövő­­­helyes és valóságos tájékozottságától, sajnos, messze elmaradtak ... Amit a párisi­­La Reformot írt, az postafordultával hű fordításban megje­lent Pesten és szentírásnak számított. Noha valójában iskolapéldája volt a kül­földi felelőtlen izgatásnak, s ami még rosszabb, minden sora csak úgy árasz­totta azt a gyökeres tudatlanságot, mely a franciákat földrajzi, geopolitikai és történelmi téren mindig jellemezte. Ferdinand Flacon, párisi­­ ideiglenes kormánytag* *La Reforme­-ban megje­lent és itt magyarra fordított cikkéből idézik ezt a részt: (Amennyiben a király és a magyar nemzet közt tett eskü kölcsönösen köte­lező hatályáról szólnánk, az eskühöz való további ragaszkodás a magyar nemzet részéről gyalázatos félelemképpen tűnne fel azon forradalmakkal szemben, me­lyet a francia nemzet nagylelkű, párt­fogása alatt mindenfelé megkezdettek...» Ez a francia *nagylelkű pártfogás*, frázisnál sohsem volt egyéb!­­Várni akartok, — kérdezi a «La Re­forme* — hogy Ausztria az első rémü­letből magához térve, ismét csalni ké­szüljön? S akkor fegyvert fogni? Mennyi vérbe fog kerülni majd a győzelem! ...* A francia ideiglenes kormánytag fegy­verbe szólította Magyarországot, ahol ágyúk ellen ebben az időben még vadász­puska sem akadt volna elég, így ír tovább a francia pártfogó: "Tökéletes és rögtöni függetlenség, erre van Magyarországnak kikerülhe­tetlen és valódi szüksége.*­­ Kossuth Magyarország első republi­kánusa ...» Ami ebben a pillanatban még tájé­kozatlan külföldi ráfogás volt... Az első felelős magyar minisztérium Pozsonyból lejött Pestre. Az ünnepélyes fogadtatást a (Március 15» fanyalogva jegyzi fel. Kis rendezési zavar volt, hogy a tűzijátékkal elsiették a dolgot s az érkezésnél félórával hamarább el­pukkantották a rakétákat. A rakétás mes­ter ilyen kioktatást kap: «Hát nem tudja ön, hogy van a miniszterek közt egy ,ez alatt Széchenyi értendő­, ki a pisz­toly korai kisütése iránt rettenetesen ké­vés rokonszenvet érez magában? De ez nem tartozik ide. Mindennek megjön a maga ideje...* Párisi tapasztalatok bedobása a pesti gondolkodásba: «A párisi gazdagokhoz, április 2-án egy felszólítás történt, hogy 2 órakor a sza­badság fájánál megjelenvén, adakozzanak a szegény, munkások számára. Egyetlen •így sem jelent meg, így készítik elő a pmrmunizmust épp azok, kik tőle leg­inkább rettegnek.* A kommunizmus nemcsak nagyon ha­sonló formáiban, hanem még nevében is itt libegett és népszerűsödött Pest há­­­ni felett, bár az igazság érdekében hozzá kell tenni, hogy csak könyvből, hírek­ből és regényesen ismert kommunizmus­ról volt szó. Valami még szabadabb sza­badságról, a szó legéretlenebb, divatos értelmében ... Az a rettenetes nemzetgazdasági és po­litikai piaci hangulat, hogy Magyarország a megszűnt államközösség államadóssá­gából semmit se vállaljon magára, a ké­sőbbi eseményeket fele részben előkészí­tette! Az utca kimondta a *nemfizetés* nagyhangú, sorsdöntő jelszavát: «Az osztrák minisztérium választásul előnkbe a legmerészebb alternatívát veté. Fogadjuk el az államadósságokat, vagy legyen köztünk harc és háború. E szó legkeményebb ultimátum. Most kell az országnak erősnek és hatalmasnak lenni.* *A gyenge minisztérium az erőt csak a népben keresheti. Ha a minisztérium a nemzeti gyűlést ily helyzetben össze nem hívja, fél a néptől. Ha fél, nem érdemli meg, hogy egy óráig hivatalban maradjon.» Fölényesen siklottak át mindenen, mely vágyálmaikkal ellent mondott. «Az Allge­meiner Zeitung azt hiszi, hogy Olasz­ország 4—5 hét alatt ismét Ausztria ke­zében lesz. Ilyen gyermeki hitű embe­reket szeretett Metternich, ki maga soha semmiben sem hitt.» Viszont elhittek minden külföldi ka­csát. «Egy frankfurti levél közli, hogy Miklós, Oroszország cárja beleegyezett a Lengyel királyság függetlenségének hely­reállításába. Királynak Leuchtenberg her­ceget óhajtja...» A magyar minisztérium legkeményebb támadása mindennapos a március 15-ben: «A vád egy, de az nagy és elhatározó, a tétlenség. Mit művelnek azok az em­berek? Mit fontoskodnak, mit nehézke­dősködnek, hogy senki itt életjelüket nem látja. A sok és mindenféle foglalkozás még nem tevékenység! Azért, ha minden­nap együtt ül a minisztérium s azzal a Pulszkijukkal oly keményen és fenn­hangon olvastatja az érkezett leveleket, hogy az utcára is lehullik, és a levelekre rögtön felelnek , aláírják magukat, az meg nem old meg semmit. Amint a ma­gyar minisztérium most viseli magát, az valóságos majláth-györgyizmus. Így nem fognak önök a hazában rendet csinálni. A francia ideiglenes kormány egy nap alatt 80 közérdekű határozatot hozott...* Kis életkép az utcáról: István főherceg Pestre érkezett. A vá­ros ki volt világítva, a nemzetőrség fel­vonult. «Egy zenekar a megérkezés előtt, a várakozás unalma alatt a Marseillaiset húzta, egy másik dacból a Gotterhaltét...* Két sor a forradalmi közgazdaságból: * Budára kellett mennem, hogy ringy­rongy pénzemet becsületesebbre beváltsam (ezüstre), miután a pesti boltok nagy részében visszadobták bankjegyeimet.* Beütött a pesti király utcai zsidóverés. A Március 15. szinte elkábul a dühkitörés váratlanságán. Most nem annyira han­gos, mint amikor még a zsidóellenesség vitára alkalmasabb kezdeti üteme elkez­dődött. «• Szeretnénk e napot a város tör­ténetéből kitörülni... A városban egész tömegekben hallatszott e lázító kiáltás: *Le a zsidókkal! *­­Nem kell többé zsidó!­­•... A legmélyebb szomorúsággal kell kijelentenünk, hogy e minden em­beriességet levetkezett izgatás még a fegy­veres polgárság egy része között is el volt terjedve... Az ifjúság egész napon csak nézője volt a dolgoknak...» Óriási felháborodást keltett az admi­nisztratív hivatalnokok kinevezése, a na­ponta bővülő névsor, melyből külön-külön személyenkint támadták a kinevezetteket s még jobban a minisztériumot: «önök pecsovicsok között akarnak elnökölni s személyválogatás nélkül pecsovicsokat sze­degetnek nyakrafőre a hivatalokba ... Önöket a nép emelte polcra, mert ha ennek bizalmát nem bírják, most a köz­legények sorában élnének... És Kossuth nagylelkű tud lenni ezek irányában! Ez lesz az ő,­s a jelen minisztérium meg­buktató­ja! ...» A minisztertanács elrendeli, hogy a zsi­dók álljanak ki a nemzetőrségből. *A nemzetőrségbe magukat már beírt zsidók a fegyvert tegyék le. Menjenek haza, ne mutassák magukat az utcán, vagy ha éppen tetszik, menjenek ki a városból, az országból. Menjenek Jeruzsálembe? ... Mi nyilván kimondottuk a kormányzás lehetetlenségét ezen rendszer mellett...* A párisi *La Reforme* újra lázít: f Mu­tassanak fel végre a magyarok is egy politikai tényt, mely a magyar nemzet, már jókora időtől fogva jelentéktelen évnapjáról, Európa szemébe tündököl­jön .. .* Újra zsidókergetés a pesti utcákon: «Ne gondolják, — írja a Március 15, hogy ez valami véletlen bonyodalom volt. Óh nem. Ez valóságos tervszerű gaz­csín. A bu­kott rendszerek ellenforradalmi kísér­lete a népsöpredék által... De mi ébren leszünk és el nem mulasztjuk körmükre koppantani, de úgy, hogy a körmük is ott maradjon...» " A bécsi ifjúság 250 tagú küldöttsége j­­ön Pestre, s ajándékul hozzák Mátyás krály Bécsben őrzött pajzsát. A Március 15-nek ez nem tetszik. *Ha a bécsiek azt hiszik, hogy minket Mátyás király, vagy Nagy Lajos kora most is lelkesít, nagyon csalódnak. A mi közönségünk a magyar históriát, úgy mint most van, bátran elvetheti. Múzeumi régiség, más semmi. A bécsiek átláthatják, hogy mi efféle érettundiákra, miket hozzánk hoz­tak, nem sokat adunk ... A régi Bécs meg van bukva. Az új pedig támaszkodjék, csak saját kútforrásaihoz... A fáklyás zene, megrendelt népgyűlés, zászlóhajto­gatás még csak mind megjárja, de azt mégis csak kikérjük magunknak, hogy diplomati­e csókolódjunk ... A Múzeum­terén tegnap nagyszerű csókolózások mentek. A sok czuppantás és csattanás kacajra indította azokat, kik attól tá­vol maradtak...» A párisi lapokból most érkezett vissza Kossuth állásfoglalásának híre, aki a me­gyei rendszert, (mint honfoglaláskori in­du­ly. Most Párisból kap kioktatást. *A magyar­­utású, szentistváni, árpádkori hagyomá­nyos államrendünket) fenntartani kívánta, mit nemzet kilenctizede tegnap még nem hitte volna, hogy Kossuth úr ajkán ily szavak jöhessenek ki valaha, s ma már a csalódás leverte őket. Azt régóta tudtuk, hogy Kossuth úr nem bír mindig el­határozottsággal, de azt soha nem hittük volna, hogy ő egy antiliberális nyilatko­zatra kétes legyen... Kossuth csillaga halványulni kezd... Magyarországra nézve csak a függetlenségben és a köztársaság­ban létezik üdvösség ... Az ausztriai mon­archiának sem anyagi, sem erkölcsi ereje többé nincsen...» A zsidó védelemnek egy nyilt levél a következménye, a Március 15-ben. Egy nekibuzdult tollforgató zsidó tanácsokat ad, hogy mit hogyan kell csinálni... E levél záró sorai­­t egyúttal tudatni kívántam elvrokonaimmal, hogy több ba­rátom gyámolításának biztosításával, folyó évi június 1-től kezdve „Radikál-lapok" címmel hírlapot fogok kiadni. Addig is fogadja ön kollegiális jobbomat. Aláírva: Mérei Mór.* Másnap azonban híre jön a pozsonyi, minden eddigit meghaladó, zsidóverésnek:­­Ez egy minden jobb érzést sértő ocs­mány vétek, melyre törvényünk, — még legigazságosabban, — az akasztófát ki­áltja. Isten látja lelkünket, nem sze­retjük a statárium eszméjét sem, de ezen borzasztó tények irányában még ezt sem tartjuk elégnek. Ne csodálkozzék senki, ha vérünk e lázas állapotában a zsidó­üldözők ellen Nérót és Caligulát szeret­nék feltámasztani...» Közben hangosan készülnek a Bécs elleni háborúra. Ebben egy kis történeti szemlét mégis vetnek a honfoglalás ma­gyarságára s így folytatják: „A mostani magyarság számra ötször annyi, de nem­csak hét vezér, hanem még csak egyet­len egy sincs, akiben bízhatnánk. Vezért minél előbb! Harcunk életre-halálra szól. * Amikor aztán a bécsi minisztérium fél­hivatalosa visszaágyúz, majdnem lángot vet az újságpapiros:­­Az osztrák kormány Magyarországnak hadat szent!* (Hol van ez még a jövőben!) Az osztrák kormány ezt íratja: “Ha Magyarország, az államadósság reá eső részét fizetni nem akarja, s azt a zu­rdó tartományok magukra nem vállalják, mi lesz ennek a következménye? Semmi egyébb, mint hogy Magyarország másod­szor is meghódíttassék német vérrel...» A Március 15 így felel: «Polgártársak! Nem is kellett, a ma­gyarnak más egyébb, mint hogy így be­széljen a német... Hogyan, az :'osztrákok ak­arrnak bennünket meghódítani? Kik ezek az osztrákok?...* (Ez után következik néhány jellemzés, mely nem éppen ablakba való.) ›No most megfogtátok az ördögöt!* ›Kutya hétszáz milliom criminális, iszonyúan meglep minket!» tNo német, gondold meg mégegyszer, mit mondtál ki, s ha megmaradsz harci szándékodban, jól felkösd azt,­­ amiről a magyar azt szokta mondani, hogy az neked nincsen...N­em 94 esztendő távolságából, vigasztaló és nem felemelő a 15 hangja s elhisszük, hogy megdermeszt­hette azokat a politikusokat, akik a ma­gyarság tényleges helyzetét és feladatait látták... Kossuth beteg volt s marták; Széchenyi szemei előtt pedig szörnyű ví­ziókba magasodott az elkerülhetetlennek ítélt nemzeti katasztrófa ... . - - .. •) .•JKRÉ!

Next