Magyar Futár, 1942. július-szeptember (2. évfolyam, 27-40. szám)
1942-08-19 / 34. szám
MAGYAR FUTÁR. Politikai hetilap. A szarkeazténért leld : DR. RAJNISS FERENC lóazerkeautft. A kiadásért l..l: Grátzar Antal. Szarkeazteaég: V., Gr. Klebelab Ag utca 29. Talajon: 120-856. Kiadóhivatal: Budapast, VIII. Józ.ai-körút . Talajon : 144-400. — B ehzetési ár egy évre 100, félévra SP, negyedévre 2.10. Egyen azáméra 20 Illlét. Ctellcazámf*: 21.363. Kéziratok, képek, rajzok magörzését vagy válaküldését a azarkasztóaág éa a kiadóhivatal nem vállalja* Nyomatott a Stádium Rt. ottaet-kérforgógépén. Budapast, V., Honvéd utca 10. Felelía: Gyíry Aladár igazgató. Az 1848-as márciusi ifjúságradikálist pártnak nevezte politikai szervezetét. Szócsöve és hírlapja a «Március 15] című lap volt s ennek hasábjain követjük a forradalmi idők ellenzéki hangját. A márciusi ifjúság ábrándképe a párisi francia forradalmi világ volt. Lapjuknak több mint fele párisi eseményekkel s párisi forradalmi nevekkel volt tele. Érezhető, hogy Páris napi történetét, eseményeit, a benne szereplőket s a fordulatok szövevényeit a márciusi ifjak tökéletesen ismerték, miközben a magyar sors, — mult, jelen és jövőhelyes és valóságos tájékozottságától, sajnos, messze elmaradtak ... Amit a párisiLa Reformot írt, az postafordultával hű fordításban megjelent Pesten és szentírásnak számított. Noha valójában iskolapéldája volt a külföldi felelőtlen izgatásnak, s ami még rosszabb, minden sora csak úgy árasztotta azt a gyökeres tudatlanságot, mely a franciákat földrajzi, geopolitikai és történelmi téren mindig jellemezte. Ferdinand Flacon, párisi ideiglenes kormánytag* *La Reforme-ban megjelent és itt magyarra fordított cikkéből idézik ezt a részt: (Amennyiben a király és a magyar nemzet közt tett eskü kölcsönösen kötelező hatályáról szólnánk, az eskühöz való további ragaszkodás a magyar nemzet részéről gyalázatos félelemképpen tűnne fel azon forradalmakkal szemben, melyet a francia nemzet nagylelkű, pártfogása alatt mindenfelé megkezdettek...» Ez a francia *nagylelkű pártfogás*, frázisnál sohsem volt egyéb!Várni akartok, — kérdezi a «La Reforme* — hogy Ausztria az első rémületből magához térve, ismét csalni készüljön? S akkor fegyvert fogni? Mennyi vérbe fog kerülni majd a győzelem! ...* A francia ideiglenes kormánytag fegyverbe szólította Magyarországot, ahol ágyúk ellen ebben az időben még vadászpuska sem akadt volna elég, így ír tovább a francia pártfogó: "Tökéletes és rögtöni függetlenség, erre van Magyarországnak kikerülhetetlen és valódi szüksége.* Kossuth Magyarország első republikánusa ...» Ami ebben a pillanatban még tájékozatlan külföldi ráfogás volt... Az első felelős magyar minisztérium Pozsonyból lejött Pestre. Az ünnepélyes fogadtatást a (Március 15» fanyalogva jegyzi fel. Kis rendezési zavar volt, hogy a tűzijátékkal elsiették a dolgot s az érkezésnél félórával hamarább elpukkantották a rakétákat. A rakétás mester ilyen kioktatást kap: «Hát nem tudja ön, hogy van a miniszterek közt egy ,ez alatt Széchenyi értendő, ki a pisztoly korai kisütése iránt rettenetesen kévés rokonszenvet érez magában? De ez nem tartozik ide. Mindennek megjön a maga ideje...* Párisi tapasztalatok bedobása a pesti gondolkodásba: «A párisi gazdagokhoz, április 2-án egy felszólítás történt, hogy 2 órakor a szabadság fájánál megjelenvén, adakozzanak a szegény, munkások számára. Egyetlen •így sem jelent meg, így készítik elő a pmrmunizmust épp azok, kik tőle leginkább rettegnek.* A kommunizmus nemcsak nagyon hasonló formáiban, hanem még nevében is itt libegett és népszerűsödött Pest háni felett, bár az igazság érdekében hozzá kell tenni, hogy csak könyvből, hírekből és regényesen ismert kommunizmusról volt szó. Valami még szabadabb szabadságról, a szó legéretlenebb, divatos értelmében ... Az a rettenetes nemzetgazdasági és politikai piaci hangulat, hogy Magyarország a megszűnt államközösség államadósságából semmit se vállaljon magára, a későbbi eseményeket fele részben előkészítette! Az utca kimondta a *nemfizetés* nagyhangú, sorsdöntő jelszavát: «Az osztrák minisztérium választásul előnkbe a legmerészebb alternatívát veté. Fogadjuk el az államadósságokat, vagy legyen köztünk harc és háború. E szó legkeményebb ultimátum. Most kell az országnak erősnek és hatalmasnak lenni.* *A gyenge minisztérium az erőt csak a népben keresheti. Ha a minisztérium a nemzeti gyűlést ily helyzetben össze nem hívja, fél a néptől. Ha fél, nem érdemli meg, hogy egy óráig hivatalban maradjon.» Fölényesen siklottak át mindenen, mely vágyálmaikkal ellent mondott. «Az Allgemeiner Zeitung azt hiszi, hogy Olaszország 4—5 hét alatt ismét Ausztria kezében lesz. Ilyen gyermeki hitű embereket szeretett Metternich, ki maga soha semmiben sem hitt.» Viszont elhittek minden külföldi kacsát. «Egy frankfurti levél közli, hogy Miklós, Oroszország cárja beleegyezett a Lengyel királyság függetlenségének helyreállításába. Királynak Leuchtenberg herceget óhajtja...» A magyar minisztérium legkeményebb támadása mindennapos a március 15-ben: «A vád egy, de az nagy és elhatározó, a tétlenség. Mit művelnek azok az emberek? Mit fontoskodnak, mit nehézkedősködnek, hogy senki itt életjelüket nem látja. A sok és mindenféle foglalkozás még nem tevékenység! Azért, ha mindennap együtt ül a minisztérium s azzal a Pulszkijukkal oly keményen és fennhangon olvastatja az érkezett leveleket, hogy az utcára is lehullik, és a levelekre rögtön felelnek , aláírják magukat, az meg nem old meg semmit. Amint a magyar minisztérium most viseli magát, az valóságos majláth-györgyizmus. Így nem fognak önök a hazában rendet csinálni. A francia ideiglenes kormány egy nap alatt 80 közérdekű határozatot hozott...* Kis életkép az utcáról: István főherceg Pestre érkezett. A város ki volt világítva, a nemzetőrség felvonult. «Egy zenekar a megérkezés előtt, a várakozás unalma alatt a Marseillaiset húzta, egy másik dacból a Gotterhaltét...* Két sor a forradalmi közgazdaságból: * Budára kellett mennem, hogy ringyrongy pénzemet becsületesebbre beváltsam (ezüstre), miután a pesti boltok nagy részében visszadobták bankjegyeimet.* Beütött a pesti király utcai zsidóverés. A Március 15. szinte elkábul a dühkitörés váratlanságán. Most nem annyira hangos, mint amikor még a zsidóellenesség vitára alkalmasabb kezdeti üteme elkezdődött. «• Szeretnénk e napot a város történetéből kitörülni... A városban egész tömegekben hallatszott e lázító kiáltás: *Le a zsidókkal! *Nem kell többé zsidó!•... A legmélyebb szomorúsággal kell kijelentenünk, hogy e minden emberiességet levetkezett izgatás még a fegyveres polgárság egy része között is el volt terjedve... Az ifjúság egész napon csak nézője volt a dolgoknak...» Óriási felháborodást keltett az adminisztratív hivatalnokok kinevezése, a naponta bővülő névsor, melyből külön-külön személyenkint támadták a kinevezetteket s még jobban a minisztériumot: «önök pecsovicsok között akarnak elnökölni s személyválogatás nélkül pecsovicsokat szedegetnek nyakrafőre a hivatalokba ... Önöket a nép emelte polcra, mert ha ennek bizalmát nem bírják, most a közlegények sorában élnének... És Kossuth nagylelkű tud lenni ezek irányában! Ez lesz az ő,s a jelen minisztérium megbuktatója! ...» A minisztertanács elrendeli, hogy a zsidók álljanak ki a nemzetőrségből. *A nemzetőrségbe magukat már beírt zsidók a fegyvert tegyék le. Menjenek haza, ne mutassák magukat az utcán, vagy ha éppen tetszik, menjenek ki a városból, az országból. Menjenek Jeruzsálembe? ... Mi nyilván kimondottuk a kormányzás lehetetlenségét ezen rendszer mellett...* A párisi *La Reforme* újra lázít: f Mutassanak fel végre a magyarok is egy politikai tényt, mely a magyar nemzet, már jókora időtől fogva jelentéktelen évnapjáról, Európa szemébe tündököljön .. .* Újra zsidókergetés a pesti utcákon: «Ne gondolják, — írja a Március 15, hogy ez valami véletlen bonyodalom volt. Óh nem. Ez valóságos tervszerű gazcsín. A bukott rendszerek ellenforradalmi kísérlete a népsöpredék által... De mi ébren leszünk és el nem mulasztjuk körmükre koppantani, de úgy, hogy a körmük is ott maradjon...» " A bécsi ifjúság 250 tagú küldöttsége jön Pestre, s ajándékul hozzák Mátyás krály Bécsben őrzött pajzsát. A Március 15-nek ez nem tetszik. *Ha a bécsiek azt hiszik, hogy minket Mátyás király, vagy Nagy Lajos kora most is lelkesít, nagyon csalódnak. A mi közönségünk a magyar históriát, úgy mint most van, bátran elvetheti. Múzeumi régiség, más semmi. A bécsiek átláthatják, hogy mi efféle érettundiákra, miket hozzánk hoztak, nem sokat adunk ... A régi Bécs meg van bukva. Az új pedig támaszkodjék, csak saját kútforrásaihoz... A fáklyás zene, megrendelt népgyűlés, zászlóhajtogatás még csak mind megjárja, de azt mégis csak kikérjük magunknak, hogy diplomatie csókolódjunk ... A Múzeumterén tegnap nagyszerű csókolózások mentek. A sok czuppantás és csattanás kacajra indította azokat, kik attól távol maradtak...» A párisi lapokból most érkezett vissza Kossuth állásfoglalásának híre, aki a megyei rendszert, (mint honfoglaláskori induly. Most Párisból kap kioktatást. *A magyarutású, szentistváni, árpádkori hagyományos államrendünket) fenntartani kívánta, mit nemzet kilenctizede tegnap még nem hitte volna, hogy Kossuth úr ajkán ily szavak jöhessenek ki valaha, s ma már a csalódás leverte őket. Azt régóta tudtuk, hogy Kossuth úr nem bír mindig elhatározottsággal, de azt soha nem hittük volna, hogy ő egy antiliberális nyilatkozatra kétes legyen... Kossuth csillaga halványulni kezd... Magyarországra nézve csak a függetlenségben és a köztársaságban létezik üdvösség ... Az ausztriai monarchiának sem anyagi, sem erkölcsi ereje többé nincsen...» A zsidó védelemnek egy nyilt levél a következménye, a Március 15-ben. Egy nekibuzdult tollforgató zsidó tanácsokat ad, hogy mit hogyan kell csinálni... E levél záró sorait egyúttal tudatni kívántam elvrokonaimmal, hogy több barátom gyámolításának biztosításával, folyó évi június 1-től kezdve „Radikál-lapok" címmel hírlapot fogok kiadni. Addig is fogadja ön kollegiális jobbomat. Aláírva: Mérei Mór.* Másnap azonban híre jön a pozsonyi, minden eddigit meghaladó, zsidóverésnek:Ez egy minden jobb érzést sértő ocsmány vétek, melyre törvényünk, — még legigazságosabban, — az akasztófát kiáltja. Isten látja lelkünket, nem szeretjük a statárium eszméjét sem, de ezen borzasztó tények irányában még ezt sem tartjuk elégnek. Ne csodálkozzék senki, ha vérünk e lázas állapotában a zsidóüldözők ellen Nérót és Caligulát szeretnék feltámasztani...» Közben hangosan készülnek a Bécs elleni háborúra. Ebben egy kis történeti szemlét mégis vetnek a honfoglalás magyarságára s így folytatják: „A mostani magyarság számra ötször annyi, de nemcsak hét vezér, hanem még csak egyetlen egy sincs, akiben bízhatnánk. Vezért minél előbb! Harcunk életre-halálra szól. * Amikor aztán a bécsi minisztérium félhivatalosa visszaágyúz, majdnem lángot vet az újságpapiros:Az osztrák kormány Magyarországnak hadat szent!* (Hol van ez még a jövőben!) Az osztrák kormány ezt íratja: “Ha Magyarország, az államadósság reá eső részét fizetni nem akarja, s azt a zurdó tartományok magukra nem vállalják, mi lesz ennek a következménye? Semmi egyébb, mint hogy Magyarország másodszor is meghódíttassék német vérrel...» A Március 15 így felel: «Polgártársak! Nem is kellett, a magyarnak más egyébb, mint hogy így beszéljen a német... Hogyan, az :'osztrákok akarrnak bennünket meghódítani? Kik ezek az osztrákok?...* (Ez után következik néhány jellemzés, mely nem éppen ablakba való.) ›No most megfogtátok az ördögöt!* ›Kutya hétszáz milliom criminális, iszonyúan meglep minket!» tNo német, gondold meg mégegyszer, mit mondtál ki, s ha megmaradsz harci szándékodban, jól felkösd azt, amiről a magyar azt szokta mondani, hogy az neked nincsen...Nem 94 esztendő távolságából, vigasztaló és nem felemelő a 15 hangja s elhisszük, hogy megdermeszthette azokat a politikusokat, akik a magyarság tényleges helyzetét és feladatait látták... Kossuth beteg volt s marták; Széchenyi szemei előtt pedig szörnyű víziókba magasodott az elkerülhetetlennek ítélt nemzeti katasztrófa ... . - - .. •) .•JKRÉ!