Magyar Futár, 1942. július-szeptember (2. évfolyam, 27-40. szám)
1942-07-01 / 27. szám
!Kedves (ALagyak, futók! Szebb feladatom nem is lehetne, mint ez a szabad kóborlás Róma halhatatlan műemlékei között s a dolgozó, harcoló, elszánt és vidám olasz nép forgatagában, összeolvad itt a jelen és a múlt s acélos a bizalom a jövendőben. Fanatikus hittel viselik az emberek a háború súlyos nehézségeit s bíznak rendíthetetlenül a Duce messzelátó vezetésében. Leírhatatlanul szép ez a nyár, felhőtelen az ég, mélyzöld a fák, a bokrok, a kertek sűrűsége, enyhe szél hűsíti az éjszakát s csillogó fényekben ragyog a nappal. És szeretik itt őszintén és igazán a magyarokat! Mindenki tanácsot ad, hogy mit fényképezzek, hogy szépnek, gyönyörűnek lássák az örök Várost Magyarországon. Hiszen ezer és ezer felvétel sem volna elég Róma életének érzékeltetéséhez s csak képeim javát küldöm előre, szeretettel a Magyar Futár olvasóinak. Róma, 1942 június. • A Forum Romanum . . . Kétezer évvelezelőtt ezek között a kövek között élete pezsgett; emberek siettek dolguk után, gyönyörködtek gondtalanul, vagy keresték az Igazságot ...! És felette, a Palatínus dombján az előkelőek fényes villái között a pompa és a hatalom hitt a maga örökkévalóságában . .. Most néma, eltöredezett kövek és igazán csak a messziről jött, Rómában áhitatosan lépkedő ember érti meg a mondanivalóju^_____ kát.. . Karcsú, kétezeréves oszlopok, mögöttük az új Hit újabb temploma s a kettő között a mai élet fut a széles, aszfaltos úton... 2 utolljtvok ... és utána felújjong belki az ember, ha a Foro Mussolini emberi erőt, hitet, akaratot remekbe vésett szobrai között belép az új Rómába .. .1 Csodálatos játékot játszik itt az örök Városban a bámuló emberrel a sok látott valóság; az Idő fogalmát szinte megfogható közelségbe hozzák a régmúlt emlékei és nem csodálatos ... * A Colosseum mai mértékkel mérve is hatalmas falai között sok vér folyt ! Kiéheztetett, feldühített állatok tépték itt szét a Hitvallókat a pogány Róma csőcselékének gyönyörűségére. A keresztény világnézet dicsőségének nagy tanúja ez a pogány alkotás . .. . . hogy költőt, festőt és szobrászt egyformán érzésre, alkotásra, lelkesedésre indít Róma. A régi művészet emlékei között újak születnek, a régi érzések kőemlékei új érzéseket teremtenek a művészben. Jó itt álmodni Rómában; az ember érzi, hogy ő maga elmúlhat, de szép álmait évezredek múltával is megérzi, megbámulja lelkének késői rokona ...!