Magyar Futár, 1943. október-december (3. évfolyam, 41-53. szám)
1943-11-03 / 45. szám
A moszkvai értekezlet híre óta azt állítottuk, hogy a szövetségesek érdekellentéteinek kirobbanására számítani nem lehet. Ezt a meggyőződést nem a súlyos vitaanyag hiánya, hanem az angolszász szükség és a szovjet kedvező tárgyalási helyzete indokolja. A háború fősúlyát mindmáig kétségtelenül a szovjet viseli az ellenséges oldalon. Szovjetoroszország veszteségei szinte felbecsülhetetlenek. De hadserege erős és támadóképességét a Dnyeper mentén a moszkvai értekezlet alatt is bebizonyította, az angolszászok azonban, egyelőre csak inkább technikai háborút viselnek az égő hadszínterek szélein s népeik óriás tömegei máig sem szenvedték meg komolyan a világháborút. A szovjet könnyedén elérte azt, hogy a szövetségesek a konferenciát Moszkvában tartsák meg, s evvel már megnyerte félig-meddig a diplomáciai csatát. Az angolszászok Londonba szerették volna invitálni Molotovot és a sajtón keresztül hetekig beharangozták előre, hogy mit hajlandók elfogadni és mitől zárkóznak majd el mereven az összehívandó értekezlet folyamán. A szovjet sajtó mélyen hallgatott, megtagadta a választ s egy-két rövid mondatban élesen körvonalazta előre a szovjet álláspontját A hallgatás győzött a sok beszéd fölött: a szövetségesek értekezletét Moszkvába hívták össze s a legújabb hírek szerint a megegyezést is Moszkva szelleme diktálta... Washingtoni jelentés szerint Roosevelt elnök már a sajtóértekezlet keretében bejelentette, hogy az egyezmény létrejött a moszkvai értekezleten s csak az aláírás van még hátra. Meggyőződése szerint Oroszország hajlandó a háború után együttműködni az angolszász országokkal. Megítélése szerint az értekezlet eredménye elkönyvelhető siker, nemcsak azért, mert meghatározott kérdésekben megállapodás jött létre, hanem azért is, mert az értekezleten a légkör barátságos volt. Ebből a bejelentésből nyilvánvaló, hogy a szövetségesek még a konferencia megkezdése előtt a vitát a lehető legszükségesebb pontokra csökkentették, hogy az eredményt biztosítsák. A legfontosabbnak látszik az a berlini jelentés, HADIJELENTESEK, CSATAKI IMOLV CZAF*ILT4- t rvr-« A rvn v\oM aP wnpuiv¡/v 4/VNKNM maw L›en1 Pa « .nlx — : 1 r X t amely szerint Londonban és Washingtonban már megindult a világ közvéleményének módszeres előkészítése a Szovjetuniónak teendő angol-amerikai engedmények elfogadtatására.Valamennyi angol és amerikai nagyobb lap moszkvai jelentések alapján egyszerre írta meg, hogy a szovjet folyosót követel az Égei tengerhez, Hore Belisha volt angol hadügyminiszter pedig nagy feltűnést keltő nyilatkozatot tett, éppen Roosevelt sajtóértekezlete előtt, amelyben azt ajánlotta a szovjettel határos államoknak, hogy a Szovjetunió javára mondjanak le katonai felségjogaikról, bizonyos hadműveleti fontosságú pontokról. Ez a felszólítás már a moszkvai értekezlet anyagához alkalmazkodik és szovjet érdekszférák kialakításának engedményét sejteti a kisebb nemzetek rovására. Érdekes, hogy a moszkvai Pravda az angolszász vendégek tartózkodásának utolsó napjaiban összefoglaló áttekintést adott a világsajtónak a szovjet haderő legutóbbi hadműveleteiről s vezércikke végén azt a következtetést vonta le, hogy a háborút csak az angolszász hatalmak haladéktalanul megindítandó nyugateurópai támadásával lehet megrövidíteni és gyorsan befejezni. „Minden halogatás ostobaság és csak káros következményekkel járhat", írja a Pravda. „ez a véleménye azoknak a katonai megfigyelőknek is, akik határozottan állítják, hogy azonnal el kell indítani Nyugateurópa ellen az angolszász seregeket." A francia-belga tengerpart Bretagnetől a Rajna torkolatáig, a dán nyugati partok s Dél- és Középnorvégia parti övezetei mélyen tagozott erődítményrendszerekkel várják az angolszász támadást A Moszkvában megbeszélt célokkal függ össze a Skagerrakban végrehajtott több fontos német katonai intézkedés, amelyek egyelőre lehetetlenné tették Svédországnak Dél-Amerika felé irányuló hajóforgalmát. A szükségszerű intézkedések miatt a németsvéd viszony újra kiéleződött. Említésre méltó az a tény, hogy a moszkvai A szovjet frontot a Dnyeper folyó mentén s különösen a Krivojrogtól északra fekvő térségben a háború legnagyobb páncélos csatája dühöng. A szovjet konok következetességgel folytatja támadásait s napokon át egymást érik a rohamra induló emberhullámok a német védelmi vonal előtt A hét elején a Nogaji értekezlet utolsó napjaiban a világsajtó szárnyára vette Gallipoli és a Dardanellák nevét, ami érthető megütközést keltett Törökországban. Több olyan hír jelent meg, hogy Éden lord hazatérése előtt meglátogatja Ankarát és felvilágosításokat ad a török kormánynak. Ezt a hírt újabban megcáfolták s Eden állítólag egyenesen hazamegy s az ankarai brit nagykövetre bízza, hogy a moszkvai értekezlet eredményeiről tájékoztassa a török kormányt Moszkvából származó angol helyzetmagyarázat állítja, hogy a határok megvonásának kérdését a moszkvai értekezleten egyáltalán nem tárgyalták, mert ennek a kérdésnek rendezése az eljövendő békeértekezlet feladata. A berlini sajtóértekezleten szóba került, hogy Moszkvában a hármas értekezleten a Németországnak szánt fegyverszüneti szerződést is kidolgozták. A német külügyi kormányzat szóvivője ezt a munkálatot „vidám társasjátéknak" minősítette. Német részről lehetségesnek tartják, hogy a nyugati hatalmak taktikai okokból nem hoznak kifejezett döntéseket a szovjet területi követelései tárgyában s a bejelentett igények elintézését a bizonytalan jövendőre bízzák. Ezekben foglalhatjuk össze a moszkvai konferencia eddigi eredményeit, de azt is állíthatjuk, hogy a nagyvilág a konferencia befejezéséről kiadott közös nyilatkozat után sem tudja meg pontosan, hogy mi történt a szovjet fővárosban, hogy milyen titkos megegyezések kötik a nyugati nagyhatalmakat a szovjet érdekek szolgálatára és kielégítésére. MUSSOLINI ÉS GRAZIANI HADÜGYMINISZTER tárgyalása az új olasz kormány székhelyén GÖRING MARSALL ÉJJELI VADÁSZAI HOZOTT WALTER NOVOTNY, a híres vadászrepülő, 250. légi győzelme után, mint a német hadsereg S. katonája, megkapta a lovagkereszthez a brilliánsokat AZ 1500. BEVETÉS UTÁN érkezik a repülőtérre Rudel százados. Rudel az első német zuhanóbombázó, aki 1500 esetben támadt az ellenségre