Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 4. évfolyam (1897)

Értekezések - ÉBLE GÁBOR: II. Nyiregyháza ujraalapitása I.

Másfélszáz éven át tartó folytonos háborúság nyomdokaiban fejlődik ki a tespedésnek ez az uralma. Betetőzték azt az egymást követő elemi csapások : tiszai árvizek, marhavész, hallatlan szárazság, aszály, mérges rovarok pusztítása s főleg az 1739-iki pestis, mely ezen a vidéken a megmaradt lakosság nagyobb felét ragadta el. Az igy letiport Nyíregyháza vonagló testet ezenfelül idegen zsoldos katonaság lába taposta meg folyton. Ezek bitorolták a vámszedést, a bus- és bormérést s erőszakoskodtak nemessel és paraszttal egyaránt. A föld népét kiszipolyozták adóval s a jobbágyok százával szöktek lova az ősi fészekből. Igy szegényedett le az egykor népes és boldog Nyíregyháza. Erdőtlen, homokos földjét különben is nehéz volt művelni ; a föld az elemi csapások miatt nem fizette meg a művelésére fordított munkát ; s ami jövedelem nagy ritkán jutott volna, azt elszedte a kincstár adóban és katonatartásban. A község quantumbeli hátraléka már évekre kezdett visszanyerni. A nyíregyházaiak kétségbeesésükben pártfogót kerestek maguknak, a milyen csak elibük akadt: Pálffy János grófot, Csáky Imre bibornokot, kik azonban a nép baján nem sokat mozdítottak. Fölkeresték a Felvidék legoszloposabb tekintélyét, kinek jótékony és emberszerető érzelmei országszerte ismeretesek voltak : az öreg Károlyi Sándor grófot is, a ki legalább annyit megtett haladék­talanul, hogy megnyittatta az uradalmi csűröket és utasította feleségét, Barkóczy Krisztina grófnőt, osztana ki elég vetőmagot a nép közt. Nyíregyházán a mult század közepén tartott hivatalos összeírás csak 24 gazdát és 1 jobbágyot talált, a Károlyiak birtokába jutott részen. Maga a gróf sógora és megbízottja, Rácz Demeter 1754-ben igy irt Nyíregyházáról: „Egész­en respective puszta volt, pápista lakos gazda egy sem volt benne, egynéhány kálvinista, s holmi dib-dáb orosz" 11) A pusztulófélben levő községgel és földekkel Károlyi Ferencz gróf nem tudván mit tenni, már 1752-ben Rácz Demeternek ajánlotta fel ingyen. Rácz Demeter azonban nem fogadta el az ajándékot. „Nem vagyok méltó annyi gráciájára Excellentiádnak — írja válaszában — hogy Nyíregyházával ingyen méltóztatik kínálni, véteknek tartanám pénzen is elvenni Excellentiádtól, mert nagy szükségit látom Excellentiád­nak is reája" ! Hogy a visszautasítást érthetővé tegye, Nyíregyháza gazdasági előnyeit igyekszik kimutatni s mintegy látnoki erővel azt irja a grófnak, hogy „igen jó­ hely támadhat Isten kegyelméből belőle."­­) Ez a biztatás újra fölélesztette a nemes grófban azt a régi eszméjét, hogy uj telepítésekkel népesiti be elhagyott nyíregyházi pusztáját. ( Rácz Demeter levele Károlyi Ferencz grófhoz. 1754. okt. 6. Nagy-Károlyból, 2) Rácz Demeter levele Károlyi Ferenczhez 1752. márcz. 21-én.

Next