Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1842-01-16 / 5. szám
6970 gonyával a földről olly helyre kell hordani, hol szárazon és szellősen tarthatni, mi végre a’ pálinkaházaknál mindazon helyet használhatni, melly eddigelé maláta- és fonnyasztópadnak volt szükséges; de a’ jótékony, ’s még kevéssé elterjedt zöld maláta feltaláltatása által nélkülözhető lett. De még a kései téli burgonyát is csak addig kell halmazban tartani, mig a’ megfagyás’ félelme a kemény hidegtől tart; ha ez egyszer elmúlt, javaslom annak száraz, szellős helyre hordását, hol az előtt a’ nyári és őszi burgonya tartatott; mert ez által a’ halmaz is, mellynek talán lakásánál s befedezésénél valami hibát követtek el, és a’ melly csak a’ tavaszi eső által tétethetnék ki a’ tova harapódzó rothadás veszélyének, külön válogatván a’ hibásokat, minden további veszélytől megmentetik; mindenek felett pedig a’ csak martiusban kezdődő csírázás, melly a lepárolgmányra olly ártalmas a’ felbontakozott czukortartalom miatt, száraz, szellős padlásokon egészen félbe szakasztatik , vagy a’ csirafejlődés egészen megakadályoztatik, s ezáltal a’ kései burgonya junius végéig épen olly éldelhető, mint a lepárolgásra használható marad. Mind ezen kétségbe vonhatatlan, roppant fontosságú haszon mellett, mellyet mind a’ mezei gazda mind a’ technicus csak a burgonya’ osztályszerű elkülönzése és vetése által érhet el, bizonyos vagyok mégis benne, hogy e javaslatok, ha szinte kevés elméleti ellenmondásra találnak is, gyakorlatilag mégis nem egyhamar vétetnek teljes alkalmazásba, és ismertetnek el, és ez csak azon vigyázat és szemfülesség miatt történik, mellyet azok különösen a’ gazdasági igazgatóktól igénylenek, kiknek nemcsak a különféle burgonyafajokat kell megszerezni, és helybeli viszonyaik’ tekintetbe vételével ápolni és szaporítni, hanem már ősszel a’ következő burgonyaföldek’ elosztását a’ különféle fajok’ szükséges mennyiségéhez képest kiszámolni, a téli trágyázást a’ szerint intézni, és így tovább minden nyári munka rendét előre a’ legpontosabban meghatározni, és ezen gondosságot nemcsak a burgonyavetés’ aratására és eltartására nézve már a’ jövő esztendőre kiterjeszteni, hanem még a halmazba rakandó, vagy padlásra hordandó minden burgonyafaj’ számát is változtatatlan bizonyossággal előre kell kiszabniok. Lábat a’ futásra, kezet az ásásra, és még inkább ütésdobásra könnyen találhatni , — de a’ gondolat’ mindent felfogó előrelátását, fájdalom! csak nehezen! — 2) Habsán,dec. 24. 1841. Bujánovics Eduárd, a’ M. Gazd. Egyesület’ r. tagja. Jegyzések. *) Meg nem állhatom, hogy Thaer’ bevezetéséből az angol mezei gazdaság’ ismeretéhez, melly ez előtt 37 évvel nyomatott, itt egy helyet ne idézzek, melly újra bizonyítja, mint jár a’lángész a’ kor előtt, és sejti, mit az akkori álláspontnál fogva még nem tudhat. Miután Thaer Anglia’ burgonyatermesztéséről irt értekezése’ bevezetésében, azon nehézségeket megemlíti, mellyek már akkor csaknem lehetetlenné tették, hogy a’ magában is sokféle burgonyafajról valami meghatározottat mondjon az ember, mivel nemcsak a’ magból szüntelen uj fajok támadnak , hanem ugyynazon gumók más földbe ültetve elfajulnak; mihez még a’ számtalan elnevezés is járul, mellyel mindenki burgonyafaját elnevezi, mellynek már Thaer több mint 130 nevét számlálja elő Angliában s igy folytatja: „Bizonyára nincs annyi meghatározott korcsfaj , mennyit valóban termesztnek, hanem ugyanazon fajt különböző helyeken gyakran 10 —20 névvel is nevezik. Németországban szinte ez az eset bizonyára méltó volna, ha valaki e zavart az által igyekeznék elhárítni, hogy minden különböző, és különbözőnek tartott fajt összeszedne, s azokat ugyanazon (a’ burgonyának különösen alkalmas homokagyag) földön egymás mellett elvetné, összehasonlítaná, és jellemzőleg leírná, melly őt akkor sok más kísérletre is fogná vezetni. A’ burgonya’ faja bizonyosan nem közönyös a földnemre nézve, mellyen termesztik, és azon módra, mikép kezelik. Hihetőleg úgy fogná az ember találni, hogy minden földön más faj a leghasználhatóbb és czélszerűbb, hogy fris trágyában ez, a’ régi televényben ama’ faj tenyészik jobban. Ha valaki a’ burgonyanemzetség’ illy vizsgálására adná magát, bizonyosan nagy érdemet szerezne magának. Magános embert csak azon különös szenvedély bírhatná erre, miszerint azon sokféle nehézségeket legyőzze, melly egy kissé teljes gyűjtemény’ összszedésével jár. Mert e’ részben költségmegtérülést nem reménylhetni, és a’ dicsőséget, mellyet az ember olly mindennapi tárgy által, mint a’ burgonya, aratna, legalább az önző egoismus nem fogná nagyra venni. Azonban e’ tárgy az olly jótékony, de gyakran egész ferde irányt vett gyűjteményi szenvedélynek annyi érdekkel szolgálhatna, mennyivel egy szeglő, kankalin , tulipán, czimer- és látogatójegy-gyűjtemény, és azon felül még azon meggyőződés , hogy az ember valami igen hasznost, vagy ha úgy tetszik, eredetit tett. Mert bizonyára nagy haszon volna a’ hazára nézve, ha az ember a’ minden földhöz legalkalmasb, legjobb