Magyar Gazda, 1842. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1842-09-18 / 75. szám

1184 1183 hosszas és terjedelmes utasításokat. Röviden, vilá­gosan és szelíden közöljük parancsolatokat, ’s ne legyünk mindjárt türelmetlenek, ha meg nem érte­tünk , hanem igyekezzünk más szavakkal, szükség esetében magán a’ hely színen való magyarázgatás által magunkat megértetni, ’s mutassunk megelége­dést ha a’ dolog sikerül. Tartóztassuk meg magun­kat a’ sok szitkoktól vagy a’ dologra hajszolástól. Egy komoly szó a’ maga idejében a’ tanyát felser­kenti ’s a’ gondatlant figyelmessé teszi. Ha ez nem segít, büntessük meg a szolgálat- vagy munkából elbocsátással. De a’ szünetleni zaklatás a’ munkásra nézve kiállhatatlan , melly makacscsá teszi őt, azon­ban czélhoz sem viszen soha. Érzékeny beszédeket és úgynevezett prédikácziókat a’ míveletlen emberek gyengeségnek tartanak ; ezekkel ne igyekezzünk rá­­jok hatni. Ne dorgáljunk minden kis hibát kemé­nyen , ha az nem gonosz szándékra mutat, külö­nösen pedig óvakodjunk valamelly munkát gyaláz­­ni, mielőtt tökéletesen meggyőződtünk volna, hogy az a’ gyalázást valósággal megérdemli. Soha egy munkást se büntessünk kihallgatás előtt, mert gyakran alapos okokat hozhat fel, mel­­­lyek cselekedeteit kimentik, — és valóban semmin sem indul fel az ember inkább, mig t. i. egészen el nem tompult, mint az igazságtalanságon, s ennek eredménye mindig az elöljárók iránti tisztelet csök­kenése. A’ szántszándékos hanyagság vagy pajkos­­ság , valamint a’ marhákkal embertelen bánás ellen pedig illő komolyság­ és hathatósággal kell föllép­ni. Egyébiránt ekkor, valamint más megtorlásoknál is, nyugodt és okosak legyünk, nehogy a rész­­tevő hibájába essünk. Ha figyelmezü­nk rá, miként neveli a’ köz munkás ember gyermekeit, akkor valóban könnyen felfoghat­juk, miért képes a’ felbőszült gazgyerek az ökröt vagy lovat óranegyedig is folytonosan ütni. Anyja sem tett ő vele édes gyermekével különben, pedig gyakran min­den igaz ok nélkül. Igyekezzünk azon, hogy egy olly nemzedék álljon elő , melly az efféle baromi dur­vaságok és kitörések ellen jó példával menjen elő , és ne, semmi esetre ne panaszolkodjunk, mint némellyek még tesznek, hogy a törvényhozás szerint a’ testi büntetések a’ földesurak részéről elkerü­lhetsenek. Ha a’ munkások bizalmát bírni akarjuk, egyet a’ többek felett ne magasztaljunk fel. Az értelmest, szorgalmast és hűségest mindig ki kell tüntetni, hogy érdeme elismertessék, ez semmibe sem kerül, azonban szükséges is ; de nem kell egyiket úgy emelni fel, hogy a’ másik érette lealacsonyítassék. A’ ki azt hiszi, hogy az egyiknek kitüntetése a’ többit több szorgalomra, nagyobb pontosságra és egyenességre ösztönözi, az nagyon tévelyeg. Csak finomabb becsületérzetű embereknél alkalmazhatók az illy szerek, míveletlen embereknél pedig, kik az olly nehéz mesterséget magokat ismerni és illően becsleni soha legkevésbbé sem gyakorolták, egészen sikertelenek. Ezeknél egy illy fogás csak irigysé­get és idegenséget szül a’ kegyek­ iránt. Midőn ma­gokat mindnyájan egyforma jóknak tartják, azt hi­szik, hogy a’ kegyencz bókolás, vádaskodás ’s árul­­kodás ’stb. által tudta mások felett az elöljárók ke­gyét és szeretetét megnyerni. Ha egy hibást meg akarunk jobbítani, annak sokkal jobban ügyeljünk iparkodására, mint hibája kutatására, különben elveszszü­k kedvét a­ maga megszorítására. Semmi sem­ veszedelmesebb, mint ha a’ több munkások elöljárója magának kedvenczeket tart, azokkal értekezik, és dolgozótársaik hibáit ve­lők közli. Az illy visszaélések igen könnyen bizo­­dalmatlanságot szereznek, s az olly ur, ki nem maga lát, hall és ítél, alattvalói előtt tekintetéből okve­­tetlen veszt. A’ munkások bérkifizetése­ és élelmezésében alkalmazzuk magunkat ősi táj azon szokásaihoz, mellyben élünk. A közember bizonyos szokásokhoz, mellyekben ifjúságától fogva gyönyörködik , szerfe­lett ragaszkodik, őt elégedetlenné tehetjük, ha ezen szokásokat tekintetbe nem veszszük, habár legjobb szándékunk is az , hogy állapotukat javítsuk. Az embernek a házi szabadságra és család­életre ellenállhatlan vágya van. Habár a’ legjobb élelem és bánásmód jut is az egyes személyeknek osztályrészül, még­sem tartóztathatják meg magu­kat sokszor, hogy ama vágyukat ne valósítsák. — Örömest mennek egy sok szükségekkel teljes álla­potba , csakhogy naponkint vagy hetenkint néhány óráig nőjük és gyermekeikkel együtt egy szű­kszo­bában urak és szabadok lehessenek. Kisérjük csak figyelemmel azon sok munkások élettörténetét, kik korán reggel lakásukat elhagyják, s érre visszatér­nek, vagy azokat, kik távolabbi helyeken kényte­lenek szolgálatot keresni, hétfőn elmennek, és szom­baton visszajönek, s akkor a’ fennebbi állítást iga­zolva találjuk. Szigorúság és szeretetlenség a mi önző időko­­runkban a közmunkásokat a’ vasárnapi munka által egyetlen idejüktől, mellyben szabadon és kényükre lehetnek, megfosztani. Hajdan e visszaélés vallás tekintetében gátoltatott. Csak az életviszonyok te­kintete, melly a kincsek halomra gyűjtését, mint az emberi munkásság czélját, tartja szeme előtt, vezethet arra, hogy a’ szegény munkásokat nagyobb díjjal vasárnap és innepeken közönséges munkára

Next