Magyar Gazda, 1842. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1842-09-18 / 75. szám
1184 1183 hosszas és terjedelmes utasításokat. Röviden, világosan és szelíden közöljük parancsolatokat, ’s ne legyünk mindjárt türelmetlenek, ha meg nem értetünk , hanem igyekezzünk más szavakkal, szükség esetében magán a’ hely színen való magyarázgatás által magunkat megértetni, ’s mutassunk megelégedést ha a’ dolog sikerül. Tartóztassuk meg magunkat a’ sok szitkoktól vagy a’ dologra hajszolástól. Egy komoly szó a’ maga idejében a’ tanyát felserkenti ’s a’ gondatlant figyelmessé teszi. Ha ez nem segít, büntessük meg a szolgálat- vagy munkából elbocsátással. De a’ szünetleni zaklatás a’ munkásra nézve kiállhatatlan , melly makacscsá teszi őt, azonban czélhoz sem viszen soha. Érzékeny beszédeket és úgynevezett prédikácziókat a’ míveletlen emberek gyengeségnek tartanak ; ezekkel ne igyekezzünk rájok hatni. Ne dorgáljunk minden kis hibát keményen , ha az nem gonosz szándékra mutat, különösen pedig óvakodjunk valamelly munkát gyalázni, mielőtt tökéletesen meggyőződtünk volna, hogy az a’ gyalázást valósággal megérdemli. Soha egy munkást se büntessünk kihallgatás előtt, mert gyakran alapos okokat hozhat fel, mellyek cselekedeteit kimentik, — és valóban semmin sem indul fel az ember inkább, mig t. i. egészen el nem tompult, mint az igazságtalanságon, s ennek eredménye mindig az elöljárók iránti tisztelet csökkenése. A’ szántszándékos hanyagság vagy pajkosság , valamint a’ marhákkal embertelen bánás ellen pedig illő komolyság és hathatósággal kell föllépni. Egyébiránt ekkor, valamint más megtorlásoknál is, nyugodt és okosak legyünk, nehogy a résztevő hibájába essünk. Ha figyelmezünk rá, miként neveli a’ köz munkás ember gyermekeit, akkor valóban könnyen felfoghatjuk, miért képes a’ felbőszült gazgyerek az ökröt vagy lovat óranegyedig is folytonosan ütni. Anyja sem tett ő vele édes gyermekével különben, pedig gyakran minden igaz ok nélkül. Igyekezzünk azon, hogy egy olly nemzedék álljon elő , melly az efféle baromi durvaságok és kitörések ellen jó példával menjen elő , és ne, semmi esetre ne panaszolkodjunk, mint némellyek még tesznek, hogy a törvényhozás szerint a’ testi büntetések a’ földesurak részéről elkerülhetsenek. Ha a’ munkások bizalmát bírni akarjuk, egyet a’ többek felett ne magasztaljunk fel. Az értelmest, szorgalmast és hűségest mindig ki kell tüntetni, hogy érdeme elismertessék, ez semmibe sem kerül, azonban szükséges is ; de nem kell egyiket úgy emelni fel, hogy a’ másik érette lealacsonyítassék. A’ ki azt hiszi, hogy az egyiknek kitüntetése a’ többit több szorgalomra, nagyobb pontosságra és egyenességre ösztönözi, az nagyon tévelyeg. Csak finomabb becsületérzetű embereknél alkalmazhatók az illy szerek, míveletlen embereknél pedig, kik az olly nehéz mesterséget magokat ismerni és illően becsleni soha legkevésbbé sem gyakorolták, egészen sikertelenek. Ezeknél egy illy fogás csak irigységet és idegenséget szül a’ kegyek iránt. Midőn magokat mindnyájan egyforma jóknak tartják, azt hiszik, hogy a’ kegyencz bókolás, vádaskodás ’s árulkodás ’stb. által tudta mások felett az elöljárók kegyét és szeretetét megnyerni. Ha egy hibást meg akarunk jobbítani, annak sokkal jobban ügyeljünk iparkodására, mint hibája kutatására, különben elveszszük kedvét a maga megszorítására. Semmi sem veszedelmesebb, mint ha a’ több munkások elöljárója magának kedvenczeket tart, azokkal értekezik, és dolgozótársaik hibáit velők közli. Az illy visszaélések igen könnyen bizodalmatlanságot szereznek, s az olly ur, ki nem maga lát, hall és ítél, alattvalói előtt tekintetéből okvetetlen veszt. A’ munkások bérkifizetése és élelmezésében alkalmazzuk magunkat ősi táj azon szokásaihoz, mellyben élünk. A közember bizonyos szokásokhoz, mellyekben ifjúságától fogva gyönyörködik , szerfelett ragaszkodik, őt elégedetlenné tehetjük, ha ezen szokásokat tekintetbe nem veszszük, habár legjobb szándékunk is az , hogy állapotukat javítsuk. Az embernek a házi szabadságra és családéletre ellenállhatlan vágya van. Habár a’ legjobb élelem és bánásmód jut is az egyes személyeknek osztályrészül, mégsem tartóztathatják meg magukat sokszor, hogy ama vágyukat ne valósítsák. — Örömest mennek egy sok szükségekkel teljes állapotba , csakhogy naponkint vagy hetenkint néhány óráig nőjük és gyermekeikkel együtt egy szűkszobában urak és szabadok lehessenek. Kisérjük csak figyelemmel azon sok munkások élettörténetét, kik korán reggel lakásukat elhagyják, s érre visszatérnek, vagy azokat, kik távolabbi helyeken kénytelenek szolgálatot keresni, hétfőn elmennek, és szombaton visszajönek, s akkor a’ fennebbi állítást igazolva találjuk. Szigorúság és szeretetlenség a mi önző időkorunkban a közmunkásokat a’ vasárnapi munka által egyetlen idejüktől, mellyben szabadon és kényükre lehetnek, megfosztani. Hajdan e visszaélés vallás tekintetében gátoltatott. Csak az életviszonyok tekintete, melly a kincsek halomra gyűjtését, mint az emberi munkásság czélját, tartja szeme előtt, vezethet arra, hogy a’ szegény munkásokat nagyobb díjjal vasárnap és innepeken közönséges munkára