Magyar Gazda, 1842. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1842-10-20 / 84. szám

1333 1334 mivelés nem szerencsejáték, mint a’ kereskedés. Csak a szorgalomnak nyújtja áldását. — Azért is a’ nemzetek jólléte átalában nem egyes nyerészkedő vállalkozásokon, h­anem­ az összes termesztés és vagyonszerzés feleslegén alapúl; — ’s ezen hab­ár lassú de b­iztos úton elért vagyonosság, nem pedig hús állapot bélyege egy jól rendezett intézményű or­szágnak. — Hol a’ mezei gazdaság virágzik, ott a’ mesterségek , gyárak és kereskedés is emelkednek ; de a’ legvirágzób­b országos kereskedés mellett is nyomoroghat a’ nép, h­a a’ földmivelés elhanyagol­­tatik. — A’ történet maga leghitelesb tanúja ezen állításoknak. — Nem tagadhatni ugyan, hogy a’ ke­reskedő népek a’ világ piaczán fényes­­ szerepet ját­szanak, mint a’csupán földmivelők, kiknek nyugodt és biztos állapotjuk mellett is hiányzik többnyire azon feszült erő, vállalkozási szellem,’s azon benső öntudata a’ szabadság nagy becsének, melly nagy tetteket szül s a’ nemzet hatáskörét mind physikai, mind erkölcsi tekintetben szünet nélkül tágítja. De a’tapasztalás bizonyítja, hogy az illy fényes állapot, nem tartós , mert mélyebb alapja nincs.­­ A’ história e’ részben elég adattal szolgál a’ kétel­kedőnek, s a’ legtartósb hatalmat, a’ legvalódibb jóllétet azon népeknek biztosítja a’ sors, mellyek mesterséget és kereskedést, tudományt és művésze­tet becsülni és sikerrel ű­zni elegendő szellemmel bírnak ugyan, de nemzeti gazdaságuk alapjáéi, s foglalatosságuk leglényegesb tárgyáéi a’ földmive­­lést választják, vagy, ha helyzetük ’s viszonyaik a’ kereskedésre, gyártásra és tengerészetre kedve­zőbbek volnának is; még is a’ mezei gazdaságra annyi erőt szánnak, a’mennyit a körülmények meg­kívánnak.­­ Ne felejtsük, hogy a legnagyobb ke­reskedő nemzeteknél, Angolországban és Hollandiá­ban a­ földmivelés is magas fokon áll, valamint az északamerikai egyesült státusok bámulandó virágzása is (intézményeiket nem tekintve) nagy részint onnét ered, hogy vagyonosságuk alapját a földmivelés teszi. Figyelmet érdemel továbbá, hogy olly ország, mellynek jólléte lényegesen a’ mezei gazdaságon alapúl, sok politikai tekintetektől fel van mentve, mellyek iparű­ző s kereskedő nemzetek szabad moz­gását gátolják, minthogy saját szükségeinek legel­­kerülhetetlenebb részét egyéb nemzetektü­l függetle­nül fedezni képes; és csak olly státus állíthatja, hogy a’ kü­lföldtöli tökéletes függetlenség feltételeit magában egyesíti, melly kenyeret, sót, és tü­ze­­lőszert elegendő mennyiségben termeszt. Sőt ha a’ státus magát azon boldog helyzetben látja, hogy ter­mése feleslegéből szomszédja szükségeit fedezheti, e felett némi tekintetben a’ felsőbbségi szerepet játszhatja, — s ha­bár e’ részben vannak is esetek, mellyekben politikai viszonyok más eredményt mu­tatnak, az eredmény csak m­ulékony, ’s a’ termé­szetes viszony előbb utóbb bizonyosan helyre áll. A’ földmivelésnek is van szüksége tőkékre , hogy nagyobb virágzásra emelkedh­essék; de nem olly nagy sommákban, mint a’ kereskedés, ’s azok is, mellyeket befordít, biztosabbak, mert a’ mezei gazdaság kevésbé van kitéve, mint bármilly más keresetág, a’kereskedői világ bonyolódásinak, a pénzbecse emelkedésének, ’s csökkentének, s mesz­­szelátó vállalatok jó vagy rész sikerének. — Ha a’ státust nagyszerű bukások rázkódtatják meg, a’ meg­rendült hitel a’ leghatalmasb pénztőzsértől kezdve az utolsó falusi szatócsig minden kereskedőt meg­ráz ; de nem a’ földmivelőt, ki, ha serény és iparkodó, nyugodtan szemléli a’ hiúsult merények szülte gör­csöket. Az anyaföld, ha a tunyaság bilincseiben nem nyög, nem köti termékenységét vállalkozási koczkához, hanem tekintet nélkül a’ világ esemé­nyekre nyújtja tisztelőinek legszebb javait. Csak ott lehet mondani, hogy a nép boldog­sága (hol az még csak a’ vagyoni állapottól függ) biztos alapon nyugszik, hol értelmi s physikai tő­kéje főleg a’ mezei gazdaságnak van szánva; ipar­űzésre pedig csak az fordítatik, mit a’ mezei gaz­daság haszonnal felhasználni nem képes, s csak azon felesleg, mi még ezen is fölül fennmarad, megy át a’ kereskedési mozgás és vállalkozás körébe. Itt egy lépcsőt sem szabad józan státusgazdasági rend­szernek átszökni, s minden ellenkező kísérlet szo­morú visszahatást szül. Valamint átalában a’ mezei gazdaság körében minden a’ nyugalom és biztosság színét vise­li, úgy az általa eszközlött gyarapodó népesedés is nyugodt, egyenlő ’s jótékony léptekkel halad ’s folyvást egyensúlyt tart az ország táplálótehetségé­vel, a’ nélkül, hogy egy könnyen túlnépesedést idéz­hetne elő, ellentétben azon állapottal, hol az ipar­nak aránytalan s egyoldalú pártolása bámulatos gyorsasággal szaporítja a’ néptömeget, melly mint­hogy állandó sajáttal nem bir, s léte csak az őt tápláló iparágtól függ, — minden pillanatnyi cri­sis, vagy uj divat által könnyen kenyerétől s ke­resetétől megfosztatik, 's olly nyomorúságra jut­­tatik, melly a’ földmivelésnél tartós balesetek hosszú során is alig képzelhető. ’S ennélfogva a me­zei gazdaságon alapuló népesedés soha, az ipar és kereskedés által előidézett ellenben igen gyakran szülhet aggodalmat, mit méltán nevel az iparágak­kal foglalkozó alsóbb néposztály erkölcsi jelleme, melly többnyire könnyelmű, pazarló ’s feslett er-

Next