Magyar Gazda, 1842. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1842-08-07 / 63. szám
995 996 fenségek minden okszerű gazdára nézve méltán érdekesek. — Mindkettő ezen értekezés utófelében kimerítve fog tárgyaltatni. A’ M.-Óvárott már több év óta folyamatban levő istállózás megmutatta, hogy illyen (t. i. kizárólag jó takarmánnyali) tartás mellett a’ birkák képzeleten fölül jól néznek ki, ’s erős és egészségesek. A’ mint az ember az istállóba lép, mint vad őzek egyik szegletből a’ másikba szöknek ; nehéz őket kézre keríteni, ’s inkább vad, mint szelid állatokhoz hasonlítnak;’s ez olly jelenség , mi birkáknál mindig igaz mérlege kétségtelen egészségüknek. A már néhány hónapig istállón tartott birkák, ha azután bármi jó mezőre vagy kaszálóra hajtatnak is, egy szál fűhöz sem nyúlnak. Fáradságos őket istállón kívül elterelni, s épen erőködésbe kerül ezt napfénykor tenni; ha ellenben az istálló felé tereltetnek, versenyt futnak bele. Sőt takarmánynyal is nehéz őket napfénykor kibírni az istállóból; ’s ha csakugyan ekkor, hő időben kivettük őket az istállóból, tegyük bár a’ legjobb takarmányt elébök, a nélkül, hogy érintenék, visszaszöknek az istállóba enyhelyre. — Milly tapasztalatos tanúság rejlik a’ felsoroltakban! — Ezekből azt látjuk: • a) Hogy jó száraz takarmánnyali istállózás jobb a’ birkáknak, mint bármi füves legelő — ha ezen tömegesen kell legelniük, b) Hogy a birkák bundájok miatt a’ nyári hőség iránt legérzékenyebbek , mert inkább éheznek, sem hogy hőséget tűrnének. c) Hogy számos betegségek, péld. métely, kergeség, vérkórság, vérhas st.eff. csak akkor ’s úgy kerültethetnek ki, ha egyszer megszűnünk birkáinkat nagyrészben egészségtelen , ’s számos betegségek csiráját tápláló legelőinkre hajtani. ’S itt nem szabad érintetlenül hagyni azon észrevételt is, miszerint tudjuk, hogy legszárazabb években, mikor t. i. a’ mezők kiaszvák, a’ birkák jobban elvannak, sem mint olly években, mikor a’ mezők, habár csak kissé is, buják és füvesek; mi ismét tanúságul szolgál arra , hogy száraz takarmány birkáknak legjobb tápszer, ’s úgy látszik, száraz tartással leginkább azon táplálást közelitendjük meg, mellyet a birkák a’ spanyolországi mezőkön találnak , hol néha fél évig sincs eső. Nálunk már az átmenetei a’ teleltetésröl a’ tavaszi legeltetésre ártalmas a’ birkáknak, s magában ezen körülményben száz betegségnek anyaga rejlik. Hő esztendőkben junius, július és gyakran augusztusban legjobb a legelő; de ekkor azután a’ September , October és novemberi legelője s erről a’ teleltetésrel átmenetet olly torz , hogy azt az állatok rövidsége nélkül nem is gondolhatni; ’s csudálni lehet, hogy juhtenyésztésünket, illyetén tartás mellett, ennyire is vittük. A’ mondottakkal azonban koránsem akarom azt állítani, hogy az istállózást átalában folyamatba kell venni. Én magam is csak kisérletképen alkalmazám , s ha más nem nehezítené is behozatalát, az állandó benntartásra szükséges nagy mennyiségű szükség termesztése, s más egyéb készületek, miket az istállózás igényel, elégségesek a’ végre, hogy azt sok helyen, habár egészen kivihetlenné is nem teszik, legalább hosszasan elhalaszszák és korlátozzák; mert egész istállózás esetében, feltevén, hogy a’ fennebb idézett eredményekhez hasonlókat akarnak nyerni, nemcsak sok takarmányunknak kell folyvást tartalékban lenni, hanem az istállókban, a’ szükséges mozgás tekintetéből, két annyi hely is kívántatik, mint különben, s ezen fölül szükséges, hogy a’ juhok etetéséül s nyaranta nyerendő enyhelyül, fedett szabad kijárások is legyenek. Mind ezen felsorolt kivántatóságok mellett mégis leglényegesebb akadálya az istállózásnak a’legelőközösség; vannak ellenben ollyatén helyezetek is , hol a’ fennemlitett akadályok elesnek, hol a’ legjobb takarmány buján terem, s nincs mi elfogyaszsza. Vannak továbbá a’ juhok egészségének ártalmas legelőterek, mellyek pedig mesterséges kaszálóvá alakítva, legjobb szükséget adnának. Mindenek előtt tehát meg kell válni azon álhittől , hogy a’ legelőn a’ birka mibe sem kerül, sőt fel lehet venni, hogy épen a’ legeltetés a’ legdrágább tartásmód ; mert a’ legelő falkák közönségesen minden 10 évben (legalább is : Szerk.) kihalnak; de azon legelőtér talán kellő mivelés mellett megteremné a’ búzát, és rozsot is csak úgy, mint most a’ tömérdek gyomot; s e’ szerint, midőn mostani alakjokban csupán legelőnek használjuk őket, birkáinkkal a’ termesztendhetett búzát és rozsot etetjük fel, pedig még is csak szénát és szalmát kapnak. — A’ legeltetés mostani kedves módjánál nem egyébre szolgál a’juhnak ganaja, mint saját táplálékának bepocskolására, a helyett, hogy nyáron át istállózván birkáinkat, azon trágya megtakarítása által kétannyi, de tán több takarmányt is termeszthetnek, mint mennyit birkáink a’ mezőn összebengésznek. — Kétségen kivül tehát igen kedvező állása van azon gazdának, kit legyőzhetlen akadályok nem gátolnak az egész istállózás alkalmazásában ; ’s bizonyára szerencsés volna Magyarország, ha minél több illyetén gazdasági intézkedést mutathatna, felosztván az ezeket tetemesen akadályozó közlegelőket. — Minthogy pedig elvégre tevőleges kereskedésünk leghatalmasabb tényezője a’