Magyar Gazda, 1842. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1842-08-07 / 63. szám

995 996 fenségek minden okszerű gazdára nézve méltán ér­dekesek. — Mindkettő ezen értekezés utófelében ki­merítve fog tárgyaltatni. A’ M.-Óvárott már több év óta folyamatban levő istállózás megmutatta, hogy illyen (t. i. kizá­rólag jó takarmánnyali) tartás mellett a’ birkák kép­zeleten fölül jól néznek ki, ’s erős és egészsége­sek. A’ mint az ember az istállóba lép, mint vad őzek egyik szegletből a’ másikba szöknek ; nehéz őket kézre keríteni, ’s inkább vad, mint szelid ál­latokhoz hasonlítnak;’s ez olly jelenség , mi bir­káknál mindig igaz mérlege kétségtelen egészségük­nek. A­ már néhány hónapig istállón tartott birkák, ha azután bár­mi jó mezőre vagy kaszálóra hajtat­nak is, egy szál fűhöz sem nyúlnak. Fáradságos őket istállón kívü­l elterelni, s épen erőködésbe ke­rül ezt napfénykor tenni; ha ellenben az istálló felé tereltetnek, versenyt futnak bele. Sőt takarmány­nyal is nehéz őket napfénykor kibírni az istállóból; ’s ha csakugyan ekkor, hő időben kivettük őket az istállóból, tegyük bár a’ legjobb takarmányt elébök, a nélkül, hogy érintenék, visszaszöknek az istál­lóba enyh­elyre. — Milly tapasztalatos tanúság rej­lik a’ felsoroltakban! — Ezekből azt látjuk: • a) Hogy jó száraz takarmánnyali istállózás jobb a’ birkáknak, mint bár­mi füves legelő — ha ezen tömegesen kell legelniük, b) Hogy a birkák bundájok miatt a’ nyári hőség iránt leg­érzékenyebbek , mert inkább éheznek, sem hogy hőséget tűrnének. c) Hogy számos betegségek, péld. métely, kergeség, vérkórság, vérhas­ st.eff. csak ak­kor ’s úgy kerü­ltethetnek ki, ha egyszer megszűnünk birkáinkat nagyrészben egészségtelen , ’s számos betegségek csiráját tápláló legelőinkre hajtani.­­ ’S itt nem szabad érintetlenül hagyni azon észre­vételt is, miszerint tudjuk, hogy legszárazabb évek­ben, mikor t. i. a’ mezők kiaszvák, a’ birkák job­ban elvannak, sem mint olly években, mikor a’ mezők, habár csak kissé is, buják és füvesek; mi ismét tanúságul szolgál arra , hogy száraz takar­mány birkáknak legjobb tápszer, ’s úgy látszik, száraz tartással leginkább azon táplálást közelitend­­jük meg, mellyet a birkák a’ spanyolországi me­zőkön találnak , hol néha fél évig sincs eső. Nálunk már az átmenetei a’ teleltetésröl a’ ta­vaszi legeltetésre ártalmas a’ birkáknak, s magá­ban ezen körülményben száz betegségnek anyaga rejlik. Hő esztendőkben junius, július és gyakran augusztusban legjobb a legelő; de ekkor azután a’ September , October és novemberi legelője s erről a’ teleltetésrel átmenetet olly torz , hogy azt az ál­latok rövidsége nélkül nem is gondolhatni; ’s csu­dálni lehet, hogy juhtenyésztésünket, illyetén tar­tás mellett, ennyire is vittük. A’ mondottakkal azonban koránsem akarom azt állítani, hogy az istállózást átalában folyamatba kell venni. Én magam is csak kisérletképen alkal­­mazám , s ha más nem­ nehezítené is behozatalát, az állandó benntartásra szükséges nagy mennyiségű szü­k­ség termesztése, s más egyéb készületek, mi­ket az istállózás igényel, elégségesek a’ végre, hogy azt sok helyen, habár egészen kivihetlenné is nem teszik, legalább hosszasan elhalaszszák és korlá­tozzák; mert egész istállózás esetében, feltevén, hogy a’ fennebb idézett eredményekhez hasonlókat akarnak nyerni, nemcsak sok takarmányunknak kell folyvást tartalékban lenni, hanem az istállókban, a’ szükséges mozgás tekintetéből, két annyi hely is kívántatik, mint különben, s ezen fölül szükséges, hogy a’ juhok etetéséül s nyaranta nyerendő eny­­helyül, fedett szabad kijárások is legyenek. Mind ezen felsorolt kivántatóságok mellett még­is leglé­nyegesebb akadálya az istállózásnak a’legelőközös­­ség; vannak ellenben ollyatén helyezetek is , hol a’ fennemlitett akadályok elesnek, hol a’ legjobb ta­karmány buján terem, s nincs mi elfogyaszsza.­­ Vannak továbbá a’ juhok egészségének ártalmas le­­gelőterek, mellyek pedig mesterséges kaszálóvá ala­kítva, legjobb szük­séget adnának. Mindenek előtt tehát meg kell válni azon ál­hittől , h­o­g­y a’ l­e­g­e­l­ő­n a’ birka mibe sem kerül, sőt fel lehet venni, hogy épen a’ legelte­tés a’ legdrágább tartásmód ; mert a’ legelő falkák közönségesen minden 10 évben (legalább is : Szerk.) kihalnak; de azon legelőtér talán kellő mivelés mel­lett megteremné a’ búzát, és rozsot is csak úgy, mint most a’ tömérdek gyomot; s e’ szerint, midőn mostani alakjokban csupán legelőnek használjuk őket, birkáinkkal a’ termesztendhetett búzát és ro­zsot etetjük fel, pedig még is csak szénát és szal­mát kapnak. — A’ legeltetés mostani kedves mód­jánál nem egyébre szolgál a’juh­nak ganaja, mint saját táplálékának bepocskolására, a helyett, hogy nyáron át istállózván birkáinkat, azon trágy­a meg­takarítása által kétannyi, de tán több takarmányt is termeszthetnek, mint mennyit birkáink a’ mezőn összebengésznek. — Kétségen kivü­l tehát igen ked­vező állása van azon gazdának, kit legyőzhetlen akadályok nem gátolnak az egész istállózás alkal­mazásában ; ’s bizonyára szerencsés volna Magyar­­ország, ha minél több illyetén gazdasági intézkedést mutathatna, felosztván az ezeket tetemesen akadá­lyozó közlegelőket. — Minthogy pedig elvégre tevő­leges kereskedésünk leghatalmasabb tényezője a’

Next