Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-20 / 32. szám

498 497 mérték és szám szerint minden esetekre eldönteni nem lehet; a’ föld tulajdonsága, égalj, rétek aránya a’ szántóföldekhez, a’rétek kiterjedése és minősége ’sat. hol nagyobb, hol kisebb kiterjedésű szántóföl­dem takarmány termesztést kivannak, hogy földmi­­velés és baromtenyésztés egymást kölcsönösen emel­jék és jövedelmezőkké tegyék. Elmellőzve most a’ takarmánytermesztés arányát az eladandó növények termesztéséhez, szinte a­ takarmánytermesztés mód­ját is, előlegesen megjegyezzük azt, mikép mindazon gazdaságok, mellyek a­ trágyaszü­kséget vetik ellen, sikeresben haladhatnak előre, ha trágyájukat erő­teljes­­ és mélyebb földréteg létesítésére fordítják. Távol legyen, hogy ez valami áldozatot, avvagy csak legkisebb jövedelemcsonkitást is föltételezne, sőt azáltal a’ gazdaság több oldalulag folytonosan fog emelkedni. Mert a’ mennyiben a’ szaporított és javított takarmánytermesztés az összes növényter­mesztést (legközelebbről a’ bővebb trágyanyereség, az ezzel mélyebben gazdagítható réteg és a föld­tartalom physikai és mechanikai javítása által) emel­ni képes, egyszersmind jó karban levő s önmagok­ból javult takarmányföldek sikeres­» utótermény elő­h­ozására képesek; s a’ mennyiben a szaporított takarmány termesztésnek eredménye a nagyobb és jobb baromtartás, legközelebbről hogy a takarmányt trágyává változtassa, az illy baromtartás a’ takar­mányt s az annak termesztésére fordított földet magasra emelkedő egyenes jövedelmével kétszeresen kipótolja, úgyhogy illy körülmények közt a­ trágya­beli több nyereség minden tekintetben csak a föld­­mi­velés és állattenyésztési nyereséggel van össze­kötve. Az iménti állításokra vonatkozólag egyébiránt először is azt jegyzem meg, hogy a barom csak azon takarmánymennyiség után nyújt hasznot,melly az átalános fentartási és táplálási szükségen fölül adatik neki. A takarmány haszna, mint Th­aer helye­sen jegyzi meg, annál nagyobb, minél bővebben takarmányozunk, azon pontig, midőn az emésztő­­erők azt már többé állati alkrészekké változtatni nem képesek. Azon takarmányrész, melly valamelly barom legszü­kségesb életfentartására kívántatik, mitsem jövedelmez, ’s minél inkább csak az élet­­fentartásra fordíttatik az ételt, vagy minél több szám­feletti állatot tartunk a’ takarmány tökéletes álla­­tosítására, annál nagyobb a’ veszteség, mit azáltal a’ baromtartás és gazdaság jövedelmében szenve­dünk. (Mint minden szabálynak vannak kivételei, úgy ennek is , hogy csak annyi barmot tartsunk, mennyit a’ meglevő takarmánnyal folytonosan bőven táplálhatunk, rendkivű­li, átalános takarmányszű­k években meg van a maga kivétele; mert illyenkor a’ bő takarmányozás által nyert haszon azon tőke­­veszteséget , mit barmainknak olcsón elpazarlása, ’s előreláthatólag jövendőbeli ism­étt drága beszer­zése által szenvednénk, semmikép ki nem pótolhat­ná. — illy körülmények között nem szükséges a’ baromnak hízottnak lenni, csupán azért hogy tulaj­donosát dicsérje, — elég az ha kitelelt­. Sok gazdának, ’s köztük némelly jelesb gaz­dasági íróknak is szokott beszédmódjuk: ,,a’ ba­romtenyésztés szükséges rész!“ mellyel azt akarják kifejezni , hogy ha más valamelly után egy bizonyos trágyamennyiséget szerezhetnének, örömest lemondanának a’ baromtenyésztésről. E’ véleményt eléggé kárhoztatni nem lehet. Ama gaz­dasági tekintetben, mellyben a’ baromtenyésztés nem mint czél, hanem csak mint annak eszköze tekin­tetik, eszköz minden más gazdasági ág, az maga a’ földmivelés is, így a’ földmivelést, az egész gazda­ságot , s minden ipart épen olly joggal lehetne szük­séges rosznak nevezni. Hogy pedig a’baromtenyész­tést , különösen épen a’ szarvasmarhatenyésztést hallók e’ kifejezéssel megbecstelenitni, onnan van, hogy közönségesen a’ gazdasági jövedelmet átalá­­ban a’ külterjes gabona és még némelly növények termesztésében keresik és ahhoz, valamint a’szük­ségesnek tartott ugariás és szántóföldeken­ legelte­téshez (kiválta juhokra nézve,) helytelenül ragasz­kodnak , takarmánynövények termesztésével (kivált közbirtokosok és jobbágyok a’ közösség s ez utób­biak dézma által is némileg korlátozva lévén), ide járult az is, hogy a­ baromtartásra szükségeseket egy jobb földfelosztási és földmivelési rendszerbe átmenetei akadályának tekinték, midőn nyaranta roppant kiterjedésű ugarlegelőt, télre pedig szalmát adó gabonák számára szinte nagy kiterjedésű földet hittek nélkülözh­etőnek, ’s a’ külterjes szalmaelő­állítás által még inkább bele estek azon tévelygésbe, hogy a kü­lterjes gabonatermesztést igazolva talál­ják. — Ha ennek ellenében ez alaptétel bebizonyí­tásául : „trágyán’ g­a­z­d­a­s­á­g t­e­l­k­e“, minde­nek felett arra törekednénk, hogy azt a’ legjobb tulajdonságban és olly bőven beszerezzük, miszerint a’ földelő minden növényre nézve annyira magas fokú legyen, hogy mindeniket a’ lehető legnagyobb jövedelmezésre képesítse, — ha e’ végre a’ rétmi­­velést, valameddig csak az a’ föld bárminémű más használásmódjánál nagyobb hasznú, a lehetségig előmozdítanánk, ’s a’melly takarmányt ezúton meg nem szerezhetnénk, azt a legkü­lönbnemű­ biztos ta­karmánytermesztéssel igyekeznénk kipótolni, — ha ennek szükséges következésében gyakran kétszerié nagyobb marhaállodalmat néha kétszerte olly bőven

Next