Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1843-04-20 / 32. szám
498 497 mérték és szám szerint minden esetekre eldönteni nem lehet; a’ föld tulajdonsága, égalj, rétek aránya a’ szántóföldekhez, a’rétek kiterjedése és minősége ’sat. hol nagyobb, hol kisebb kiterjedésű szántóföldem takarmány termesztést kivannak, hogy földmivelés és baromtenyésztés egymást kölcsönösen emeljék és jövedelmezőkké tegyék. Elmellőzve most a’ takarmánytermesztés arányát az eladandó növények termesztéséhez, szinte a takarmánytermesztés módját is, előlegesen megjegyezzük azt, mikép mindazon gazdaságok, mellyek a trágyaszükséget vetik ellen, sikeresben haladhatnak előre, ha trágyájukat erőteljes és mélyebb földréteg létesítésére fordítják. Távol legyen, hogy ez valami áldozatot, avvagy csak legkisebb jövedelemcsonkitást is föltételezne, sőt azáltal a’ gazdaság több oldalulag folytonosan fog emelkedni. Mert a’ mennyiben a’ szaporított és javított takarmánytermesztés az összes növénytermesztést (legközelebbről a’ bővebb trágyanyereség, az ezzel mélyebben gazdagítható réteg és a földtartalom physikai és mechanikai javítása által) emelni képes, egyszersmind jó karban levő s önmagokból javult takarmányföldek sikeres» utótermény előhozására képesek; s a’ mennyiben a szaporított takarmány termesztésnek eredménye a nagyobb és jobb baromtartás, legközelebbről hogy a takarmányt trágyává változtassa, az illy baromtartás a’ takarmányt s az annak termesztésére fordított földet magasra emelkedő egyenes jövedelmével kétszeresen kipótolja, úgyhogy illy körülmények közt a trágyabeli több nyereség minden tekintetben csak a földmivelés és állattenyésztési nyereséggel van összekötve. Az iménti állításokra vonatkozólag egyébiránt először is azt jegyzem meg, hogy a barom csak azon takarmánymennyiség után nyújt hasznot,melly az átalános fentartási és táplálási szükségen fölül adatik neki. A takarmány haszna, mint Thaer helyesen jegyzi meg, annál nagyobb, minél bővebben takarmányozunk, azon pontig, midőn az emésztőerők azt már többé állati alkrészekké változtatni nem képesek. Azon takarmányrész, melly valamelly barom legszükségesb életfentartására kívántatik, mitsem jövedelmez, ’s minél inkább csak az életfentartásra fordíttatik az ételt, vagy minél több számfeletti állatot tartunk a’ takarmány tökéletes állatosítására, annál nagyobb a’ veszteség, mit azáltal a’ baromtartás és gazdaság jövedelmében szenvedünk. (Mint minden szabálynak vannak kivételei, úgy ennek is , hogy csak annyi barmot tartsunk, mennyit a’ meglevő takarmánnyal folytonosan bőven táplálhatunk, rendkivűli, átalános takarmányszűk években meg van a maga kivétele; mert illyenkor a’ bő takarmányozás által nyert haszon azon tőkeveszteséget , mit barmainknak olcsón elpazarlása, ’s előreláthatólag jövendőbeli ismétt drága beszerzése által szenvednénk, semmikép ki nem pótolhatná. — illy körülmények között nem szükséges a’ baromnak hízottnak lenni, csupán azért hogy tulajdonosát dicsérje, — elég az ha kitelelt. Sok gazdának, ’s köztük némelly jelesb gazdasági íróknak is szokott beszédmódjuk: ,,a’ baromtenyésztés szükséges rész!“ mellyel azt akarják kifejezni , hogy ha más valamelly után egy bizonyos trágyamennyiséget szerezhetnének, örömest lemondanának a’ baromtenyésztésről. E’ véleményt eléggé kárhoztatni nem lehet. Ama gazdasági tekintetben, mellyben a’ baromtenyésztés nem mint czél, hanem csak mint annak eszköze tekintetik, eszköz minden más gazdasági ág, az maga a’ földmivelés is, így a’ földmivelést, az egész gazdaságot , s minden ipart épen olly joggal lehetne szükséges rosznak nevezni. Hogy pedig a’baromtenyésztést , különösen épen a’ szarvasmarhatenyésztést hallók e’ kifejezéssel megbecstelenitni, onnan van, hogy közönségesen a’ gazdasági jövedelmet átalában a’ külterjes gabona és még némelly növények termesztésében keresik és ahhoz, valamint a’szükségesnek tartott ugariás és szántóföldeken legeltetéshez (kiválta juhokra nézve,) helytelenül ragaszkodnak , takarmánynövények termesztésével (kivált közbirtokosok és jobbágyok a’ közösség s ez utóbbiak dézma által is némileg korlátozva lévén), ide járult az is, hogy a baromtartásra szükségeseket egy jobb földfelosztási és földmivelési rendszerbe átmenetei akadályának tekinték, midőn nyaranta roppant kiterjedésű ugarlegelőt, télre pedig szalmát adó gabonák számára szinte nagy kiterjedésű földet hittek nélkülözhetőnek, ’s a’ külterjes szalmaelőállítás által még inkább bele estek azon tévelygésbe, hogy a külterjes gabonatermesztést igazolva találják. — Ha ennek ellenében ez alaptétel bebizonyításául : „trágyán’ gazdaság telke“, mindenek felett arra törekednénk, hogy azt a’ legjobb tulajdonságban és olly bőven beszerezzük, miszerint a’ földelő minden növényre nézve annyira magas fokú legyen, hogy mindeniket a’ lehető legnagyobb jövedelmezésre képesítse, — ha e’ végre a’ rétmivelést, valameddig csak az a’ föld bárminémű más használásmódjánál nagyobb hasznú, a lehetségig előmozdítanánk, ’s a’melly takarmányt ezúton meg nem szerezhetnénk, azt a legkülönbnemű biztos takarmánytermesztéssel igyekeznénk kipótolni, — ha ennek szükséges következésében gyakran kétszerié nagyobb marhaállodalmat néha kétszerte olly bőven