Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1843-06-01 / 44. szám

689 690 kenységükre ’s érésük idejére, valamint külön sze­detvén és szűrvén a nevezetesebb fajokat, nagy különbséget találtam mindezekre, mind a’ belölök szült bornak minőségére nézve. Tapasztaltam azt is, hogy némelly fajok, m­ellyek Szilágyságban a’ legjobb bort adják, itt csak jobb esztendőkben jut­nak tökéletességre, mint p. o. a’ bakator. Hasonló­­lag a' budai fajok itt későn érnek, jóllehet az ezen környékbeli bor nem alábbvaló a’ szilágyinál s bu­dainál. Ebből tehát azt következtetem, hogy nem lehet átalánosan meghatározni, melly szőllőfajok tenyésztendők, minthogy arra nézve az égalj, a’ mivelésmód s a föld alkotó részei nagy befolyás­sal bírnak. De egy vagy más szőllőfajt átalánosan ajánlani azért is bajos , mivel hazánk különböző ré­szeiben ugyanazon fajnak különböző neve van. — Szükséges tehát, hogy tudják a’ szöllősgazdák , mi­csoda szőllőfajok vidékükön termékenyebbek, él­nek korábban s adnak jobb bort. Ha pedig azt nem tudják, tegyenek kísérletet, és minden keveset ter­mő , későn érő fajokat olly mélyen kiirtván, hogy ujra ne sarjadhassanak, ezen kiirtott tök helyébe szaporítsák h­omlítás vagy gyökeres tök ültetése ál­tal csak a’ legjobb fajokat. — Ez az, mit átalában­­ ajánlani lehet. — Nehezen fog esni némelly gazdák­nak , hogy azáltal eleinte termésük mennyisége csök­ken , de kipótolja ezen fogyatkozást három-négy év múlva bortermésüknek szembetűnő jobbulása. Ha ezen könnyen kivihető és olly bizonyos hasznot igérő módot országszerte minden szöllősgazdák követen­­dik, nem lesz olly nagy a különbség az évek ter­mései jósága közt, mint most, és a magyar bor bi­zonyosan nemesítetendik, nagyobb hit­re kapund ’» könnyebben jutányosabb áron akadand vevőre. Azokkal, kik előtt a’ szőllőfajoknak itteni ne­vei ismeretesek, ezek iránti tapasztalásomat köz­­leni nem tartom feleslegesnek. 1. A‘ 1­á­m­p­o­r vagy királyszőllő, melly, ha nem csalatkozom, egy faj a tokai királyédessel, jó fát nevel; termékeny, korán érő; gerezdje hos­­­szu , ritkás szemű; szeme gömbölyű, sárgás,leves, édes; madár nemigen eszi; bora tiszta aranyszínű, vékony, erős, édes, fűszeres, az 1841 kinek pró­bája forrás és tisztulás után 11 gr. 2. Kövér, — talán a tokai góhér — fájára és termékenységére nézve középszerű, legkorábban élő az itteni fajok közt, de könnyen rothad és úszik; madár, darázs, légy nagyon szereti; gerezdje elég nagy, inkább ritka mint sűrű; szeme nagy, hosszú­kás, húsos, édes; bora sötétebb, sárga s vasta­gabb , mint a’ lámporé, erős, édes, de könnyen nyúlósodik. Ezt csak külön táblába ültetve ajánlom, hogy elébb lehessen szűrni, mielőtt rothadás vagy aszás által apad; az 184likinek próbája 9ya gr. 3. So­msző­llő, simiger, Kisküküllő mellett, Fugádon s a’ körülié levő hegyeken főképen te­nyésztőik, ’s ez egyik oka az ott termő bor jó mi­nőségének; fája, valamint termékenysége közép­szerű; idején, de mégis nem olly korán érő, mint az előbbi fajok; gerezdje középszerű; szeme hosszúkás, húsos, édes, bora vékony, aranyszínű, erős, fűsze­res; próbája az 1841 kinek tisztulás után 12 gr. Ez is egy a legnemesb és ajánlatosb fajok közül. 4. Járdovány, úgy vélem egynemű a’tokai furminttal. Fája hatalmas, termékeny, korán érő; gerezdje nagy, sűrű; szeme kerek, róska, húsosabb mint a’ lámporé, de nem ollyan édes; bora vékony, sárga, jó de kevésbbé erős és édes mint a’ fenntebb említetteké; próbája az 1841kinek tisztulva 8 gr. 5. Vékony hajú, Szilágyon boros. Ez nagy fát nevel, igen termékeny, későbben érik, mint az előbbi négy faj; gerezdje elég nagy; szeme zöldes, kerek, leves, nem édes; bora vékony, világos, sár­ga , de kevés­bé erős minta’ fenn érintetteké; pró­bája az 1841 dikinek 7 gr. Főkint termékenysége miatt ajánlható, de elegyítve az 1. 2. 3 mal. 6. Hé viz — úgy vélem a tokai pojhos). Fája nagy, termékeny, későn érő, szeme savószintű,ke­rek, savanyu; bora gyenge, halovány, vékony, savanyú. Mi éghajlatunkban kiirtani való; próbája az 1841 kinek tisztulva 6 gr. 7. A fekete kövér, lámpor, járdovány, épen olly nemes és ajánlható fajok, mint az illy­­nemű fejérek; tulajdonságuk is azokhoz hasonló. 8. Ágasfark; fája a’ leghatalmasabb; ter­mékeny, de nagyon későn érő; gerezdje nagy, hos­­­szú, ritka szemű; szeme pirosló sötétkék; bora a jó években is gyenge. Én kiirtottam szelleimből. 9. Idegen fajokra nézve is eléggé ajánlani nem lehet, hogy csak a’ korán érő fajokat igyekezzünk szaporítani, I­lyeneknek tapasztaltam : a morillon-t, a lacrima Christi­t, bourdelais-t, malagá-t, fejér chanseles-t, riszling­et és az igen szép piros musko­­tályt. Bajosan érik üteg a’ fekete szil­vaszöllő, a’ritka szépségű chasseles d’Espagne. Más fajtákat még nem tenyésztvén szőllőmben, nincs rólok tapasztalásom III. Sok gazdától hallottam azon panaszt, hogy kertjökben a’gyümölcsfa nem tenyészik, ha meg­­foganszanak is ültetvényeik és egy ideig szépen nő­nek, nem tartósak ’s korán kivesznek. Ajánlok te­hát egy egyszerű módot, mit követve vizenyős, for­­rásos lapályokat és verőfényes meredekes oldala­kat kivéve, akármelly földben, legyen az székes, futóhomok, szivar cserepes agyag vagy kőszikla,

Next