Magyar Gazda, 1843. július-december (3. évfolyam, 53-105. szám)

1843-10-19 / 84. szám

* 1332 1331 Haljatok mélyebben a’ dolog fenekére tekinteni Dis laboribus omnia vendunt. Előbocsátván , hogy honunk gazdasági állapot­­jában nagy mozgásokat tapasztalunk, s e’ mozgá­sok némellyike igen üdvhozó, főkép múlt századi állásunkhoz hasonlítva a mostanit, tagadhatatlan, hogy haladtunk. — De mind e mellett az okszerű kezeléshez kivántató tulajdonokkal nem bírünk, kü­lönösen a’ nagy urodalmak birtokosai részint a régi mellett maradnak, részint mozognak, de mozgásuk nemcsak gyümölcsöt nem hoz, hanem annak vég­eredménye : haszontalan, és siker nél­kül kivetett több százezrek vagy mil­lió­k. — Érezvén szükségét az iparmegfeszitésnek és értelemalkalmazásnak nagy birtokosnak, minthogy részint kifogyhatlan (kielégithetlen) éldeletvágy­­ból, részint idejüknek politicára , vagy más pályára alkalmazása miatt tulajdon vagyonuk igazgatásába önmagok legkevésbbé is befolyni nem akarnak, vagy restellenek; annak kormányát gyakran ollyanokra bízzák, kik megosztott életelet, vagy barátságos tár­salgásnál fogva hozzájok közel állván, azoknak ge­­nialitásáról, s egyik vagy másik tudománybani je­lességéről magas képzeletük van. Ha most egy jeles mathematicus vagy meglehetős publicista, független véleményű politicus, ki valódi emberszeretetből más­kép beszél, mint cselekszik, és máskép cselekszik, mint érezni akarna, messze terjedő szép­irodalmak kormányát átveszi, első és főgondja ön­biztosit­á­­s­a jövendőjére,és jelen állására nézve,mi csak annyi­ban nincs tökéletesen helyén, mennyiben minden fele­lőségi terhet magától eltávolít, minden számonkér­­hetési jogról előre lemondást eszközölvén a birto­kostól, mire némelly méltóságos urak csodálatos könnyedséggel olly hajlandók, hogy képesek nagy fizetés, és még nagyobb végső kielégítési leköte­­lezés mellett független kormányzói joggal illy urak­nak minden jószágukat lekötelezni, a­ nélkül, hogy ez eljárása nem sikerülésének esetére legkisebb kölcsönös biztosítást lekötelezne, vagy csak mutat­hatna is ennek alapot; a’ nélkül, hogy ebbeli jár­tasságának valaha legkisebb jelét is adta volna; sőt a’ nélkül, hogy ez valaha tetteiről számot adni kö­­teleztetnék, s igy az, kit a’ jótékony természet ál­dásai bőségével elárasztva nagy birtoknak urává tett, önkint minden e’ jószágot tárgyazó akaratát, kívánságát, magát a’ számításból kifelejtvén, más egyén véleményének alája rendeli. Ha illy kormányzó nagy urodalmak gazdasági kezelését önmaga vezérli, bármilly munkás és fá­­radhatlan igyekezettel feszítse meg­­ erejét, a’ ter­mészet képességünknek szűk határt szabván, az egésznek legfőbb ágait vezérelheti, és minden mun­kásságnak irányát meghatározhatja, ügyelhet is rendelményeinek foganatosítására, de a’ nagy uro­dalmak egyes gazdaságait nem kezelheti, de nem folyhat az egyes munkáknak a’ kívánt czél felé in­tézésébe, ’s igy maga a’ természet szabja ki egy jobb administrate korlátait. — Tisztelem az illy kormányon álló férfiakat, és őszintén vallva, nem is igen ismerek köztök , ki jeles tudományossággal és olvasottsággal ne tü­ndöklenék; de egyszersmind igen keveset ismerek, ki a’ gazdaság gyakorlati fo­gásait értené, — azért annyi rész sikerű vállalatok. Illy helyeztetésben egy gyakorlott és elméletileg ki­­mivelt gazda, a’ földesúr­ személyében szabadon mű­ködvén, — mig a’ száztóli vagy bérrendszer beho­zatalát példák kitűnősége, vagy kénytelenség szük­ségessé nem teendik — coeteris paribus igen jó kö­vetkezményeket mutathatna elő, ha minden tiszt­társa munkásságának irányát, és hatáskörét szoro­san kiszabván, meghagyná tökéletes szabadságát minden kezei közt levő eszközökkel, a’ kívánt si­ker elérésére belátása szerint szabadon rendelkezni. De az önzés, e’hatalmas ördöge az emberiség­nek , itt leginkább űzi kísértéseit. Akár ezen urak magok kormányoznak, akár pedig éles előrelátás­sal minden igazolási tisztet magoktól távolítandók, személyes meghatalmazásukat az urodalmak főtisz­teire átruházzák, a’ kezelő tisztnek hatásköre fel­­forgattatik, különösen ez utolsó esetben minden rész a’ tizedik potentiára emelve létezik. Az illy kor­mányzó rendesen elég mérséklettel nem bir, kor­mánya alatt álló tiszttársai hatáskörük korlátait tisz­teletben tartani, abba bele nem vágni, ’s ennek végrehajtói (executiva) függetlenségét sem hagy­ván meg, a’ subordinatiót zsarnoksággá alakítja, miáltal az administrate legtökélyetlenebbé lesz, a’ szerepek felcseréltetnek, az energia száműzetik a’ kivitelnél, a’ kezelő nem képes elkerülni a’ zavart, a kormányzó akaratja teljesítésének merő eszkö­zévé , hajdúvá válik, nem sikerülés esetében mégis ő okoltatik; ide járul sorsa felőli aggodalma, melly egészen a’ főkormányzó önkényére lévén bízva, en­nek minden szenvedélyei előtt bókolást, a’ gazda­ság körüli czéltalan vagy hibás rendelések vak vég­rehajtását erőszakolja, s épen semmi ellenmondást nem tűr, s ő a privát szorgalomból származó bár­milly értelmes és jótékony vállalatokat is tiltja az okosság, nehogy a’ régens előtt kedvetlenségbe jö­vén, sorsát koczkáztassa. Ezek mind szerzői a’leg­­roszabb kezelésnek, mellyet csak gondolni lehet, hol az egyetlen czél: a’ jövedelemszaporitás, távol­ról sem éretik el; a földesúr­ pedig kimondhatatla­

Next