Magyar Gazda, 1844. július-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1844-09-12 / 21. szám

322 321 Továbbá a’ juh a’ tápanyagok változását nagyon szereti és jobban diszlik, ha ebbeli kívánságát kielé­gítheti. Ha tehát többféle takarmányszereink vannak, czélszerű lesz azokat folyvást változtatva használni. Ha azonban hosszabb ideig csak egy tápnemet nyúj­tottunk volna, és másikra átmenni akarnánk, ezen át­menet csak fokonkint történjék—következőleg az uj tápnemmel már kezdenünk kell, mikor még a’ régivel ellátva vagyunk; sőt egyik legelőhelyről másikra való hirtelen átmenet is, a’ mennyiben lehet, kerültessék. De semmi sem fontosabb ez állatok minél jobban­ haszonvehetőségére és egészségének fenntartására, mint, hogy a’ táplálék illő mértékben nyujtassék; mert a’ fiatal állatok elsatnyulnak és tökéletes bundát nem kapnak, ha kifejlés- és növéskorukban éhezni kény­telenek; de a már kinőtt, vénebb juhoknak gyapja is igen sokat veszt éhezés által mind mennyi-, mind mi­nőségére ; sőt illy felette szűk táplálás sok betegsé­geket és nagyobb halálozást is von maga után. Azért soha ne tartassák több juh, mint mennyit meglevő legelői és más takarmányunkkal esztendőről esztendőre kényelmesen eltáplálhatunk, így péld. 300 jól tartott juh bizonyosan mind gyapjúra, mind trágyára nézve nagyobb hasznot hajtand, mint 500 db., melly koplalni kénytelen, és pedig már azért is, mivel a’ kisebb számnak őrzése és tartása átalában kevesebbe kerü­­lend. De nemcsak az éhezés, hanem a’ kelletinél dú­­sabb táplálás is károsan hat a’ juhnak mind gyap­júra, mind egészségére ; nevezetesen a’ gyapjú sokat veszt finomsága­, lágysága­ ’s rugalmasságából, és fris trágyázás következtében felette buján felnőtt ga­bonához hasonlítható, melly még virágzás előtt megdől. — Továbbá fődolog, hogy a’ juhok mennyiségre nézve mindig egyenlően tápláltassanak ; mert a’ szükség és bőség közti változás nemcsak kártékony befolyással bir egészségi voltokra, hanem gyapjújokon is azon nevezetes hibát idézi elő, mellyel kétnévetűségnek hínak. Mi tehát a’ juhoknak nyújtandó tápanyagok men­­­nyiségét illeti, az, mint a’ többi állatnemeknél, főkép testök súlyától függ. Arra nézve a’ gazdák legjobbnak tartják, ha a’ naponkinti takarmány adag mennyisége a’ meddő juhoknál 2% percentjét, a’ vemhes és szop­tató anyáknál, valamint a’kosoknál hágás idejében 3'/4, a’ bárányoknál végre 4—3'/« percentjét teszi testsú­lyoknak. Minélfogva egy 50 fontos juh 1,33 ff, egy 60 fontos 1,66, egy 70 fontos 1,­12, egy 80 fontos 2,20, egy 90 fontos 2,47 , egy 100 fontos 2,75 font szénát, vagy más, táperőre nézve e’ szénamennyiséggel felérő takarmányt igényel naponkint.De a’táplálás egy arányos­­ságához és az állat jóllakásához az is megkivántatik, hogy a’ nyújtott eleségnek kellő táperején kivül olly terimése és súlya legyen, miszerint a’ bendőt illően megtömje; miért is azon tápszerek, m­ellyek cseké­lyebb súly és terimé mellett sok táperőt foglalnak ma­gokban, mint például a’ szemes élet, mindig más na­gyobb teriméjü ugyan, de kevesebbé tápláló anyagok mellett etettessenek; mert az egészség fenntartásához és jóllakáshoz megkivántatik, hogy ne csak a’ test tápláltassék, hanem a’ gyomor meg is tömeltessék, így csupa szalmával való tartásnál az első, csupa szem­mel való táplálásnál ellenben a’ második czélt té­vesztenék el. Mi már most a’ juhoknak táplálását különösen il­leti , az nyárira és télire oszlik. 1) Nyaralás. A’ juhok nyáron át vagy istálló­ban, vagy legelőn, vagy vegyesen istállóban és lege­lőn tápláltatnak Legközönségesebb a’ legelői kitartás, melly részint állandó természetes gyep- és erdei, ré­szint ugari, tarlói, réti és vetési, részint mesterséges legelőkön történik. A’ gyepleg­e­l­ő­k közt legegészségesebbek azok, mellyek hegyeken és dombokon, főkép déli, délke­leti és délnyugoti lejtőkön léteznek; mert az itt növő kemény és rövid, de lápteljes és édes füvek a’juhokra különösen jó befolyással bírnak. E’legelők főkép a’ finom electorál juhoknak felelnek meg; de a’rónasági legelőkön is jól diszlik e’ faj, ha földjük könnyű és száraz; ha azonban e’nemű legelőknek földje nehe­zebb és zsírosabb , akkor azok alkalmatosabbak a’ negrelli fajnak tartására. A’ mélyen fekvő, nedves, mocsáros legelőkön csak a’ lapályi juhfajok tenyész­­tethetnek haszonnal; a’hegyi fajok közül illy legelőkre csupán a’ mészárszéknek szánt mustrajuhok bocsátas­­sanak. — Még az igen homokos legelők sem haszno­sak a’ merinójuhoknak, főkép ha fekete port foglalnak magokban; különben a’ gyapjút is nagyon megrontják. Továbbá a’ helységek közelében fekvő gyepesedések, valamint a’közlegelők is kevésbbé alkalmas tápot szol­gáltatnak a’juhnak, különösen a’ nemes juhnak, ré­szint mivel e’ térek kártékony füvekkel bővelkednek, részint mivel azokra disznók és ludak is eresztetnek, mellyek után a’ juh nem szeret legelni. — Egyébiránt, hogy a’ gyeplegelő a’lehető legnagyobb hasznot hajtsa, szükséges : a) hogy az előforduló posványok és vad­vizek lecsapoltassanak , vagy legalább legeltetésnél kerültessenek, mivel illy ingoványos helyek a juhokra nézve vészteljesek ; b) hogy a’ méh, haszontalan bok­rok és dudvák, különösen azok, mellyek a’juh egész­ségére káros befolyásúak, kipusztítassanak; c) hogy a’ vakondoklúrások és más göröngyösségek kiegyen­­gettessenek; d) hogy a’ legelő néha néha tavaszkor, mihelyt a’ föld kiszáradt, jól megboronáltassék , és ezen alkalommal ott, hol a’ fű gyéren áll, illő fűmag-

Next