Magyar Gazda, 1844. július-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1844-09-19 / 23. szám

355 356 Schwabur találmánya nyilvános lapokban újólag emlékezetbe hozaték, mondom, hihetnék-e, hogy csak egyetlenegy példány rendeltetett meg nála?! Ha mind­járt a’ leszemezés hasznosságát el nem ismernék is, de legalább csak a’ szölömalmot használnák! Ma­j­e­r­­ffy Ferencz urnák remekül elrendezett sajtóházában, Budán az országos venyigeiskolától nem messze, min­den ősszel meggyőződhetik akárki, hogy illyen ma­lomban egy tetőzött puttony szöllő 3—4 percz alatt tökéletesen összecsomaszoltatik. A’sajtolást, vagy­is a’ szöllőmaradványok kipréselését illetőleg, megjegyzendő , hogy az utolsó nyomás által nyert mustot külön kell szűrni ’s tar­tani, ’s később csak töltögetésre vagy gyengébb borok erősítésére használtassák. — Magát a’sajtolást, kü­lönösen a'veres szőllőét, mellyben, mihelyt a’léles erjedésen már keresztül ment , igen könnyen eczetes erjedés támad, a’ külső levegőtől elzárva ’s lehetőleg gyorsan kell véghez vinni. E’mindkét tekintetnek leg­jobban megfelel kétségkívül a’ S­c­h­e­i­d­t ur által Lincz­­ben 1833. fölfedezett jeles sajtó. Ennek mintáját a’ m. gazd. egyesület mintagyűjteményében meg lehet látni; készen pedig kaphatni Werther Fridrik úr gép­gyárában Budán, olly tökéletesen kiállítva, hogy erős­ség­ ’s pontosságra nézve semmi kívánandó nem ma­rad. Egy jó sajtónál nem annyira az a’ fődolog, hogy minél erősebben nyomjon, mint inkább, hogy a’ most, tulajdonkép a’ bor, lehetőleg gyorsan lefolyjon ’s a’ törköly a’levegőtől ótalmaztassék. Ámbár a’ fennebb említett sajtó szerkezeténél kiváltképen ezen föfeladat véteték szemügyre, mind a’ mellett annak nyomereje is sokkal nagyobb, mint akármellyik régibb sajtóé, minthogy a’ Scheidtféle sajtón egyetlenegy ember négyszer nagyobb hatással működik, mint más régi legjobb szerkezetű sajtón, kivéve —a’borsajtó gyanánt úgysem használható — hydraulicai sajtót. A must lény áthúzásáról. A’legfontosabb javítás, mellyre a’ borkészítés képes vala, t. i. a’must lenyálkázása, nagy­ban először már 15 évvel ezelőtt Stájerországban a’ legfényesebb eredménnyel megkisérteték. Magát a’ dolgot véve, semmi uj sem történt. Mióta Franczia­­ország Champagne megyéjében pezsgőbort készítenek — ’s ennek már jó ideje—az a’ végre használt must mindig tökéletesen lenyálkáztaték, mi fődolog a’ valódi champagnei kezelésmódnál. És mégis Francziaország­­ban, sőt magában Champagne megyében, századok óta senki nem jött azon gondolatra, hogy ama keze­lést, mellynek a’ legkedveltebb csemegebort köszön­hetjük, a’ többi nem pezsgő borok készítésénél is használják. Francziaországnak ezt előbb a’ távol Szi­riától kelle megtanulnia; Magyarhonban pedig — hol­ott Stájerországgal határos — a’ lenyálkázást 15 évek után mindekkoráig nevéről is alig ismerik. Nem világos jele-e ez annak, hogy ama példabeszéd: „a’ jó magá­tól is elterjed“ — merő dőreség! Valóban a’ jó sem terjed magától, ’s különösen a’ mezőgazdaság minden ágába vágó leghasznosabb javítások is csak akkor kapnak gyorsabb keletre, ha egy nagyszerű próba- ’s példánygazdaság, még pedig Pest közelében (hol, mint fővárosban a’ vásárokra, ’s mint a’ m gazdas. egyesület gyülhelyén a’ legtöbb nagyobb földbirtoko­sok legalább egyszer évenkint megfordulnak) minden követésre méltót gyakorlatilag megkísértve, annak hasznosságáról tanúbizonyságot teszen. Mig ez nem létesül, addig mindenki az először más által adandó serkentő példára várakozik; minthogy azonban min­­denik erre a’ másra várakozik, természetesen a" serkentő példa is elmarad ’s az egész dolog feledé­­kenységbe megyen. Vagy ha valaki teszen is valami javítást, annak csak maga akarja hasznát venni. Uj tanúságot nyújtott erre nem rég két honi répaczukor­­gyár; ezek ugyanis a’ múlt évben kukoricza-czukor­­gyártással kicsinyben igen jól sükerült kísérletet tet­tek ; mind a’ két tulajdonos igen jeles tagja a’ m. gaz­dasági és iparegyesületeknek ; azonban a' gyáraikban sükerült kísérletekről egyik sem tett semmi említést! Azért még egyszer, minek gyorsan kell terjedni, arra egy nagyszerű nemzeti intézettől kell a’ buzdító és ve­zető példának jönni. De térjünk vissza a’must lenyálkázására, melly a’ Rajna mellett, Würtembergában,Elszász-, Schweiz- és éjszaki Francziaországban már majdnem közönségesen használtatik, tehát gyorsabban életbe lépett, mint va­laha bármilly más javítás a’ borkészítés körében; mit azonban, ne csaljuk meg magunkat, nem annyira a’ szembeötlő számtalan hasznoknak, mellyeket ezen javí­tás eszközöl, mint inkább egy ismeretdús és fáradhat­­lan franczia, Pourtalesur törekvéseinek köszön­hetünk, ki az említett bortermesztő tartományokat azon czélból beutazta, hogy a’ nagyobb ’s értelmesebb szől­­lös gazdáknak, kiket személyesen felkeresett, a’le­­nyálkázás kezelését titok gyanánt eladja­­ de azon nyilt vallomás mellett, hogy ö e’ dolgot koránsem olly érte­lemben veszi titoknak, mintha az saját találmánya vol­na, ’s még senki nem ismerné, sőt inkább már több folyóiratokban értekezés tárgyául is szolgált ’stb. Mi sem mozdíthatta volna inkább elő a’ szóban forgó javítást. Ha Pourtales úr a’ kezelés leírását ingyen küldé mindenkinek a’ házához, úgy alig olvasta volna el min­den tizedik, a’ többiek pedig a’ már fennebb említett másra várakoznának, ki jó példával ösvényt törne. . . . . Azok ellenben, kik egyszer pénzt adtak a’ kapott

Next