Magyar Gazda, 1844. július-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1844-09-19 / 23. szám
355 356 Schwabur találmánya nyilvános lapokban újólag emlékezetbe hozaték, mondom, hihetnék-e, hogy csak egyetlenegy példány rendeltetett meg nála?! Ha mindjárt a’ leszemezés hasznosságát el nem ismernék is, de legalább csak a’ szölömalmot használnák! Majerffy Ferencz urnák remekül elrendezett sajtóházában, Budán az országos venyigeiskolától nem messze, minden ősszel meggyőződhetik akárki, hogy illyen malomban egy tetőzött puttony szöllő 3—4 percz alatt tökéletesen összecsomaszoltatik. A’sajtolást, vagyis a’ szöllőmaradványok kipréselését illetőleg, megjegyzendő , hogy az utolsó nyomás által nyert mustot külön kell szűrni ’s tartani, ’s később csak töltögetésre vagy gyengébb borok erősítésére használtassák. — Magát a’sajtolást, különösen a'veres szőllőét, mellyben, mihelyt a’léles erjedésen már keresztül ment , igen könnyen eczetes erjedés támad, a’ külső levegőtől elzárva ’s lehetőleg gyorsan kell véghez vinni. E’mindkét tekintetnek legjobban megfelel kétségkívül a’ Scheidt ur által Linczben 1833. fölfedezett jeles sajtó. Ennek mintáját a’ m. gazd. egyesület mintagyűjteményében meg lehet látni; készen pedig kaphatni Werther Fridrik úr gépgyárában Budán, olly tökéletesen kiállítva, hogy erősség ’s pontosságra nézve semmi kívánandó nem marad. Egy jó sajtónál nem annyira az a’ fődolog, hogy minél erősebben nyomjon, mint inkább, hogy a’ most, tulajdonkép a’ bor, lehetőleg gyorsan lefolyjon ’s a’ törköly a’levegőtől ótalmaztassék. Ámbár a’ fennebb említett sajtó szerkezeténél kiváltképen ezen föfeladat véteték szemügyre, mind a’ mellett annak nyomereje is sokkal nagyobb, mint akármellyik régibb sajtóé, minthogy a’ Scheidtféle sajtón egyetlenegy ember négyszer nagyobb hatással működik, mint más régi legjobb szerkezetű sajtón, kivéve —a’borsajtó gyanánt úgysem használható — hydraulicai sajtót. A must lény áthúzásáról. A’legfontosabb javítás, mellyre a’ borkészítés képes vala, t. i. a’must lenyálkázása, nagyban először már 15 évvel ezelőtt Stájerországban a’ legfényesebb eredménnyel megkisérteték. Magát a’ dolgot véve, semmi uj sem történt. Mióta Francziaország Champagne megyéjében pezsgőbort készítenek — ’s ennek már jó ideje—az a’ végre használt must mindig tökéletesen lenyálkáztaték, mi fődolog a’ valódi champagnei kezelésmódnál. És mégis Francziaországban, sőt magában Champagne megyében, századok óta senki nem jött azon gondolatra, hogy ama kezelést, mellynek a’ legkedveltebb csemegebort köszönhetjük, a’ többi nem pezsgő borok készítésénél is használják. Francziaországnak ezt előbb a’ távol Sziriától kelle megtanulnia; Magyarhonban pedig — holott Stájerországgal határos — a’ lenyálkázást 15 évek után mindekkoráig nevéről is alig ismerik. Nem világos jele-e ez annak, hogy ama példabeszéd: „a’ jó magától is elterjed“ — merő dőreség! Valóban a’ jó sem terjed magától, ’s különösen a’ mezőgazdaság minden ágába vágó leghasznosabb javítások is csak akkor kapnak gyorsabb keletre, ha egy nagyszerű próba- ’s példánygazdaság, még pedig Pest közelében (hol, mint fővárosban a’ vásárokra, ’s mint a’ m gazdas. egyesület gyülhelyén a’ legtöbb nagyobb földbirtokosok legalább egyszer évenkint megfordulnak) minden követésre méltót gyakorlatilag megkísértve, annak hasznosságáról tanúbizonyságot teszen. Mig ez nem létesül, addig mindenki az először más által adandó serkentő példára várakozik; minthogy azonban mindenik erre a’ másra várakozik, természetesen a" serkentő példa is elmarad ’s az egész dolog feledékenységbe megyen. Vagy ha valaki teszen is valami javítást, annak csak maga akarja hasznát venni. Uj tanúságot nyújtott erre nem rég két honi répaczukorgyár; ezek ugyanis a’ múlt évben kukoricza-czukorgyártással kicsinyben igen jól sükerült kísérletet tettek ; mind a’ két tulajdonos igen jeles tagja a’ m. gazdasági és iparegyesületeknek ; azonban a' gyáraikban sükerült kísérletekről egyik sem tett semmi említést! Azért még egyszer, minek gyorsan kell terjedni, arra egy nagyszerű nemzeti intézettől kell a’ buzdító és vezető példának jönni. De térjünk vissza a’must lenyálkázására, melly a’ Rajna mellett, Würtembergában,Elszász-, Schweiz- és éjszaki Francziaországban már majdnem közönségesen használtatik, tehát gyorsabban életbe lépett, mint valaha bármilly más javítás a’ borkészítés körében; mit azonban, ne csaljuk meg magunkat, nem annyira a’ szembeötlő számtalan hasznoknak, mellyeket ezen javítás eszközöl, mint inkább egy ismeretdús és fáradhatlan franczia, Pourtalesur törekvéseinek köszönhetünk, ki az említett bortermesztő tartományokat azon czélból beutazta, hogy a’ nagyobb ’s értelmesebb szőllös gazdáknak, kiket személyesen felkeresett, a’lenyálkázás kezelését titok gyanánt eladja de azon nyilt vallomás mellett, hogy ö e’ dolgot koránsem olly értelemben veszi titoknak, mintha az saját találmánya volna, ’s még senki nem ismerné, sőt inkább már több folyóiratokban értekezés tárgyául is szolgált ’stb. Mi sem mozdíthatta volna inkább elő a’ szóban forgó javítást. Ha Pourtales úr a’ kezelés leírását ingyen küldé mindenkinek a’ házához, úgy alig olvasta volna el minden tizedik, a’ többiek pedig a’ már fennebb említett másra várakoznának, ki jó példával ösvényt törne. . . . . Azok ellenben, kik egyszer pénzt adtak a’ kapott