Magyar Gazda, 1844. július-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-04 / 10. szám

149 150 hanem ahhoz a’ Bács megyében szokásban levő és a’ Gazd. Egyesületnek példányban beadott törö vagy ken­dervágó legczélszerűbben használtatik. — A’ kender­­törö egyed a’kévékből törés végett markonként szedi ki a’ kendert, és először egyik, azután a’ másik felét töri össze és egyszersmind ugyanazon tőrön megtilálja, és minden pozdorjától, hogy kereskedésben a’ hitel­nek ne ártson, kitisztítja, illy állapotban azután min­den markot úgy teszen le kezéből, hogy a’ töve a’ má­siknak tövéhez kerüljön, és így a’ hegye a’ másik he­gyét feküdje meg, végtére pedig az egyenlő hosszaságú markokat egymásra rakja. — Az ekképen megtörött kender, ha a’ markok összetekertetvén, bizonyos ne­hézségű csomókba összeköttetnek, már eladható le­hetne , azonban valamint más egyébben, úgy itt is az ízlés meg a’ kereskedőség különös külső csinosságot kíván, mi a’ csomózástól függ. Ezen csomózás következő módon történik: minden marok kender a' tövétől szá­mítva egy harmad résznyire előbb egykevessé meg­­csavartatván, összehajtatik vagy fonaltatik, ezután a’ maroknak ekképen lett feje vagy gömbölyűsége öt hü­velknyi hosszaságra tiszta vízbe mártott szivaccsal gyengén megnedvesitetik, és ezen megnedvesitett rész, közönséges, de ritka csont-fésűvel mindenkor lefelé huzva megsimitatik, a’ kifésült kenderszálak a’marok­nak alsóbb részéhez foglaltatnak. Ez által megtisztul­ván és fényesed­vén a'marok feje, az újonnan , de már most keményebben összecsavartatik, és ismét egyke­vessé megnedvesitetvén, vagy a’ fennlebbi fésűvel, vagy ahhoz alkalmaztatott kefével, vagy pedig a’ vele működő egyednek tenyerével újonnan megsimitatik és fényesitetik. — Az ekképen elkészített markok egy ra­kásba letételnek ollyformán, hogy egynek a’ feje egyfelől, a’másiknak pedig másfelül legyen, de min­denkor úgy rakva, hogy egyik a’ másikánál külebb ne essék ’s a’ marok vékonyabb vége a’másikat azon meg­­simitott öt hüvelykig borítsa be. — Az illyes markok legalább egy mázsa nehézségre megszaporodván , há­rom vagy négy helyen, hasonló kendermarkokkal egy csomóba olly keményen összeszoritatnak kötöző­ fával, hogy abból valamellyest kihúzni teljes lehetetlenség legyen. — Az ekképen készült csomóban külsőkép kö­röskörül esett markok szinte végig megnedvesitetnek, és fésülés által megtisztilatnak.—Ezen csinosítás vagy a’ kender-törés alkalmával mindjárt az ahhoz értő emberek által, vagy pedig különös alkalommal tör­ténhetik. Ámbár a’ kender-termesztéshez sok kézi munka szükséges, mégis minden fáradságot bőven megjutal­maz azzal, hogy minden hold föld 1200 □ ölével szá­mítva , nyolcz mázsa tiszta kendert megad, mellynek mázsája 8—10 p.fton mindenkor eladható, melly jö­vedelemnek felét a’ kézi munkákra számítván, a’másik felével,az ámbár javított földnek jó haszonbérét megadja. Ezen kender-termesztés a’ jobbágyságnak különösen azért ajánlható, mivel tőle minden kézi munka kitelik, és nyüvését kivévén, a’ többi minden munkáját akkor, midőn más egyéb sürgetős dolgok nincsenek, tulajdon cselédjeivel, kik máskép úgyis hevernének, véghez viheti. Költ Pesten, május 26-kán 1844. Örömösi Magyar Imre. Földmű­velő gyarmatok Franczia­­országban. Az ártatlan gyermekség kegyetlen elhagyása fáj­dalmas seb, melly naponta tágul. Ennek meggállása végett Bazin ur 1827-ben tervet készített a’ feslettség vagy nyomor gyermekeinek jó ápolására és nevelésére, a’nélkül, hogy ez bárkinek is költséget okozna. Hig­gadt eszélyénél fogva mitsem hamarkodott el, mitsem koczkáztatott. Oise megyében Ménil- Saint- Firmin jószágán a’ lelenczek szerzetesnők által viz mellett ne­veltetnek fel. Ötéves koruktól fogva, mindig a’ szer­­zetesnők felügyelése alatt, kiirtják a’ gyomot, kivá­lasztják a’ vetésmagot, gondját viselik a’ tengeri nyulak és baromfinak, szóval ezer más tárgygyal foglalkoz­nak, mellyek egy roppant gazdasági intézetben elő­adhatják magukat. — Tizenkét éves koruktól fogva föld­művelő-munkákkal foglalkoznak. Előbb tiz, azután tizenöt, később negyven, ma pedig ötven gyermek van már az intézetben. Merle uradalma, melly a’ gyarmathoz tartozik, és Saint- Firmin kerülete 300 gyermeket foglalhatnak magukban. Az árvák falusi módon, majdnem szegénységben ne­veltetnek és ruháztatnak. Ember szive megindul, lát­ván, miként igazgatójuk, a’tiszteletre méltó Caulleabbé, a’ gyarmatosok kemény életszabályainak magát aláveti, élvén velők, dolgozván velők, oktatván és sohasem hagyván el őket. — Igaz, hogy a’ két első osztály terhes; de a’ harmadik visszafizeti a’költségeket, mint­hogy ebben 18—20 éves koráig marad mindegyik, sőt tiz évi tapasztaláson alapult számolás mutatja , hogy a’ szorgalmatos munkások takarított pénzöszlettel is hagyhatják el az intézetet. — Az elhagyott gyermekek fiúsításának társulata, mellynek elnöke gróf Móré, min­­tagyarmatul ismerte el Saint- Firmint, ’s jövő télben 150-re fog menni a’ gyengéd gyarmatosok száma. 1830-ban Delmas­ur, Saône- et- Loire megye fő­ispánja magán aláírások, közgyűlésileg kijelölt tőke­pénzek és ministeriumi segedelmezés által lelenczek és árvák számára földmivelő gyarmatot alapított Mont­­belletben, mellynek kerülete 30 hectare (1 hectare

Next