Magyar Gazda, 1844. július-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1844-10-10 / 29. szám
MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Negyedik év 8-ik fele» pesten, octobermén is**,_______________gQ. szám. TARTALOM: A’ természettudomány befolyása a’ mezőgazdaság kifejlődésére. (Kr.) — Juhtenyésztés. (Vége.) —Gazdas. tudósítások Bács megyéből. (Kardos Jánosi — Gazdas. tudósítások Abaujmegyéből. (Stuller Ignácz [UNK]) Gabonaár. A’ természettudomány befolyása a’ mezőgazdaság kifejlődésére. I. Ámbár a’ természettudomány általában, ’s különösen a’ vegytan eddigelé csak a' mezőgazdaság okszerű gyakorlatában már előbb ismert tények ’s tapasztalatok felvilágosítása által használt a’nélkül, hogy a’ mezőgazdaság kifejlődését máskép észrevehetőleg előmozdította volna: mind a’ mellett meg kell vallanunk, hogy a’ vegytan magára a’ tudományra, a természet ismeretére és számtalan műiparos mesterségekre nézve kétségkívül sokat tett ’s még tesz naponkint ; meg kell vallanunk továbbá, hogy a’ természettudomány a’ mezőgazdaságot lényegileg emelé annyiban, mennyiben a’ gazdasági gyakorlat— csak miután azon okokat ’s erőket, mellyekböl működésének eredményei származnak, a' tudomány segedelmével megismerhető, juthatott biztosan kalauzoló tapasztalatokra. Sajnos azonban, hogy a’ bevallott tanok a’ tudomány emberei között sincsenek még dönthetlenül megállapítva, holott nagyon óhajtandó volna különösen a’következő kérdések kétségtelen megoldása. 1) A’ televény vagy trágyakivonat (humus), mi a’ viz hozzájárulta által trágyaszerekböl magától képződik, átmegyen-e a’ növényekbe ’s közvetlenül táplálja-e azokat, vagy nem ? 2) Létezik-e televénysav ’s képez-e égvényes meg más aljakkal sókat, mellyek vízben , ’s savakban felolvadnak, ’s mellyek azután a’ növények gyökei által fölszivatván, azoknak táplálását eszközük; vagy mindez csupán a’ képzelgés játéka? 3) A’ növények sajátlagos tápanyagát csupán a’ széneny, köpeny, éleny’s legény teszi-e, vagy — ha léteznek — a’ televény-, legéleg- ’s szénélegsavas sók is? 4) A’ legény is valósággal alk része-e a’ növényeknek, ’s ha igen , valljon egyedül az táplálja-e az embert és állatot, mint Boussingault és Payen állítják? E’ kérdéseket a’ természetbúvárok különfélekép fejtik meg. Mi itten mezőgazdasági szempontból azon véleményt fogjuk — legalább egyelőre — helyesnek tekinteni, melly magában ’s következéseiben a’mezőgazdasági tapasztalatok által igazoltatik, ’s elmondandjuk egyszersmind, mi tanulságot vonhatunk belőle magunknak a’ földmivelés meg állattenyésztés okszerű gyakorlatára. Nem akarjuk ugyan vitatni, miszerint a’ mezőgazdaság okszerű gyakorlatának eddigi haladása indokait nagyon ritkán, sőt talán sohasem a’ természettudományból, hanem csak saját tapasztalataiból merité ; annyit azonban mégis ki kell mondanunk, hogy e’ tapasztalatok változott körülmények ’s befolyások között bizony elég gyakran ’s érezhetőleg megcsaltak. Ez természetesen onnan eredhetett, hogy tapasztalatainkban a’ működő okokra keveset ügyeltünk, ’s hogy azok megismerésére bennünket csak a’ természettudo-