Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1845-02-25 / 16. szám
260 259 szükséges, hogy abból erkölcsi épségen alapuló munkássági ösztön, ’s a'munka helyes kiviteléhez megkívántai értelem, mint az élet fájának gyümölcscsel megrakott legnemesb ágai kivirulhassanak. A’ népnevelés szükségét vagy hasznosságát itt bővebben fejtegetni vagy bizonyítgatni, józan és becsületes emberek irányában, meddő ’s untató időpazarlás volna. Ki a’ nevelés ügyének ellensége, az összes emberiség ellensége; ki embertársaitól a’kifejlett értelmet, felvilágosult észt, a’ hivatásbéli tárgyismeretet irigyli, azt gonosz szándék gyanúja terheli, az hihetőleg testvérei tudatlanságát önhasznára kívánja igazságtalanul fordítani. Ha e’nemzetnek jövendője van, ha Hunniára csakugyan vár a’ mostaninál boldogabb korszak, azt egyedül józan, ’s átalános nevelési rendszer behozatala által eszközlendő közértelmesség, közfelvilágosultság, lehetőleg egyenlő kifejlése észbeli tehetségeinknek, lehetőleg egyenlő erkölcsi nemesbülés idézhetendik csak elő. ’S van-e azon néposztálynak, melly nemzetünk 9/o-részét képezi, joga, igénye kor- és czélszerü nevelésre?— ’S van-e hazánkban valaki, hogy e’ kérdést olly méltatlanul tegye, mintha arra nemmel is lehetne felelni? — A’ fő- és középrend nevelésére szolgáló intézetek számosak, ’s alig van már nagyobb város, hol az előkelők é s leendő urak számára egyik vagy másik vallásbeli gymnasium, lyceum, academia ’stb. nem léteznek. Hazánk 13 milliónyi népességéből ezen intézetekben legfeljebb (’s akkor igen sokat teszünk fel) egy millió részesült; a’ többi 12 millióból legalább is kilencz elegendő nevelést sem kap. Ki tagadhatja ezt?— 's ki nem látja a’ kiáltó miveltségi különbséget a’ magyar pór,— és az ausztriai, különösen pedig a szász, porosz, mecklenburgi, württembergai, rajnamelléki ’s belga köznép között? ’s ki nem látja e’ különbség sajnos és szomoritó eredményét hazánk mind szellemi, mind anyagi állapotjára nézve? — Valamint a’ gyümölcsfának méltán fordítjuk ágaira ’s koronájára legtöbb figyelmünket’s oltalmunkat, mert azokon hozza meg gyümölcsét a’ fa, gondjainknak e’ végczélját; úgy a’ köztársaságban is a’ közboldogság fötényezőjét a’ kimiveltebb emberfő , a’ magasballé— rozollságu osztály, a’ bölcsebbek, a’ kifejlettebb, 's emelkedettebb lelknek képezvén, — ezeknek teremtését méltán tűzi ki a’ közállomány különös gondoskodása ’s költségeskedése tárgyául; de hol ugyanazon időben a’ status a’ kézi munkával, ’s különösen a’ földmiveléssel foglalkozó köznép arányszerű kifejtését hanyagolná el, szintolly botorul cselekednék, mint a’ kertész, ki gyümölcsfájának ágait ugyan széteresztené, a’ gyökereket ellenben, a’ fának tulajdonképen lelkét, minden éltető nedvességtől, sőt az alkalmatos jó földtől is végképen megfosztaná, ’s igy annak növését, ’s életműködését gátolván, oktalanul az egész fát sorvadásra kényszerítené. — ’S nem ugyanazt tennők-e mi, ha a’ népnevelés ügyét elhanyagolnék ? — De hiszen ezt amúgy is mindenki elismeri a’ hazában, ’s köz a’ panasz , hogy a’ magyar népiskolák rósz állapotban vannak! — mi tehát az oka , hogy e’ közösen érzett bajon nem segítenek? ’s ime ugyszóllván egyhangúlag halljuk e’ miatt —a’kormányt, mint e’hanyagság főokát vádolni. Mintha bizony a’ világnak akár legbölcsebb, akár legzsarnokabb kormánya kényszerithetne miveit és alkalmas embereket olly hivatásra szánni ’s áldozni magokat, melly még a’ jobbak előtt sem áll illő becsülésben, melly a’ legalsóbb, leglenézettebb rendű ’s foglalkozásunkkal, mind becs-nélküliségben, mind élelem-szegénységben, mind sorsbeli bizonytalanságban egyenlő fokozatú. Azonban, mint hiteles kútfőből tudjuk, a’kormány részéről, valamint a’ tanítókat képző intézetek, melyeknek természetüknél fogva, a’ többit megelőzniök kellett , elrendezve ’s tetemes költséggel már folyamatban vannak, úgy az alsó osztályú nép számára is az elemi tanodák uj rendszere a’kor kivánata szerint a’legjelesb példányokkal vetélkedőleg már végkép elhatározva, ’s egy részben foganatba véve készen van; de mig némelly néptanító évenkint 50—60 vfltal fizettetik, mig minden évnegyedben, mint a’ disznópásztor, a’ faluból elűzethető, mig a’ néptanító egyszersmind harangozó, ’s a’ lelkésznek és a’ köztisztviselőknek hajdúja, ’s copistája,—habár nem is úgy, mint eddig, benne szentori hang, ’s jó gége és torok, lenne a’ fökellék; addig a’jobb tálentoma ’s készültségű egyénekből illy nyomorteljes pályára vajmi kevesen fogják feláldozni magokat. A’ népnevelés ügyében teendők közt tehát első : a’ néptanítót illendő, tisztességes, élelmi gondtól ment, ’s tartós állásról biztosítani. — De hol vegye a’ kormány a’ tömérdek költséget 13 milliónyi nép elemi iskoláinak fenntartására? — A’ kormánynak, kivált alkotmányos nemzetnél, más erszénye, más jövedelemforrása nem lehet, mint a’ mellyel neki maga a’ nemzet kijelöl, ’s kezelésül átenged. — Hiszen a’ nemzet és annak kormánya szintúgy nem két különböző, ’s szintolly elválhatatlan, egy test, a’ mint az emberi testben fő, szív, kezek és lábak, véredények és emésztő műszerek egy szétoszthatatlan egészet képeznek. — A’ köznép jelen viszonyaink közt a’ mostaninál nagyobb adóztatást elviselni nem képes; ’s habár a’ köz-