Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-03 / 44. szám

738 737 üdvös befolyás nélkül, ha nem is a’marhafajra, legalább a’ juhtenyésztésre nézve. Megismertetni az érdekelt közönséget az egyes tenyésztők szorgalmának és hala­dásának eredményeivel, a’ gyapjúnak ’s az eladó te­nyésző marhának nagyobb hírt szerezni, azután, mi fő dolog, kölcsönösen a’ versenyzők előmenetelét, a’ tenyésztés átalános irányát ’s jelen állását autopsiailag felfogni, ’s a’ tulajdon tenyésztés, vagy kezdő hibáit csakhamar észrevenni, vagy jó irányáról meggyőződni, ez volt a’ nagy részben el is ért czél, melly a’ haladó ’s kitünőbb juhtenyésztőket az összes birodalomból itt gyújté össze. Nem lehet ugyan tagadni, hogy haszon is csak aránylagos volt a’ fél lépéshez, melly ez insti­­tutiót is bélyegzi, miszerint t. i. az itt kiállított juhok nem vizsgáltattak ’s nem ítéltettek meg valamelly tárgy­­ismerő kiküldöttség által, melly azután részrehajlatlan nézeteit a' tenyésztők gyülekezetének további tárgyalás, ’s tanuságos eszmecsere végett kinyilatkoztatta volna. (Illy intézkedés az idevaló szellemmel teljességgel nem egyez meg*), mert először itt az élő szabad szóval na­gyobb gyülekezetben tartott vitatások nem szokásosak, másodszor a’ személyek iránti külső hódolat itt a’ dol­goknak mi áron sem áldoztatik fel**). Nem lehet továbbá tagadni, hogy e’ kiállításokban a’ fél lépés még szembeöllőbb az által, hogy a’ juhokon kívül, más marhanemek itt tenyésztőileg ki nem állítatnak, hacsak a’ helybeli ökörkereskedők ’s mészárosok minden egyéni, az állatok hizékonyságát illető válogatás nélkül, félig hizlalt ’s ide azutáni jobb eladhatás végett hozott néhány ökreiknek vagy egyes sertéseiknek színes sza­­lagokkal, gyermekes felczifrázását tenyésztésnek nem akarjuk nevezni. Pedig ugyan tanuságos egy állatmu­tatásra tehetne szert a’roppant köz-birodalom e’ köz­pontja, ha számos részeinek egyes állatfajokban­ elsőbb­ségeit egy nagyobbszerü szemle, ’s a’ tulajdonságok összehasonlító vizsgálása kedvéért, itt tudná évenkint egyszer összegyűjteni; ha a’ szarvasmarhatenyésztő p. o. itt találná a’ Marczvölgynek, a’ tiroli havasoknak, a’ lombardiai nevető réteknek, a’ Tisza véghetetlen legelőinek tulajdon szarvasmarha jelesb példányait; vagy a’ lótenyésztő itt egy helyen ’s egyszerre volna képes ítélni, mennyire hanyatlott vagy ment előre egy idő óta Erdélyország fürge csinos tátosa, Magyaror­szág, Galiczia, Stájer- és Csehország annyira külön­böző sajátságos tulajdonú ménesügye. — No de illy állatszemle Bécsben nincs,holott a’Bihar vármegye nagy­ságú Würtembergának van, ’s holott ez jelenleg keve­sebb pénzbe kerülne, ’s jövendőben százszor, ezer­szer, milliomszor többet jövedelmezne , mint sok itt létező, a’papir-férgeknek előrelátólag több századokra kényelmes táplálékot készitő iroda kerül’s jövedelmez. ’S minthogy tehát illy szemle nincs, azt is, mi eddig volt, háládatosan ’s azon német mondáshoz híven fo­gadjuk „ Wer wenig nicht ehrt, ist des Mehrern nicht werth“, és szívesen elismerjük, sőt erősen állítjuk, hogy e’ féllépésű kiállítások is lényegesen oda hatottak, hogy a’ németországi gyapjútermesztésben, melly az egész világ gyapjújának igen nagy részét teszi, az ausztriai köz­birodalomban termesztett gyapjú igen tisz­teletre méltó szerepet játszik. Azonban a’ cs. k. bécsi gazdasági társaság, mint e’ kiállítások teremtője ’s eddigi fenntartója, már javai szándékba vett e’ kiállítások maga részérőli fenntar­tásának megszüntetését ezidén végképen elhatá­rozó, okot hozván fel utolsó időkben (alkalmasint a’ kezelésben szinte felette nagy nyilvánosság miatt) na­gyon hanyatlott tőkéjének elégtelenségét a’ tetemes — 8—9000 pftot tevő — költségek fedezésére, mel­­­lyek e’ vállalattal összekötnék, ’s mellyek nagyobb ré­szét a’ sok napdíjak teszik, miket a’ sok udvari szol­gának, ’s a’ többi a’ rend ’s dísz fenntartásával meg­bízott személyzetnek fizetni kénytelen. ’S így a’ nagy birodalom középpontjá­nak ezentúl még az eddigi miniatűr ki­­állitásai sem lesznek­ (rebesgetik ugyan, hogy még van kis remény, hogy legalább minden harmadik évben tartatni fognak), ’s ezt kérem mármost a’ beve­zetésben felállított alázatos kérdéseimmel összekötte­tésbe hozni. Hát a’kávénénike, hogy fog e’factumról okoskodni, főképen ha egyik „Von der Donau, von der March 11 levelezője történetesen találná, habár nem dicséretes szándékból is, a’ valódi érdekeit annyira félreismerő szegény Magyarországot azon irányában fes­teni , mellyet p. o. csak a’ Magyar Gazdasági Egyesü­letében, gazd. fiókegyleteiben, fiatal gazdák utaztatási társulatában’stb., ’s a’többiben nyilvánít?! — Most még valamit az ekkép alkalmasint Utolsó 1845-iki bécsi divatmutatásról, melly május 5. és 6-ikán tartatott. A’már, mint fennebb emlitem , tavai e’ kiállítások felett meghúzott halál­­csengetyü, talán a’ mostoha időjárás is tette, hogy ez évben sokkal kevesebb tenyésztő jelent meg, mint múlt években. Magyarország azonban, úgy mint mindig, ezidén is, (alkalmasint csak azért, mert főérdekei elő­mozdításában olly késedelmes) legszámosb juhászatok vitatkozások (dologhoz értő tekintélyes gazdák vezérlete alatt) több rendbeli szép eredményeivel megismerkedni személyes alkalmunk volt, azt hisszük, hogy ezen Egye­sületre, kivált jelen ügyes tapintatu buzgó elnöksége alatt, egy szebb sikerdus időszak derült fel. Szer­k. *) Ez ugyan ismeretes körülményeknél, ’s emberi gyarló­ságoknál, ’s a’ megsértett hiúságból eredni szokott gyülölségek kerülténél lógva másutt sem egykönnyen kivihető. Szerk. **) Bizony fájdalom! hazánkban sem. Szerk.

Next