Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-03 / 44. szám

738 737 üdvös befolyás nélkül, ha nem is a’marhafajra, legalább a’ juhtenyésztésre nézve. Megismertetni az érdekelt közönséget az egyes tenyésztők szorgalmának és haladásának eredményeivel, a’ gyapjúnak ’s az eladó tenyésző marhának nagyobb hírt szerezni, azután, mi fő dolog, kölcsönösen a’ versenyzők előmenetelét, a’ tenyésztés átalános irányát ’s jelen állását autopsiailag felfogni, ’s a’ tulajdon tenyésztés, vagy kezdő hibáit csakhamar észrevenni, vagy jó irányáról meggyőződni, ez volt a’ nagy részben el is ért czél, melly a’ haladó ’s kitünőbb juhtenyésztőket az összes birodalomból itt gyújté össze. Nem lehet ugyan tagadni, hogy haszon is csak aránylagos volt a’ fél lépéshez, melly ez institutiót is bélyegzi, miszerint t. i. az itt kiállított juhok nem vizsgáltattak ’s nem ítéltettek meg valamelly tárgyismerő kiküldöttség által, melly azután részrehajlatlan nézeteit a' tenyésztők gyülekezetének további tárgyalás, ’s tanuságos eszmecsere végett kinyilatkoztatta volna. (Illy intézkedés az idevaló szellemmel teljességgel nem egyez meg*), mert először itt az élő szabad szóval nagyobb gyülekezetben tartott vitatások nem szokásosak, másodszor a’ személyek iránti külső hódolat itt a’ dolgoknak mi áron sem áldoztatik fel**). Nem lehet továbbá tagadni, hogy e’ kiállításokban a’ fél lépés még szembeöllőbb az által, hogy a’ juhokon kívül, más marhanemek itt tenyésztőileg ki nem állítatnak, hacsak a’ helybeli ökörkereskedők ’s mészárosok minden egyéni, az állatok hizékonyságát illető válogatás nélkül, félig hizlalt ’s ide azutáni jobb eladhatás végett hozott néhány ökreiknek vagy egyes sertéseiknek színes szalagokkal, gyermekes felczifrázását tenyésztésnek nem akarjuk nevezni. Pedig ugyan tanuságos egy állatmutatásra tehetne szert a’roppant köz-birodalom e’ központja, ha számos részeinek egyes állatfajokban elsőbbségeit egy nagyobbszerü szemle, ’s a’ tulajdonságok összehasonlító vizsgálása kedvéért, itt tudná évenkint egyszer összegyűjteni; ha a’ szarvasmarhatenyésztő p. o. itt találná a’ Marczvölgynek, a’ tiroli havasoknak, a’ lombardiai nevető réteknek, a’ Tisza véghetetlen legelőinek tulajdon szarvasmarha jelesb példányait; vagy a’ lótenyésztő itt egy helyen ’s egyszerre volna képes ítélni, mennyire hanyatlott vagy ment előre egy idő óta Erdélyország fürge csinos tátosa, Magyarország, Galiczia, Stájer- és Csehország annyira különböző sajátságos tulajdonú ménesügye. — No de illy állatszemle Bécsben nincs,holott a’Bihar vármegye nagyságú Würtembergának van, ’s holott ez jelenleg kevesebb pénzbe kerülne, ’s jövendőben százszor, ezerszer, milliomszor többet jövedelmezne , mint sok itt létező, a’papir-férgeknek előrelátólag több századokra kényelmes táplálékot készitő iroda kerül’s jövedelmez. ’S minthogy tehát illy szemle nincs, azt is, mi eddig volt, háládatosan ’s azon német mondáshoz híven fogadjuk „ Wer wenig nicht ehrt, ist des Mehrern nicht werth“, és szívesen elismerjük, sőt erősen állítjuk, hogy e’ féllépésű kiállítások is lényegesen oda hatottak, hogy a’ németországi gyapjútermesztésben, melly az egész világ gyapjújának igen nagy részét teszi, az ausztriai közbirodalomban termesztett gyapjú igen tiszteletre méltó szerepet játszik. Azonban a’ cs. k. bécsi gazdasági társaság, mint e’ kiállítások teremtője ’s eddigi fenntartója, már javai szándékba vett e’ kiállítások maga részérőli fenntartásának megszüntetését ezidén végképen elhatározó, okot hozván fel utolsó időkben (alkalmasint a’ kezelésben szinte felette nagy nyilvánosság miatt) nagyon hanyatlott tőkéjének elégtelenségét a’ tetemes — 8—9000 pftot tevő — költségek fedezésére, mellyek e’ vállalattal összekötnék, ’s mellyek nagyobb részét a’ sok napdíjak teszik, miket a’ sok udvari szolgának, ’s a’ többi a’ rend ’s dísz fenntartásával megbízott személyzetnek fizetni kénytelen. ’S így a’ nagy birodalom középpontjának ezentúl még az eddigi miniatűr kiállitásai sem lesznek (rebesgetik ugyan, hogy még van kis remény, hogy legalább minden harmadik évben tartatni fognak), ’s ezt kérem mármost a’ bevezetésben felállított alázatos kérdéseimmel összeköttetésbe hozni. Hát a’kávénénike, hogy fog e’factumról okoskodni, főképen ha egyik „Von der Donau, von der March 11 levelezője történetesen találná, habár nem dicséretes szándékból is, a’ valódi érdekeit annyira félreismerő szegény Magyarországot azon irányában festeni , mellyet p. o. csak a’ Magyar Gazdasági Egyesületében, gazd. fiókegyleteiben, fiatal gazdák utaztatási társulatában’stb., ’s a’többiben nyilvánít?! — Most még valamit az ekkép alkalmasint Utolsó 1845-iki bécsi divatmutatásról, melly május 5. és 6-ikán tartatott. A’már, mint fennebb emlitem , tavai e’ kiállítások felett meghúzott halálcsengetyü, talán a’ mostoha időjárás is tette, hogy ez évben sokkal kevesebb tenyésztő jelent meg, mint múlt években. Magyarország azonban, úgy mint mindig, ezidén is, (alkalmasint csak azért, mert főérdekei előmozdításában olly késedelmes) legszámosb juhászatok vitatkozások (dologhoz értő tekintélyes gazdák vezérlete alatt) több rendbeli szép eredményeivel megismerkedni személyes alkalmunk volt, azt hisszük, hogy ezen Egyesületre, kivált jelen ügyes tapintatu buzgó elnöksége alatt, egy szebb sikerdus időszak derült fel. Szerk. *) Ez ugyan ismeretes körülményeknél, ’s emberi gyarlóságoknál, ’s a’ megsértett hiúságból eredni szokott gyülölségek kerülténél lógva másutt sem egykönnyen kivihető. Szerk. **) Bizony fájdalom! hazánkban sem. Szerk.