Magyar Gazda, 1845. július-december (5. évfolyam, 53-105. szám)
1845-09-17 / 75. szám
1240 1239 különnemű földeik vannak, sőt ugyanazon föld kötöttségi állapota is az időjáráshoz képest majd szilárdabb , majd porhanyóbb : tanácsos, hogy a’ gazda mindkétféle boronákkal legyen ellátva. — Igen czélszerű, ha a’ könnyü boronák vasfogai előre vannak hajtva. Illy borona mély és sekélyebb fogasolásra egyiránt alkalmas, mert mélyen hat a’ földbe , ha úgy hozzuk , hogy a’ foghegyek eléfelé állanak; ellenkező húzásnál ellenben gyengébb hatást gyakorol. Továbbá a’jó borona akkép van alkotva, hogy minden fog külön vonást csináljon, ’s egyik a’ másik nyomában ne járjon, a’ húzott vonások pedig mind egyenlő távolságra essenek. A’fogak azonban ne álljanak felette sűrűen egymás mellett , különben nem hathatnak kellően a’ földbe, ezenkívül a’ köztük levő hézagok bedugulnak. Az igen rövid fogak szinte kevés hatással bírnak, a’ kelletinél hosszabbak ellenben a’ borona menését gátolják; ugyanaz áll a’ felette halántékos vagy hajtott fogakra nézve is. Végre a’ boronát mélyebb vagy felületesebb behatásra lehessen igazítani, mi közönségesen különféle pontoknak húzás, avvagy a’ vonásoknak hosszabb- és rövidebbre eresztése , vagy pedig a’ beakasztás helyén egyenesen álló fogas gúzs által eszközöltetik, mellybe a’ hámfa magasabb vagy lejjebb alkalmaztatik be. Ugyanazt érhetni el az által is, ha a’ boronát valamivel megterheljük. — Hol a’ bogárhátú szántás van szokásban, ott két keskenyebb boronát kötnek össze gyűrűvel vagy kis lánczczal, hogy az egyik a’domborúság jobb, a’ másik pedig bal oldalára feküdjék; de ez egyenes ágyú földeken is czélszerü kisebb boronákra nézve , mellyek húzására csak egy két vonás kívántatik, hogy több állatot lehessen befogni. A’ legalkalmasabb faboronák közé tartozik a’XII ábrán látható brabanti faborona, melly kissé hajlott keresztgerendákkal és előfelé halántékosan álló fafogakkal van ellátva. — A’ könnyebb vasfogú boronák közt kitűnő sikerrel dolgozik a’ XIII számú ábrán lerajzolt Valcourt-féle rézsútos borona , mellynek előre hajtott fogai úgy állanak egymás mellett, hogy egyik fog a’ másik nyomába nem jár, és köztük két ujjnyi tér sem marad boronálatlanul. Azonban, hogy ez történjék, szükséges a’ földérczet nem a’ láncz közepére, hanem azon szeglet felé alkalmazni, melly a’ boronának tompa szegletét képezi, úgy hogy a’ foghegyek előre legyenek fordítva, és a’húzott vonalokkal egyenes irányban álljanak, különben az eszköz silányan dolgozik. Ha pedig azt akarjuk, hogy a’ borona fennyedén hátra fordított foghegyekkel járjon, a’ láncz a’ hátulsó kapcsokba akasztatván, itten fogatnak be a’ vonósok. — A’ XIV. ábra mutatja az úgynevezett kétszárnyas skót boronát, melly szerkezetében csaknem egészen hasonlít a’ Valcourt-féléhez, csakhogy két borona van egymáshoz csatolva. Ha fogasolásnál erősebb hatást akarunk eszközölni, akkor czélszerű a’ földet többféle irányban hosszában és szélűben megjárni a’ boronával, mi azonban keskeny földeken vagy bogárhátú szántásnál nem kivihető. Továbbá a’ boronának hatása neveltetik gyors húzás által; miért is boronálásra alkalmasabbak a’ lovak az ökröknél. Végre a’ borona jó sikerű használására szükséges, hogy a föld sem felelje meg keményedve, sem pedig olly nedves ne legyen, miszerint a’ fogakhoz ragadjon; ez különösen agyagos földön nagy fontosságú dolog. Egyébiránt a’ boronát, mint már mondtuk, sok esetben igen czélszerűen pótolhatja az irtó és szaggató eke, valamint az ekeborona is. A’ tüskeborona nagyon hasznos, és e’mellett igen egyszerű eszköz , melly részint a’ föld felszínének tökéletes porha nyitása és egyenlítésére, részint pedig a’ finomabb magvak sekély alátakarítására szolgál. Nálunk többnyire felette sűrűen és kelletinél gyengébb rüzséből készítik, minek következtében kevésbé alkalmas az apró göröngyök szétoszlatására, a’ magot pedig egy darabig magával hurczolván, rosszul és egyenetlenül hozza a’ földbe. Igen czélszerü a’ XV számú ábrán lerajzolt hohenheimi tüskeboronának alkotása. — 12 §. A’ vetőgépekről. — Minthogy a’ kézzeli vetésnél nagyon nehéz a’ magot egyenlően elszórni, ’s a’ körülményekhez képest megkivántató magmennyiséget kellően eltalálni, e’ mellett egyes vető sem mindig kapható: sok gazdaságban olly gépeket használnak, mellyek a’ magot lehetőleg egyenlően szórva vetik el, és tetszés szerint kisebb nagyobb magmennyiség elvetésére igazíthatók. Miután ezen egyenlően történő vetés következtében Vt — rész magot meg lehet takarítani, illy gépek alkalmazását nagyobb gazdaságokban egyenlő földön igen hasznosnak találták. E’ szórva velő gépek közt mind egyszerű szerkezete és tartóssága, mind szapora dolgozása által főkép kitünteti magát az Albánféle , mellyel naponkint egy ló és két ember majd 20 holdat bevethet. — Azonban újabb korban a’ sormivelés, czélszerűsége miatt, mindinkább lábra kapván, többféle gépeket találtak fel, mellyek a’ magot tetszés szerinti mélységre és távolságra egymástól sorokban vetik el. E’ különféle idomú vetőgépek közt nagy hírességre jutottak a’ Cook-, Duket-, Feilenberg-, és Ugaczyfélék. — Repcze és más kisebb magú növények elvetésére nagyon alkalmas a' XVI ábrán A és t betűk alatt lerajzolt gép. Ez egy kétkerekű talyigából áll, mellynek oldalgerendáiból c és g vasrudak emelkednek; ezekbe az e tengely akkép van alkalmazva, hogy foroghasson. E’ tengely bal végén van az f fogaskerekecske erősítve, mellynek fogai a’ bal talyigakereken levő d gyűrű fogaiba illenek. Az e tengelyre továbbá két pléh-