Magyar Gazda, 1846. január-június (6. évfolyam, 1-47. szám)
1846-03-26 / 22. szám
367 368 birkatartás egyes birtokosokra ’s az úrbéri telkeken lakó adózókra nézve gazdasági tekintetben, sőt némi részben különösen az utóbbiakra erkölcsileg káros is. — Némelly földbirtokos, kinek eldödeiröl nem csekély számú, ’s jó alkotási gulyabéli marha ’s ló maradt terjedelmes pusztabirtok mellett örökségül, csak hamar tapasztalván, valóságos okát ritkán fürkézvén, hogy gulyabeli marhái nem szaporodnak, aljasodnak, azután, mi legfőbb, summásan nem lehet a’ marhából pénzelni, annál kevésbé pénzt kapni reá, — elhatározza magát gulyabeli marháit tőkéstől eladni, vagy inkább elvesztegetni, ’s árán, vagy (ha már azt máshová kellett fizetnie, mi gyakran meg szokott történni) az Izrael nemzetségéből leszármazott egyik becsületes árendájától kölcsön felvett pénzeken birkákat vásárol — (igyekszik azokat jól tartani , — hogy annál több gyapjút nyirethetvén, Mózes árendástól több pénzt is előlegezhessen. Pénz hát van mindenkor, legfeljebb a’ szakállast kell megszállitani, a’ bőrök árából is telik bőven a’ mindennapi apróbb költségekre. Ki meri hát mondani, vagy épen állítani, hogy a’ birkatartás nem hasznosabb a’marhatartásnál , hiszen addig, mig kiválólag csak marhát ’s lovat tartott az ember, pénze sohasem volt, hitelre pedig nem kapott a’ szegény magyar, ’s ennél fogva a’ birkának süveget is emelő birkás urasággal egy kissé komolyan vitatkozni is a’ szarvasmarha tenyésztésének némelly tekintetben tán mégis lehető elsőbbsége felett hasztalan dolog! De bezzeg ha a’ Pharao hét szűk évei beköszöntenek, azaz a’ nedves esztendők—egyre hulla’ drága pénzen vásárolt finom birka, szörféreg, métely- ’s vérben ’stb. Birtokosunk more patrio szidja birkás ispánját, juhászait; zúgolódik az idő mostohasága ellen, vagyis az átalá ́ban jó — de a’ birkákra legroszabb nedves időjárás ellen; eszébe jutnak ollykor marhái, lovai; Mózes vigasztalja, hisz úgymond tenis nagyságos uram deglik ám a’ birka másutt is , még jobban, (szép kis consolatio!); aztán szokás szerint kész a’ pénzajánlásra; megnyugszik tehát birtokosunk a’ közfalumon, ’s végre okulván,mint a’ magyar szokott,saját kárán, ha jó kedve szottyan, de csak úgy ám — még a’ szarvasmarhatenyésztést is újra elkezdi. — Ezek tények — szives olvasó igazán ’s minden nagyítás nélkül a’ közéletből meritvék. Valljuk meg, hogy közülünk kevesen tudnak jól számítani (nem a’Marothi számtanját értem) azután megvan köztünk a’ számolási titkolódzás is. *) Valljon ha a’ fennebbi példában életképileg lerajzolt birtokos, el nem adván szarvasmarháit, azoknak gondos tenyésztése mellett, a’ mennyiben helyi körülmények engedték, apródonkint szerezgetve, birkákat is tenyésztett volna, nem állna-e jobban anyagilag, de szellemileg is ? Bizonyosan , mert a’szarvasmarhából bezzeg most szép pénz ütné markát — *); mert a’ szarvasmarha kivált alföldön hasonló gond ’s felügyelet mellett, nincs annyi nyavalyának kitéve, ’s mert nem előlegezhetvén annyi pénzt, talán a’ fényűzést is jobban nélkülözhette, ’s mint önálló szabad gazda szorgalmas igyekezete mellett gazdaságát inkább gyarapithatta, ’s legalább szakállas árendás uramnak lekötelezettje nem lett volna. Az úrbéri telkeket biró lakosok sajnosan kénytelenitetvén egy részt tapasztalni, hogy a’ még el nem * Exempla docent et tradunt. A’ szomszédságban lakó egyik régi jó barátom ’s iskolás pajtásom, kit a’ vidék is méltán jó gazdának vall, ’s erről birtoka, vagyonossága, s néhai édes atyjáról (kinél becsületesebb jobb tősgyökeres igaz magyar gazdát vidékünkön nem ismertem) reá maradóit szép szerzemények gyarapítása bizton kezeskednek, mivel non minor est virtus quaerere, quam parla tueri. Ezen jó barátom ez előtt 13 évekkel, egy külön gazdaságában, körülményei úgy hozván magokkal, nyolcz darab fiatal tehenet, az akkori ár szerint 1000 vízon megvásárolt, azokat gondosan tenyésztő, időjártával ezek szaporulatából gazdasága szükségére évenkint tinókat fogatott, házát tejelő tehenekkel ellátta, évenkint az alkalmatlanokat, kórosokat kimustrálta, ’s mind a’ mellett, hogy a’ marhadög csapásitól az ö marhái sem voltak mentve, a’ napokban 97 darabra szaporodott gulyabéli marhájáért 5000 vízot kapott készpénzül. Már egy ezer vízból álló, ’s gazdaságba béfektetett tökének lehet-e gazdasági tekintetben tisztább, nagyobb haszna? A’ gazdaság vitelére szükséges ökrök, a’ házhoz kívántak fejős tehenek magából a’ marhatenyésztés gazdaságából kikerülvén, ennek nem csekély haszna, úgy a’ tartásra nem alkalmasoknak felhizlalásából évenkint bejött pénz a’ töke kamatját, a’ költségeket, takarmány árát bőven megtérítették. Tisztán áll tehát 1000 ft. tökének 5000 ftokra lett sokszorozása , ’s világos e’ minden nagyítás nélküli gazdasági tényből, hogy a’ szarvasmarhatenyésztés szinte megjutalmazza a’ gazdát, és jobban kamatoz, mint sok elfogult birkatenyésztők azt gondolnák vagy hinnék. Valljon alföldi birkás gazdáink hasonló eredményt tudnának-e kimutatni tulságosan űzött birkatenyésztésükből, de jól számítva — én e’ részben Tamás vagyok. — B. G. *) Minap egy birtokos haszonbérlő ur, egyszersmind jó gazda — legalább ő magát annak tartja, ismerősei ellenben inkább szerencsésnek mint okszerűnek — dicsekedve emlité, hogy hízott sertéseit Pesten drágán ’s jó haszonnal adta el, ’s midőn kérdeztetett: ugyan mivel tudta , a’ szem mostani drágasága mellett olly hasznosan felhizlal—tatni, ’s valljon felszámitotta-e a’ sertések által megemésztett szem mennyiségét, árát ? az elsőre csak könnyen meg tudott felelni: árpadarával ’s szemes kukoriczával; de bezzeg a’ másodiknál megakadt magyar jó gazdánk; annyit ettek meg, úgymond, a’ mennyit megemészthettek az árpadarából; a’ szemes kukoriczát pedig a’ padról hordta az etető cseléd ; elágaz hozzá, hogy jól meghíztak, ’s ö jól eladta. Ergo hasznos a’ sertéshizlalás minden időben; biz igaz az, csak azt ne számítsuk ki, mit a’ padról elhordták számukra. — B. ■»