Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)
1846-09-12 / 67. szám
1081 1082 hogy e’ század elejétől kezdve, főkép a’ mindent szerencsésítő béke évek óta, mellyek azt olly dicsően jellemzik, a’ haladás ösvénye e’ tekintetben is hatályosan megtöretett. A’ föld minden mivelt országában azon meggyőződés, miszerint a’ földművelésen a’ polgár jólléte, a’ kézművi kereset, az ipar, kereskedés, művészet, ’s tudomány, mint a’ legbiztosb alapon nyugszanak, átalában naponta mélyebb, és mélyebb gyökeret ver, — ’s hogy azon Ciceró-féle „nis dulius, nil homine liberó dignius, quam agrum colere“, melly a’ római mezőgazdaság magas állásával együtt a’ középkor barbár serege csapásai alatt feledékenységbe esett, —mindig nagyobb elismerést érdemel, ’s nyer, és igy jön, — mire a’ mélyen tisztelt gyülekezet több tagjai élő bizonyságul szolgálnak, — hogy az ezelőtt csak a’ rabszolga ügyetlen kezével vezetett idomtalan eke, műtani hatásában pontos belátás által javítva , ’s tökélyetesitve a’ nemesnek verítékére is érdemesitetett, — ’s hogy fökép hazánkban a függetlenség érzelme, melly a’ magyarnak olly igen sajátja, sehol sem annyira otthonos, mint paternaturáinak régén! És ha ekkép a’ mivelt, utazási tapasztalatok által idegen haladással is megismerkedett, gazdag, ’s magasb társasági állásoknál fogva nagy befolyású férfiak a’ földmiveléshez fordulnak, hogy e’ feletti elméletüket (Theorie) a’ gyakorlat kivihetőségével öszhangzásba hozzák , akkor a’ törvényhozói testület alkotása mellett lehetetlen hogy illyetén befolyás gazdasági törvényhozásunkra mindig jótékonyabb hatással ne legyen , a nélkül, hogy az angol „Enquet“-ek drága unalmasságához folyamodni kénytelenhtetnénk. Ennek szép kezdetét látjuk már az utolsó évtized óta, mi olly kezdet, mellyet nekünk nemcsak német szomszédaink, de nem sokára az egyedül csak saját dicsőkkel eltelt francziák is irigyleni fognak, kiknél már most is a’ föld legkárosb szétdarabolása minden okszerű gazdálkodást majdnem lehetetlenné tesz. Nem akarom, uraim, a’ már tán eddig is nagyon igénybe vett türelmüket legújabb gazdasági törvényeink részletes taglalása által még inkább kifárasztani; fénypontja azoknak tagosítási törvényünk, mellynek előnyei, ’s a’ honi mezőgazdaság gyarapítására már eddig is gyakorlott jótékony hatásai sokkal ismeretesebbek, mitsem hogy az itt általam ismét magasztaltassék. Illőbbnek látom ellenben olly gyülekezet előtt, mellynek többsége kóztudósokból (Patholog) áll, azon bár amaz előnyök irányában kisebbszerü hiányokat felhozni, mellyeket a’ még csak 10 évi gyakorlat fedezett fel olly törvény végrehajtásában, melly örök időre valónak, további bírálat alá nem eshetőnek, ’s a’ szerinte szabályozott birtokot többé jobban nem rendezhetőnek vélte. Jól tudom én, mennyire kell illy törvények alkotásánál mindent mellőzni, mi az általuk elkülönzött, ’s magán használat alá került birtok állandósága iránti bizalmat legkevésbé is gyengíthetné, vagy veszélyezhetné ; igen természetesen tehát, sőt bölcsen történt voln, ha inkább 20 vagy 30 évi határidőt szabnak , mialatt törvényhozó testületünknek e’ törvényt, ’s a’ szerinte szabályozott javak módosítására tett indítványt, még csak figyelembe is venni tilos lett volna; de örökké, örökké! — mi az, mi a’nap alatt örökké tartó ? — ’s mikép lehetett mégis merészelni , változhatatlan , ’s minden idő igényeihez alkalmatos szabályokat hozni mezőgazdaságunkra nézve, melly csak alig kezdett okszerűbb lenni. — Mi volt az 30 év előtt, ’s mi lesz 30 év után? — ’S ha menthetné is némiképen e’ merészséget a’ szerencsésen kivivott saját vagyon első öröm-zaja , akkor azt annál tökéletesebben kell vala szerkeszteni, ’s a’ helybeli viszonyok különféleségeihez illeszteni. De midőn ellenkezőkép átalános változhatlan szabályul az állitatik fel, hogy minden maradék-földek új telkekké alakitassanak, akkor ez, országunk olly részeiben, hol a’ kész épületekkel ellátott, de elpusztult telket legjobb akarattal sem lehet benépesitni, merő képtelenségnek mutatkozott; miért is a’ törvénynek épen e’ pontja, miben, úgy látszik, legnagyobb súlyt helyeztek, a’ nyilvános erkölcsre nézve elmellőztetik, és sikeretlenné tétetik. A’ birtok-szabályozások változhatlanságának más igen tetemes kárát abban látom, hogy a’jobbágyoknak színből ugyan meghagyatott a’ választás : úrbéri illetőségüket maguknak egy darabban, vagy az eddigi háromnyomásu gazdaság szerint dűlőkre felosztva kihasitatni, — de a’ választás mindaddig áltatás marad, mig a’ paraszt régi szokásaihoz ragaszkodva, sokkal butább lesz, mintsem hogy tagositott birtokának előnyeit csak sejteni is tudná, következőleg három fordulatu rendszerének, a’ szükség parancsolta legelő szolgaságával együtt örökké alá lesz vetve , ’s igy az úgy sem túlságos úrbéri illetőség harmadának használatával is fel kell hagynia ; — holott ellenben földesura földjének minden négyszegűjét évről évre kirekesztőleg, ’s háboritlanul használja, ’s bőtermő takarmányfüvek vetése által marhái számát kétszerre növelheti. Ezen törvény világos értelmében fekvő tetemes hiányokon kívül tapasztaltam annak nem régiben még egy szomorú következményét, mellyet a’ törvényhozók bizonyosan ép olly kevéssé óhajtottak, mint előre nem láthattak; mit tehát itt csak intésül mutatok be, hogy a’jövő törvényhozók figyelmesebbekké tétessenek. Bihamegyébe tett utamban t. i. láttam több ujdon szabályozott közbirtokosság gyönyörű tölgy-erdeit, — mellyekből eddig én is szép épületi fákkal láttam el magamat, — utolsó szálig végkép kiirtva,