Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)
1846-09-26 / 70. szám
1131 1132 dályozni; de megforditni nem. Kívánatos volna valóban, ha azon szavakat, mellyek a’ f. é. Magyar Gazda 38 ’s 39-ik számaiban a’ földbirtok tiszta jövedelmének emelkedése ’s csökkenéséről szólló igen igen alapos czikben e’ tárgyra vonatkozólag elmondattak , a’ magyar gazda közönség által kitürülhetlenül emlékezetbe vésetnének. Szóll pedig említett czikk névtelen írója ez érdemben ekkép : „Azért tévednek kik azt hiszik, hogy a’ tiszta haszonnak annál nagyobbnak kell lenni, mennél kiterjedtebb földbirtokot kezelnek; mert a’ jövedelem nem a’ földtől, hanem a’ gazdálkodás minőségétől függ; és a’ legjobb föld (az az alaptőke) sem jövedelmez illőn, értelmiség és elegendő forgó töke nélkül; ellenben a’ legrosszabb is jövedelmező lehet forgó tökével ellátva ’s értelmesen kezelve. Valóban nincsen vállalat, melly a’ beruházott tőkék után olly tartósan jutalmazó, és biztos nyereséget szolgáltatna, mint a’ mezőgazdaság; de más részről semmi sem veszélyesebb mint ez, ha nincs elegendő forgótőkével ellátva, ’s ha érdemetlenül kezeltetik. Ebben kell keresnünk okát sok magyarországi uradalmak felette csekély jövedelmének is. Az idők változtak , a’ három vetésgazdaságot néhol váltógazdaság váltá föl, azonban a’ várakozásnak ez sem felelt meg, és a’ jószágok jövedelmét e’ természetesb és okszerűbb gazdálkodás nem mindenütt növelé, sőt többnyire lejjebb szállitá , melly visszás eredménynek oka főleg abban keresendő, hogy a’ több munkával járó, tehát nagyobb forgó tökét igénylő váltógazdaság nem részesittetett abból nagyobb, ’s a’ szükséghez aránylagos mennyiségben, mint a’ hármas nyomású, melly kevesebb munkát, tehát kevesebb forgó tökét kiván ’sat.“ És ha már most annak legközelebb okát keressük, miért a’ magyarországi jószágok, olly rosszul szerelvék föl, ’s olly gyéren látvák el forgó tőkékkel, úgy kénytelenek vagyunk megvallani, hogy ennek — a’ gazdasági belátás csekélységén kívül — főleg az ország azon nomád helyzete szolgál alapul, mellynél fogva az mind a’ mai napig egyetlen pénzdével (bank) sem bir, honnét a’ mezőgazdasági üzlet jutányos kamat mellett pénzeket kaphatna; honnét teendő javításra előlegezhetne. ’S a’ földbirtokosok és saját érdekeikkeli nem törődése valóban sajátságos jelenet, egyetlen a’ maga nemében, miután naponkint látják, mikép esnek a’magas kamatfizetés, az uzsorának áldozatul ők, ’s velük a’ mezőgazdasági előállítás, melly ha sehol magas kamatú pénzeket nem használhat, úgy különösen nem használhat nálunk, hol az minden részről csak akadályokkal és nehézségekkel találkozik. Vagy van-e ország a’ mivel többek közt, mellynek urai olly rosszak, kereskedése olly szegény, földbirtoka olly rendetlen volna, mint minő nálunk ? van-e ország, a’ mienken kívül más, hol olly keveset törődnének a’ földmivelési szakszeres oktatással, mint törődnek e’ hazában, mellyről kiválólag azt tartják, hogy igen olcsón terményez. ’S ha kérdeznék, ugyan mennyiért terményez hát ? senki sem tudná megmondani. Nem uraim ! Olly ország, melly minden tekintetben olly bitang állapotban tartja mezőgazdaságát, mint tartja hazánk, az olcsón nem terményezhet; ’s hogy a’ termények ára olly csekély, az pangó kereskedelmünk következménye, nem pedig az állítólag olcsó terményezésnek. Ellenkezőleg van e’ dolog uraim ! van úgy, miszerint alig terményez valamelly ország Európában kevesebb tiszta haszonnal ’s több erő ráfordítással, mint épen hazánk. — Ki nem hiszi, fordítsa szemeit kissé Bánáttól ’s némelly kitünőleg áldott vidékektől el, — mellyeknek egyébiránt szintúgy nem olly fölötte sok haszon üti markokat , mint egynémellyek gondolják — ’s látni fogja, hogy a’ nép ’s minden , ki mezőgazdasággal foglalkozik évről évre mozog, fárad, de fáradalmában nincsen köszönet, verejtéke nyomán nem fakad jóllét. Igényeink szaporodtak, de alap előállításunk hasznossága nem növekedett, ez oka, hogy olly hamar kiér lábunk a’ takaró alól. Soha se higyje senki, hogy olly ország, mellynek sem útja, sem kereskedése, sem szakértelme, sem olcsó pénze és munkája, sem műipara nincsen, olcsón terményezhet!... Ez lehetlenség, ez országos csalódás, belőle majd a’ számítás fog kigyógyitani. Visszatérőleg tehát a’ magas pénzlábra, melly miatt minden mezőgazdasági javítások meghiúsulnak, ’s melly miatt olly kevesen éreznek hajlandóságot a’ minden esetre hasznosabb belterjes gazdasághoz, megjegyezzük, hogy mindaddig, mig a’ földmivelő ország olcsó pénzt adható pénzdékről nem gondoskodik, mindaddig mezőgazdasága tömegben, már csak ez egyetlen ok miatt sem indulhat virágzásnak, ’s nagyszerű és igen hasznos javítások, minők például az öntözés, szárítások, folyó szabályozások, jobb mezőgazdasági műszerek beszerzése ’stb. effélék általánossá nem lehetnek. Pedig mennyit veszt ezeknek elhagyása által az ország, azt megértetni csak abból is, hogy maga az öntözés például évenkint, e’ hazában legalább is 30—60 millió ftnyi tiszta hasznot birna előállitani; olly értéket, melly miután az egyetemes gazdálkodás alapjában, a’ takarmányban foglaltatnék, hatása által kiszámithatlan további gyarapulásoknak volna feltétele. Úgy de illy nagyszerű javítások, pénz nélkül nem létesíthetők, habár 30—40%-it adjanak is, pénzt pedig sokat és olcsót csak pénzbek állíthatnak elő. —• *