Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)
1846-10-10 / 74. szám
1194 1193 annyi fát adhatnak, mennyivel a’jó vad szurkos, és fejér fenyő erdők szolgálhatnak. Midőn 1600 Q ölből álló hold tartalmát 61 éves korban 600 és több ölfára (ölét 80 köbláb fa-tartalommal) felszámítani nem irtóznak. Még többen a’ vágások meghatározásában a’kamatrendszert használják, mások ismét a’ kamarai rendszert dicsőítik, legtöbben a’ csúsztatási rendszert magasztalják (Fachwerks-Methode), kevesen a’ fokozati rendszert ajánlják (Nitzungs-Procent.) Még mindezekben tisztára nem fejlődik a’ tudomány az elsőbbeknek borzalmas hibáit és alaptalanságát átlátni nem bírja, addig az erdészet még mindig gyermeki állapotában sinlődik.Tegyük fel most,hogy egy minden erdőségekre kiterjesztendő hatalom állitatik fel, az erdei biztosok hivatalában; mi tevő leend ezen bürocratia? hihető egyet a’ főn irt rendszerek közül megragad; és lehet a’ legrosszabbikat, u. m. a’ csúsztatási rendszert, minthogy ennek az erdészök között legtöbb pártolói vannak, ’s ennek nyomán kaptafát fog felállítani, minden hazai erdőségeket ezen rámára szorítandó, és kérdem mit fog ezen esetben a’ magán birtokos tenni, ha mindjárt mathematikai pontossággal kimutatni képes is, hogy az erdei biztos hivatalnak rendszere és ebből készült kaptafája hibás. — Ennél fogva, nem csak a’ magános birtokosra, hanem az egész országra káros és veszedelmes. — Kimutatásai hihetőleg haszontalanok leendőnek, mert ne felejtsük, hogy minden bürokcratia conservál és pedig végetlenül conservál még akkor is midőn az avult és káros rendszer már nevetség tárgyává lett. — Mindenütt tapasztaljuk hajdani tanítási rendszerünknél is. Ellenben, ha a’ magános birtokosok működése ezen érdemben szabadon hagyatik, csak a’ felfedezö tudományt használva a’ testpedö, bürokzatiat is haladásra fogják utasítani, és a’ jobb rendszer elfogadására kényszeriteni. — De, ha a’ történetet támaszul hívjuk fogjuk tapasztalni, hogy hol illy hatalmas erdőfelügyelők állitattak, ott az erdőségek nem a’ legjobb állapotban vannak. Mint a’ würtenbergi erdőségek példája mutatja, és a’ Rarnbergai romladozott erdők szomorú példája tanúsítja. Azonban a’ bürocratiaban szerelmes statusok sem mindenütt avatkoznak a’ magányosak ezen gazdálkodási módjában p. o. Austria és Csehországban még a’ parasztok sem korlátoztatnak erdei használatokban, bár idomtalan kezelésük borzalmasan sújtaná az erdőségeket. Andree oekonomische Neuigkeiten II Band 1838 pag. 591. A’ mezei gazdaság tudománya, bár sokkal bonyolultabb és vég nélkül több oldala sokkal jobban ki van fejtve mint az erdészet. Ott már minden gazda tudja , illyen, vagy amollyan mivelés, és trágyázás után, középszerrel, bár melly földjéről, egy pozsonyi mérő vetés után, hány mérő búzát, rozsot, árpát, zabot, kukoriczát, vagy burgonyát takarít, hány mázsa szalmát kap. De az erdész jelenleg azt sem tudja, hogy 50, 60, vagy bár hány éves erdeje, hány öl fát fog adni, sőt azt sem találja lehetősnek, hogy az erdő tartalmát levágás nélkül tudni lehessen, bár azt ő mindenütt megvizsgáltathatja és szemügyre veheti. Mi több ennek kitanulására az erdészök nemcsak nem törekednek, sőt mindenkivel elhitetni iparkodnak, miképen azt tudni sem lehet,’s így a’ fáknak megmérése, tartalmának kiszámításai hacsak az le nem vágatik mindég haszontalan és hiába való. Ennél fogva még ez ideig hatalmas jóslói tehetségekre, ’s roppant tapasztalásaikra utalván, az erdő becsűt csak szemszerint teszik, mind jelenleg, mind jövendőre annak későbbi tartalmát jóslói tehetséggel határozzák meg,hihető érdekükben állván , hogy jóslói tulajdonságokban megmaradván,a’birtokosokat vég nélkül mystificálhassák. Pedig mindaddig mig valami tudomány csak jóslatokon épül, az addig nem tudomány, hanem bűvészet. Midőn az erdőket kezelő, bár erdészeti oskolákban egy két év alatt kiképezett vadászok igy bűvészkednek, azon csudálkozni nem lehet, mert a’ természettan, és mathematica, melly nélkül erdészeti tudomány nem létezhet, egy két évek alatt meg nem tanulható; de midőn egy Emil Andree, kinek tudományos mivelődését különösen a’ mezei gazdaságban kétségbe hozni nem lehet annyira bűvészkedik, hogy kigondolt ritkítási rendszeréről, mit semmi alapos természeti okokkal nem támogat; azt tanítja, hogy ezen az uton a’természettől három, sőt négy annyi termést ki lehessen csalni, mint mit a’ magára hagyott tökéletesen szálazott, és nem pusztított erdő adandó lett volna: ez már valóban szomoritó, kiváltha meggondoljuk, hogy már is annyi Prosektusokat teremtett magának azon seregből, melly a’ mystificationak barátja, melly azt mathematical alapon megmutatni nem tudja, hogy a’ legnagyobb termés soha több nem lehet, mint két annyija annak, mit az erdő magára hagyva, de nem pusztítva, érett korában adhat. Az erdészeti tudomány alacsony álásának legfőbb oka a’ birtokosokban rejlik: kik ha már az anyagi szükségeket mezei gazdálkodásokkal fedezve találják; az erdőségeket csak mint vadászati kélyhelyeket tekintik; és ezeknek kezelésére egyszerű vadászokat állitatnak. Mert nézzünk csak széjjel hazánkban, vagy bár külföldön: nem-e fő, vagy al vadászok és kerülök kezelik e’ drága kincset a’ nélkül, hogy az erdészeti tudománynak csak létesét is tudnák? Nem-e vidékvadászokból, inasokból (Büchsenspanner) alakítják erdömestereiket, ellenőreiket, és erdei lovagaikat? Illy testületek közé mivelt férfiak alig kívánkoznak, ’s igy az erdészet mezeje parlagon marad. Vannak ugyan hellyel közzel erdészeti iskolák, ’s bennök egy két de