Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)

1846-10-10 / 74. szám

1194 1193 annyi fát adhatnak, mennyivel a’jó vad szurkos, és fe­jér fenyő erdők szolgálhatnak. Midőn 1600 Q ölből álló hold tartalmát 61 éves korban 600 és több ölfára (ölét 80 köbláb fa-tartalommal) felszámítani nem ir­tóznak. Még többen a’ vágások meghatározásában a’ka­­matrendszert használják, mások ismét a’ kamarai rend­szert dicsőítik, legtöbben a’ csúsztatási rendszert ma­gasztalják (Fachwerks-Methode), kevesen a’ fokozati rendszert ajánlják (Nitzungs-Procent.) Még mindezek­ben tisztára nem fejlődik a’ tudomány az elsőbbeknek borzalmas hibáit és alaptalanságát átlátni nem bírja, addig az erdészet még mindig gyermeki állapotában sinlődik.Tegyük fel most,hogy egy minden erdőségekre kiterjesztendő hatalom állitatik fel, az erdei biztosok hivatalában; mi tevő leend ezen bürocratia? hihető egyet a’ főn irt rendszerek közül megragad; és lehet a’ leg­­rosszabbikat, u. m. a’ csúsztatási rendszert, minthogy ennek az­ erdészök között legtöbb pártolói vannak, ’s ennek nyomán kaptafát fog felállítani, minden hazai er­dőségeket ezen rámára szorítandó, és kérdem mit fog ezen esetben a’ magán birtokos tenni, ha mindjárt mathematikai pontossággal kimutatni képes is, hogy az erdei biztos hivatalnak rendszere és ebből készült kap­tafája hibás. — Ennél fogva, nem csak a’ magános birtokosra, hanem az egész országra káros és veszedelmes. — Ki­mutatásai hihetőleg haszontalanok leendőnek, mert ne felejtsük, hogy minden bürokcratia conservál és pedig végetlenül conservál még akkor is midőn az avult és káros rendszer már nevetség tárgyává lett. — Mindenütt tapasztaljuk hajdani tanítási rendsze­rünknél is. Ellenben, ha a’ magános birtokosok műkö­dése ezen érdemben szabadon hagyatik, csak a’ felfe­­dezö tudományt használva a’ testpedö, bü­rokzatiat is haladásra fogják utasítani, és a’ jobb rendszer elfo­gadására kényszeriteni. — De, ha a’ történetet táma­szul hívjuk fogjuk tapasztalni, hogy hol illy hatalmas erdőfelügyelők állitattak, ott az erdőségek nem a’ leg­jobb állapotban vannak. Mint a’ würtenbergi erdőségek példája mutatja, és a’ Rar­nbergai romladozott erdők szomorú példája tanúsítja. Azonban a’ bürocratiaban szerelmes statusok sem mindenütt avatkoznak a’ magá­­nyosak ezen gazdálkodási módjában p. o. Austria és Csehországban még a’ parasztok sem korlátoztatnak erdei használatokban, bár idomtalan kezelésük borzal­masan sújtaná az erdőségeket. Andree oekonomische Neuigkeiten II Band 1838 pag. 591. A’ mezei gazdaság tudománya, bár sokkal bo­nyolultabb és vég nélkül több oldala sokkal jobban ki van fejtve mint az erdészet. Ott már minden gazda tud­ja , illyen, vagy amollyan mivelés, és trágyázás után, középszerrel, bár melly földjéről, egy pozsonyi mérő vetés után, hány mérő búzát, rozsot, árpát, zabot, ku­­koriczát, vagy burgonyát takarít, hány mázsa szalmát kap. De az erdész jelenleg azt sem tudja, hogy 50, 60, vagy bár hány éves erdeje, hány öl fát fog adni, sőt azt sem találja lehetősnek, hogy az erdő tartalmát levágás nélkül tudni lehessen, bár azt ő mindenütt megvizsgáltathatja és szemügyre veheti. Mi több ennek kitanulására az erdészök nemcsak nem törekednek, sőt mindenkivel elhitetni iparkodnak, miképen azt tudni sem lehet,’s így a’ fáknak megmérése, tartalmának kiszámításai hacsak az le nem vágatik mindég haszon­talan és hiába való. Ennél fogva még ez ideig hatal­mas jóslói tehetségekre, ’s roppant tapasztalásaikra utalván, az erdő becsűt csak szemszerint teszik, mind jelenleg, mind jövendőre annak későbbi tartalmát jóslói tehetséggel határozzák meg,hihető érdekükben állván , hogy jóslói tulajdonságokban megmaradván,a’birtokoso­­kat vég nélkül mystificálhassák. Pedig mindaddig mig va­lami tudomány csak jóslatokon épül, az addig nem tudo­mány, hanem bűvészet. Midőn az erdőket kezelő, bár erdészeti oskolákban egy két év alatt kiképezett vadászok igy bűvészkednek, azon csudálkozni nem lehet, mert a’ természettan, és mathem­atica, melly nél­kül erdészeti tudomány nem létezhet, egy két évek alatt meg nem tanulható; de midőn egy Emil Andree, kinek tudományos mivelődését különösen a’ mezei gazdaság­ban kétségbe hozni nem lehet annyira bűvészkedik, hogy kigondolt ritkítási rendszeréről, mit semmi alapos természeti okokkal nem támogat; azt tanítja, hogy ezen az uton a’természettől három, sőt négy annyi ter­mést ki lehessen csalni, mint mit a’ magára hagyott tö­kéletesen szálazott, és nem pusztított erdő adandó lett volna: ez már valóban szomoritó, kiváltha meggon­doljuk, hogy már is annyi Prosek­tusokat teremtett ma­gának azon seregből, melly a’ mystificationak barátja, melly azt mathematical alapon megmutatni nem tudja, hogy a’ legnagyobb termés soha több nem lehet, mint két annyija annak, mit az erdő magára hagyva, de nem pusztítva, érett korában adhat. Az erdészeti tudomány alacsony álásának leg­főbb oka a’ birtokosokban rejlik: kik ha már az anya­gi szükségeket mezei gazdálkodásokkal fedezve talál­ják; az erdőségeket csak mint vadászati kélyhelyeket tekintik; és ezeknek kezelésére egyszerű vadászokat állitatnak. Mert nézzünk csak széjjel hazánkban, vagy bár külföldön: nem-e fő, vagy al vadászok és ke­rülök kezelik e’ drága kincset a’ nélkül, hogy az er­dészeti tudománynak csak létesét is tudnák? Nem-e vidékvadászokból, inasokból (Büchsenspanner) alakítják erdömestereiket, ellenőreiket, és erdei lovagaikat? Illy testületek közé mivelt férfiak alig kívánkoznak, ’s igy az erdészet mezeje parlagon marad. Vannak ugyan hellyel közzel erdészeti iskolák, ’s bennök egy két de­

Next