Magyar Gazda, 1847. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1847-09-19 / 23. szám
358 357 Gazdaság-alapitás. Mielőtt a’ tárgy érdemébe bocsátkoznám, nehogy a’ tisztelt olvasó e’ czim alatt valami jeleset várva, bennem megcsalatkozzék, kötelességemnek tartom nyilvánitni, miként még csak kétszer arattam mint gyakorlati gazda. — Ugyanis korábbi életfeladatomnál fogva a’gazdászatba nem volt alkalmam avatkozni, mégis annak a' köz- és magány-jóllétrei nagyszerű hatását észrevevén, könyvekből vágytam ’s iparkodtam azt bővebben megismerni, így a’ gazdászati tanok elemeit megkedvelvén, a’ régi görög és római, meg angol és német jelesb gazdaírókkal együtt minden jó magyar gazdasági írót nem csak mélyen tisztelni kezdettem, hanem véremnél fogva szerettem volna, ha mi különös jót már azoktól tanultam, azt minden magyar gazda, és az egész köznép ne csak tudná, hanem gyakorolná is önmaga javáért. — Ezért a’ philanthropismus emberbaráti eszméjével a’népértelmesbités körül annyi erélylyel kezdtem mozogni, hogy egy e’ czélra egyesült társulat segélyével a’ nép közti agitatiómnak tökélyes sikere és várt eredménye nem jön ugyan, de a’ maga idejében gyakorolt buzgalomnak csalhatlan nyomain e’ hat év óta létező társulat még rövid időn annál dicsőbb valamit eszközölhet, ’s hiszem, fog is eszközölni a’ nép értelmesbitése ügyében; mert alapja csakugyan meg van vetve. A’ mint akartam, hogy mint a’ törvény szavai, úgy a’jó gazda-könyv is életre keljen a’ népnél, aként nem elégedtem meg magamra nézve is keveset sikeritö theoriámmal, hanem ezt az életbe is átültetni törekedvén, a’ hon határin belől és kívül, nálunknál miveltebb és miveletlenebb népek közt, édeni, és elhagyatott vidékeken véghezvitt tapasztalati utazásommal felkészülve, barátimnak rólam tett ítéleteit, ’s illetőleg tanácsait is, méltányolva és követve, magamnak 1845-ki nov. 15-kén Bankházon (e’ 101 holdnyi kis puszta bérletével) legvalódibb gazdaképezdét alkottam. — Itt a’ szántatlan periedus ugar, szélhordta homokrész, agyagos földhiány, vadvizes és mohás kopár rétfoltok, a’ szántóföld aránytalan csekélysége, gyümölcsfátlan puszta kert, szabálytalan utak és felosztások, lak- és gazdasági épület gyérsége, késői átvétel, ’s ez okozta késői * tehát csak egyedül kisérletre tett, csekély őszi vetés, javítások be nem vétele, sőt korlátoltsága, a’ reá következett sovány év és drágaság, szükséges felszerelés és egyéb költség idejében megbukott, és részlelkü adósok miatti pénzhiány, gyakorlatlanságom ** nőtlenségem, meg több más ezekből, és nem ezekből folyó sajátszerü vad körülmények legigazibb próbakövei voltak gazdászatom ez iszonyú első évében igyekezetemnek, és hála Pethe Fér. hamvainak, — ’s nektek, Nagyváthy, Leibitzer, *) A’ vetést dec. 10-én végeztem, ’s rákövetkező újév napján látszott az első kelés; — a’ búza jobban ki bírta a’ késői vetést, mint a’ rozs, az 5, ez 1 */2 szemet adván; — a’ rozs nálam is rozsdás volt. — Ez idén is jobban fizet a későn vetett búzám , mint az ugyanezzel egy időben vetett roszom. Igaz gyakorlatiságot a’ gazdászat körül egy más irányban növekedett, és kinőtt ember nehezen szerez magának, ’s helyesen mondta egy tisztelt szomszédnőm, hogy a’ tanuló évet drágán vásárlom. Tőlem, mint véralkatra szelíd, engedékeny, puskát, pipát, kártyát, botot nem kedvelő könyvbaráttól igen is keveset vártak némelly uj szomszédim; ’s észrevevén természetesnek láttam azonnal, hogy az illy szőrű, vizet sem zavarni látszó embernek legelső baja tehet munkásaival, mert a’ szánalmas gyarló köznép, és együgyű cselédség, melly baromként megszokott durva bánásmódnak hódol csak, a’ becsületes szóra keveset ád, a’ reá pazarlóit jósággal rútul viszaél, és a’ fogékonyaknál szívre és lélekre sikeresben ható pirongatást gúnyosan utasítja vissza. Nekem hát a’ káromlást, és kényuri vadságot czéljára nézve a’ vele legalább is egyet érő, jártasságot jelelő parancscsal, pontossággal, rendköveteléssel, jó példaadással, folytonos jelen- és rajtléttel, vagy legalább is meglepő utánnézéssel kelle pótolni. — Különösnek tűntem fel mégis embereim előtt, leginkább a’ gazdaság tettleges vezetésénél, és életszokásomnál fogva ; mert szégyennel bár, de őszintén megvallva, a’ búzát a’ rozstól, az árpát a’ zabtól a’ jószág átvétele után tanultam csak igazán megkülönböztetni; de mégis a’ határt nagyolva fölmértem, a’ szántóföldeket egyenes barázdametszésekkel egyenlő hat táblára osztottam, a’ legelőt szemem előtt az épületke körül jelöltem ki, a’ kihasított szántóföld tábláiba eső vadvizes mohás rétdarabokat, rajtok vizvezető, víztartó, kármentő, partos nem partos árkolásokat, és berkes tómedret csinálván, feltörtem; a' kaszállónak meghagyott rétből a’ csepötés bokrokat kiirtottam, csak szálfákat hagyván , mindennemű fát ültettem ; a’ növények majd minden nemeit, ha csak kicsinben is, kisebb nagyobb sikerrel vetettem, a’ gabonafajból mégis eddiginél többet vetvén; — a’ munka minden nemében, és cselédimételében, szükségből, nem szükségből gyakran részesültem; a’ széttörte gallyat, elhullott takarmányt, tollat, marhaganajlatot (ha nem is a’ mattersdorfi ganajszedö puttonyos asszonyok módjára) sat’ gondosan megtakartam magam; — időjárásról, végzett dolgaimról, termésemről, ’s pénzkezelésemről naplót vezettem ; minden egyezéseket írott szerződvényekben adtam ki, vasár- és ünnepnapokon, ha hon valék, cselédim ’s közbejött idegenek előtt a’Mezei naptár 's egyéb könyvek helyszerübb czikkeit olvastam, és értelmeztem ; illyenkor, vagy munkaszünetkor az Isten müveiről a’ természetben, a’ törvények szentségéről, szótartóságról, igazság- és honszeretetről, a’ magyar nyelvről és nemzetiségről, a’ m. g. egyesület működéseiről, külhoni gazdászatokról, az okszerűbb gazdasági szerszámokról, a’ magyarok történeteiről, tudományok fejlődéséről, fölfedezésekről, józanság, szorgalom, takarékosságról, nép javáról, megrögzött előítéletekről, bűbájoskodásról, káromkodás hasztalanságáról’sat ’sat alkalmilag beszélvén helyes mondásaikat dicsérni, a" helyteleneket megigazítni szoktam ; sat’ .... 's mindezekért hátam mögött, a’ védegylet által elárasztott nevezet szerint ,,honiuru névvel tiszteltek meg embereim ; persze pórias pajzánságból — szemem előtt pedig ezen eljárásomból azt következtették, hogy „papnak is beilleném, mert a’ perdikáló székből sem beszélnek olly értelmesen, és olly szivére az embernek !“ t. i. philantropiámhoz gondolták a’ dicsvágyat is.#