Magyar Gazda, 1847. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-04 / 10. szám

148 147 linkagyár, melly a’ nép erkölcsi és anyagi erejének sommáját elnyeli. — Nem akarunk az ipar és polgári­­sodás európaszerű mozgalmai ’s tényei ellen küzdeni; meg van a’ pálinkafőzésnek is anyagi hasznos oldala, melly a’ mezőgazdaság­ sikeres üzletével kiterjedtebb bir­tokon ugyszóllván elválaszthatlanul összeforrott. De igen is felszólalunk a’ pálinkagyárak ’s kazánok embertelen visszaéléseik ellen, midőn azokat a’ nyereségdüh az or­szág közártalmára működteti. Íme alig hull az első szem az érett kalászból, még nem tudni, mi lesz a’ burgonya (m­e­ll­y n­é­m­e­ll­y vidéken újólag rothadni kezd,) ’s a’ kukoricza sorsa, még nem tudni, milly részét a’ közszükségnek fedezheti az összes termés, ’s már is nyakra főre főzik a’ pálinkát a’ gabonából, ’s minden nyomoru faluban gyártja néhány nedves kazán a’ kozmás lélekölőt ’s a’ bizonyos népenséget, ’s még a’ burgonya is, bár alig kezdett élni, hasonló sorsra kerül. A’szegény paraszt, adósságaitól nyomva, kicsépelt pár mérő gabonájával piaczra siet, ’s az olcsón elzsarolt gabonát tüstént szesszé párolják, hogy a’ pór kábító pálinkába fürüszthesse családi aggodalmait. Ocsmány haszonvágy, ’s szívtelen hazafiatlanság kíván­tatik ahhoz, hogy valaki igy megfeledkezzék a’ honnak jelen ominosus körülményeirül. A’ pálinkaégetést nem lehet most a’ juhászatok ’s göbölyök szükségeivel men­tegetni ; nem szorulnak azok jelenleg pálinkamoslékra; l­obot és dé/­ma. A’ robot és dézma a’ mezei gazdaságban igen nagy figyelmet érdemel azon tekintetből, hogy minő hasznos vagy káros befolyással van földesurra ’s jobbágyra nézve , melly haszonnak és kárnak egyezte­tése után ki fog tűnni, váljon mikép lenne jobb, haszno­sabb és jövedelmesebb mind a’ két félre, a’ robotot és déz­­mát ezután is folytonosan használni úgy, mint eddig tör­tént, vagy azt inkább megváltatván, a’ majorsági földeket pénzes vagy majori erővel miveltetni? E’ tekintetből lássuk tehát először is: A’ robot hasznát: Csak szép dolog az, midőn egy terjedelmes birtoka földesül- 200 ekét egy faluból, sőt többet is állíthat tábláiba, midőn megért búzáját egy, leg­­fölebb 2 hét alatt robotos erővel learattathatja és behordat­­hatja, szénáját, sarjuját, egy szóval mindennemű takarmá­nyát betakaritathatja , minden munkáit ingyen dolgozókkal végbe vitetheti. Csakhogy ezen napszámok felhasználására ember kívántatik, ki nem különben a’ földesur javát lelké­ből óhajtja, mint tudja becsét ama napszámoknak, mel­­lyek a’ jobbágyok által egy vagy más mezei munkára té­tetnek. A’ robot vezetése tehát, hogy általa se a’ földesur ne csalódjék, se a’ jobbágy ki ne játszassák, a’ következő­kép ajánltatik vezettetni: 1-szer. Legyen egy robot-napló név alatti könyv, mellybe a’ naponkénti robotos erővel tett mun­adott isten, miből őszig költség ’s mesterkélés nélkül ki­tartsa marháját a’ gazda; de a’ gabonának könnyelmű kiégetése erkölcsrontó méreggé ez évszakban semmi becsületes előzmény vagy ürügy által nincsen mo­tiválva. — Ha majd ősszel az ország élelmi állapotja tisztában álland előttünk, ha a’ takarmány és annak pót­lékai mennyiségre nézve tudva vannak, ha jól intézett rendelkezés az országot minden aggodalomtól megmenté, akkor tűnik ki csak, mennyit lehet és tanácsos a’gabonából úgy a’ burgonyából is pálinkaégetésre fordítani. Sőt maga a’ józan okosság úgy hozná magával, hogy az égetés csak ősszel kezdődjék; a’ s gabona ára akkorig megállapodott, ’s a’tüzelőszer is olcsóbb leend. — De most valóságos pol­gári bűn, fertelmes önzés, a’ hazai állapotok ’s érdekek szennyes megvetése,’s alárendelése, — mit tűrni nem sza­bad. — ’S e’ meggyőződésünk teljes súlyával ’s hazafiui tisztelettel fordulunk minden emberszerető polgártár­sunkhoz, hagyjanak ’s hagyassanak fel a’ közönséget ne­velő méreggyártással, ’s fordulunk egyszersmind a’ köz­ügyeket intéző hatóságokhoz is, miszerint atyai rendelte­tésük alkalmazása, a’ tekintély súlya, ’s törvényes befo­lyásuk által eszközölni méltóztassanak, hogy a’ rozsnak istentelen fel- és kiégetése által jelen bizonytalan hely­zetünkben az ország­ nyugalma néhány telhetetlen önzé­sének, a’ nép élelme pálinkának fel ne áldoztassék, ha beírassák, feljegyezvén nevenkint a’ napszámosokat, és az érdemlett napiszámot neveik utáni rovatba írván. — 2-szer. Minden munka után estve pecsét adassék fe­­jenkint minden embernek egész, vagy 3/4, vagy V* vagy V 4, ki mikép dolgozott; — hogy pedig azt, ki mit érdemel, megítélni lehessen, szükséges , hogy az illető robotkezelő tiszt vagy pedig maga a’ földesur a’ munkánál vagy foly­vást jelen legyen, vagy robotosait napjában gyakran meg­tekintse, mert hajdúkra, csőszökre, szabadosokra nincs mit bízni. — A’ napszámokat jelentő pecsétek min­denkor gyalog napot értetnek, ’s igy ha a’ jobbágy mar­hával dolgozott, ’s egész napot érdemlett, akkor két pe­csétet kapjon, mi két gyalog napot jelent. — 3-szor. Innét önként származik , hogy még egy könyvre van szüksége a’ tisztnek, az úgynevezett robot egyén; jegyzőkönyvre. Ide minden hónapban rendesen be kell írni minden ember neve után a’ robot-naplóból, hogy mikor, hol, mit dolgozott, és hány pecsétet kapott. 4-er Ezen robot egyéni jegyzőkönyven kivil kell még egy jobbágyrobotról számoltató könyv, hová a’ hónaponként összesen szolgált napok száma iratik be, melly a’ tartozásból levonatván, egy tekintettel látni lehet, ki mennyit szolgált e’ hónapban, és mivel marad még adós , melly hónaponkinti összes szolgálat akkor iratik ide ezen könyvbe, midőn a’ jobbágy hónaponkint a’ robotról meg­­számoltatik, mire nézve m­ár minden hónapban szükséges

Next