Magyar Gazda, 1859 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1859-10-18 / 25. szám
404 Rambouillet hiányzott, ezt is megszerezték sokan méregdrága pénzen, itthon pedig megvehették volna századrésszel olcsóbban. — Lovaink ? — ez már csakugyan nincs tiszta faj, két főúrnál, s némely kisebb gazdáknál van még néhány darab, a többi elangolosodott, összekeverték arabs, meklenburgi, porosz, würtembergi, belga, spanyol, portugál s egyéb fajokkal, hogy nem mindig előnnyel, ezt ismét nem kell bizonyítgatnom. Tessék futtatni versenyt angol és magyar lóval, de nem a pesti pályagyepen, ami egy jóravaló kertnél alig nagyobb, hanem Örkénytől Kecskemétig, a homokbuczkák közt, tökéletesen hiszem , hogy az angol ló míg fele útján alig haladna át, akkorra a magyar ló kipihenve, megetetve, itatva fordulna vissza, magával hozhatna a magyar lovoni versenyző egyúttal valami gyógykovácsot, ki, a nem tudom miféle fulladásba esett angol lovat kicurálná. Én azt a lófajt szeretem, melyek közt nem egyes tünemények azok , melyek először lovagoltatnak, egy kis pihenés után a határban is túltesznek akármely idegen fajlovon, még aztán ugyanaz napon, ha szükséges szánt is, amit egy angol ló sem lenne képes megtenni! így vagyunk a juhokkal is. Behoznak külföldről ilyen meg amolyan faj juhot (egyszersmind a Vezzer-kergeség, sántaság, még tudja Isten miféle halálos betegségeket) jó pénzért, pedig azt, t. i. a jó faj juhot a hazában is feltalálhatták volna olcsóbb árért, aztán hazai juhtenyésztőnél maradt volna a kiadott pénz. De azt mi nem tesszük, hanem megyünk külföldre, mert csak ott lehet jó fajt kapni, a mienk nem jó, nem tökéletes, mint mi magunk sem. — Ne ámítsuk egymást, hogy semmink sincs, — van mindenünk! amivel csak a természet egy-egy országot megajándékozott, csak becsüljük meg, tegyünk vele mindent, amit a külföldről hozottakkal megteszünk, akkor aztán meglátjuk, mennyire becsülhetők juhaink. 1855-ben e vidéken (Fehérmegye) rossz takarmánytermés volt, úgy annyira, hogy daczára a korai hózivataroknak több juhtenyésztő kénytelen volt bozótok közt legeltetni juhait. December elején borzasztó hóförgeteg borita el az egész vidéket, Kenessey Jósef szilasi birtokos, úgyszintén Paur Imre úr juhait künn érte. Kenessey úr juhásza egy völgybe hajtotta juhait, hol egy terebélyes fa töviben keresett menedéket. Reggel a juhász, a mint a zivatar megszűnt, csak a hópárolgásról tudta meg, hol vannak a juhok, mind el voltak hóval takarva. Az ozorai tisztartó úr szemtanúja volt sokakkal, midőn hazafelé hajtattak a juhok, oly időben, mint a magyar közmondásban van, a jóravaló kutyát sem hajtják ki. Nem veszett el belülök több egynél, Paur úréból egy sem. Tessék megpróbálni akármely idegen faj juhval; — egyszersmind tessék bárkinek is a tartást, gyapjútermést, a jövedelmet összeszámítni, és ha mégis a Rambouillet-juh mellett fog valamely szakértő szavazni, akkor elhallgatok. Vannak évek, mikor e juhok kukoriczaszáron teleltek, és mégis darabonkint lenyhetett 3 % font hidegen mosott gyapjú Tisztelt juhtenyésztők! — Van és nem kell más drága Rambouillet-juh, akinek pedig nincsen, forduljon Paur Imre úrhoz, jó szóért is megmutatja juhait, és ha meg fognak tetszeni, vehetnek tőle kosokat, bizton hiszem , nem fogják megbánni. Megláthatják önök a bárány-nevelésbeni hiányt, az öregebbek tengődését, a juhfészereket, az egész majort, és elmondhatják aztán Paur úrnak : Kidült bedült az oldala, Mégis igen sok a gyapja. A jövő évben Paur úr 6 darab egyéves jótartott bárányt fog felmutatni a pesti állatkiállításon, tessék majd meggyőződni. A ,,Magyar Gazda“ 12-dik számábani pótló felvilágosításban 800 anyát említettem, ezen állítás annyiban hibás, amennyiben a juhász előttem mind anyákul vallotta a reá bízott juhokat. A 30 mázsa gyapjúból hiányzik 60 font, ezt az első hibás mérésnek kérem felróni. A 2 mázsa 64 font kos gyapjú a Zala megyében levő ürü gyapjúval van keverve. A „Magyar Gazda“ 11-ik számában egy kis értesítésre csak annyit felelek, hogy nem mernék az év végével számot adni a haszonról, az ott elsorolt tartás mellett alkalmasint minden darab juhnál lenne vagy 2 forint deficit. SZABÓ JÁNOS, állatorvos.