Magyar Gazda, 1860 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1860-09-11 / 37. szám
574 tők a mondott czélra, ott vannak az újabban keletkezett gazdaegyesületeknél a bejelentések, miszerint városok, községek mintagazdaságul szolgáló földek díj nélküli átengedésében egymással versenyeznek, ott van az annyi részről nyilatkozó helyeslés, gyámolítási készség egy országos gazdasági tanintézet létrehozása iránt, mely intézet nemcsak hogy oly szükséges, mint a mindennapi falat kenyér, hanem becsületi dolog is ránk nézve. Szívből üdvözöljük tehát Veszprémmegye lelkes buzgó gazdáit, kik nemzeti és jóllétünk leghatalmasabb tényezőjének, a mezőgazdaságnak szolgálatába állván, társulásuk első perczeit avval szentelték meg, avval tették különösebben emlékezetessé, hogy egy régóta megtestesülést váró nemzeti közhajtásnak életet adni elhatározták. Kitüréssel czélt fognak érni, s művökön áldás lesz. ŐSZINTE SZAVAK a gazdálkodási rendszerek és gazdasági gépek ügyében. (Vége.) II. A gazdaságvitel körébe vágó, minden oly találmányt vagy javítást, mely vagy a kézimunka kevesbítését, vagy időkímélést, vagy a munkák könnyebbitését, olcsóbbságát eszközli, mint legnagyobb jótékonyságot kell tekintenünk, fogadnunk, és előnyeit lehetőleg fel is használnunk, ez lévén egyik legbiztosabb lépcső anyagi helyzetünk javítása, és ezáltal gazdászatunk előmenetele felé. És a gépeknek czélja : vagy kevesebb kéz, vagy költséggel, vagy rövidebb idő alatt, legalább az eddigihez hasonló, vagy annál jobb, tökéletesb munkát, vagy csak általában az eddiginél jobb és tökéletesb munkát vinni végbe. Szerkezeteknek pedig, hogy a czélnak, melyre szánvák megfeleljenek, kell lenni : egyszerűnek, könnyű kezelésűnek, tartós, jó anyagból kiállítva, míg a kezelésnél sem sulyok, sem nagyságok akadályt ne tegyen. A gazdasági gépek körül sem illik azonban mindenik minden kezelési viszony és minden gazdaságba. E részben is a viszonyok és körülmények határoznak. Egyszersmind azonban az is következik belőle, hogy ha oly* gazdaságban alkalmaztatik valamely gép, melybe nem illik bele kezelési viszonyok, vagy egyéb fenforgó akadályok miatt, vagy oly ember kezébe adatik, ki vele a vele bánást nem érti, és így a czélnak meg nem felelhet, hogy akkor nem a gépészt, sem nem a gépet kell okozni, hanem önmagunk figyelmetlenségét. Nem tagadom ugyan, hogy a gépészek sokszor rosz szerkezetű, hibás tökéletlen gépet adtak már ki gyáraikból, mit önmagamnak is volt alkalmam szomorúan tapasztalhatni, mi azután mindenesetre méltó ok a panaszra, és orvoslást is igényel, de mi ellen a saját választás, vagy a választás és vételnek tapasztalt emberre való bízása is legalább részben megóvhat. Legtöbbet tenne azonban e részben, és legbiztosb orvosszer volna az, ha a gépészek azon már oly sokak által, és oly sokszor tett ajánlatokat elfogadnák, hogy tudniillik egy gépet sem adnak ki gyáraikból addig, míg az szakértő gazdák által megbírálva, és legtöbbje megpróbálva is nem leend, és csak az ily megbírált s kipróbált gépeket állítanák ki eladásra. Ily eljárás által mind a gépész, mind pedig a gazdaközönség nyerne, amaz közbirodalmat, ez pedig nagyobb kedvet a gépek vétele, és azoknak nagyobb körbeni alkalmazásához. Hogy azonban a gépek részkezelése is gyakran adott a gépészek elleni igaztalan panaszra okot, azt is el kell ismernünk. Bármily egyszerű szerkezetű legyen ugyanis egy gép, annak kezelése mégis igényel bizonyos ügyességet, és így szükséges, hogy aki gazdaságában gépeket akar alkalmazni, hogy mindazon gyakorlati fogásokat értse és tudja, melyeket azoknak kezelése, alkalmazása igényel, mert ha a gazda maga nem tudja az azokkali bánást, mikép fogja munkásait azoknak kezelésére oktatni és oktathatni, midőn azoknak részéről csaknem általában a gépek iránti ellenszenvvel találkozunk, a gépek czéljának ferde felfogása miatt. Szükséges továbbá, hogy a gépek kezelésének első begyakorlásánál folytonosan jelen legyünk, és csak akkor, és csak oly munkások kezére bízzuk azokat később is,kik felfogván a