Magyar Gazdák Szemléje, 1912 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1912-01-01 / 1. szám

MAGYAR GAZDÁK SZEMLÉJE. 1912. JANUÁR HÓ. AZ ÁLTALÁNOS VÁLASZTÓJOG FRANCZIA­­ORSZÁGBAN. 1848 elején a februári forradalom után, a­mikor az utolsó Bourbon-király elűzetésével a francziák újból kikiáltották a köz­társaságot, elképzelhetőleg nagy izgatottság uralkodott a «világ fővárosá­­ban. A ködös lehetőségek egész sorozata ülte meg az emberek lelkét. Az ideiglenes kormányzat egyrészt felhívta a polgárságot, hogy a nemzeti őrseregbe belépjen, másrészt meg­adományozta a választói jogosultsággal. A népnek nagy része nem volt tisztában azzal — mondja egy szemtanú — hogy mi történt, pedig az általános választójognak már volt múltja Francziaországban. Valamivel több mint egy félszázaddal előbb a XVIII. század zivataros éveiben, vezetői a népet már felhívták a politikai életben való részvételre. Közbe jött persze a reakc­ió, a Directorium, majd Napóleon, a restauráczió­s befeje­zés gyanánt a februári forradalom. A második köztársaság rövid története rendkívül tanul­ságos reánk nézve, a­kik az általános választójog eredményeit akarják kutatni, mert tisztán és világosan mutatja, hogy 1848-ban az általános választójognak messzire visszanyúló múltja ellenére sem volt gyökere a franczia népben. Nem ter­mészetesen fejlődött ki, hanem reá dekretálták, más­különben nem állott volna be az az eset, hogy az a 10 millió szavazó polgár, a­kik Lajos Fülöp 250 ezer szavazóját felváltották, a legnagyobb meggondolatlanságokat követte el és az általános választójog a legnagyobb ellentmondások szülője lett. Először is megválasztották az alkotmányozó testületet, a­mely nagy többségében köztársasági érzelmű volt. Mikor pedig arra került a sor, hogy­ megválasszák a köztársaság elnökét, engedték meg­bukni Cavaignacot, a köztársasági jelöltet és Napóleonra adták szavazatukat. Majd megválasztották a többségében monarchista törvényhozó testületet, így érthető meg azután, hogy azt az Magyar Gazdák Szemléje.1

Next