Magyar Gazdák Szemléje, 1912 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1912-11-01 / 9. szám
jellemében? Ez elemek, melyek teljesen eltérők nem csupán származásra, de fogalmakra és hagyományaikra nézve is, nem csupán a korábbi ir és német bevándorlóktól, de épen ilyen eltérők attól a nagyjában angol fajtól is, mely itt lakott az amerikai földön akkor, mikor az ír és az európai szárazföld lakosságának bevándorlása még nem indult volt meg. Ez az a keresztkérdés, melyhez a bevándorlási folyamat tanulmányozása mindannyiszor vezet ahányszor a kérdést csak érintjük. A kérdés ugyanis az egész földre kiható fontossággal bír, mivel kétségtelen, hogy a folyamat a világtörténelem teljesen új jelensége. Soha azelőtt emberfajok a világ egyik részéből a másikba hasonló körülmények közt és ilyen tömegekben helyet nem változtattak. Mindenek előtt azonban az Egyesült Államokra nézve bír a dolog a legnagyobb jelentőséggel s erre annyival is inkább, mivel e bevándorlók épen annak az osztálynak nagyra növelői, mely osztálynak vallott nézetei már is némi nyugtalanságot okoznak. Ez az osztály a nyers munka után élők, a legszegényebbek, a legtudatlanabb s a legkevésbbé megállapodottaknak az osztálya. Az a kényelmetlen érzés, melyet ez az idegen invázió az Egyesült Államokban ébren tart, legtöbbször azon kérdésben nyer alakot, hogy váljon jó amerikaikká lesznek-e az új bevándorlók? A kérdés, ha annak mindennapi, legközelebbi értelmezését választjuk, igen könnyen megfelelhető. Ha ez a kifejezés jó amerikai azt jelenti, hogy hazafias amerikai, akkor a dolog renden van, mivel hazafiasak, azok lesznek. Büszkék Amerikára és hűségesek a zászlóhoz, gyorsak európai emlékeiknek eldobásában s ott ápolt érzéseiknek elfelejtésében, sóvárogva vágyva arra, hogy magukat mindenben azonosíthassák mindazzal, ami csak jellegzetes tulajdonsága új hazájuknak. Néhány év elégséges,hogy úgy az olasz, mint a magyar s úgy a lengyel, mint a román teljesen amerikainak képzelje magát, még akkor is, ha nem polgára az országnak. Az új nemzedék aztán még sokkal jobban dicsőíti a zászlót, mely alatt született. A kérdés politikai oldala miatt tehát nincs miért aggódni; a nemzet egysége és homogenitása a bevándorlás hatása alatt szenvedni nem fog. A tekintetben sincs ok az aggodalomra, hogy a népek ez új vegyülékének leszármazottjai szellemi képeségeket, vagy gyakorlati ügyességüket illetőleg nem fognak-e visszaesést mutatni. Az érkező fajoknak majd mindegyike egyenlő értékű szellemi tekintetben a már itt élő lakossággal. A zsidónak, görögnek és az olasznak ügyességét nem is szükséges felemlíteni. E három fajnak gyermekei a köziskolák legjelesebb növendékei s New-Yorkban ezek sűrűbben látogatják a népkönyvtárakat, mint a többi fajok együttvéve. A lengyelek és csehek természetes józan képességekkel felruházott fajok épen olyan tehetséggel a tanulásra mint a németek, bár talán ezeknél kevésbbé kitartóak és gyakorlatiak. Aztán az örmények, képesebb faj nincs náluknál a földön. Fajuknak vegyülése gyakran volt a múltban nagyobb fokú szellemi élet létrehozója. Lehtséges, hogy a zsidók-