Magyar Gazdák Szemléje, 1919 (24. évfolyam, 1. szám)
1919-03-01 / 1. szám
MAGYAR GAZDÁK SZEMLÉJE. 1919. JANUÁR—MÁRCIUS. SZOCIALIZÁLÁS. A múlt év októberének szürke és ködös éjszakáján a kicsiny, de szervezett gyári munkásság, egyesülve a polgári társadalomhoz tartozó, de radikális elemekkel, megdöntötte a magyar királyságnak közel ezer éves monarchikus alkotmányát, melyről az utolsó pillanatig hittük, hogy biztos alapon áll és dacolni századok viharaival képes. Sőt többet tett ennél. Jobb jövőt, a szabadságnak és jognak tökéletesebb uralmát, a tehetségeknek az általános egyenlőség talaján való akadálytalanabb fejlődését ígérte, mint amely a régi rend keretében elérhető volt, ígérte a régen táplált ideálok megvalósulását, a vagyon arányosabb, sőt egyenlőbb megosztását, bővebb jutalmát a termelő munkának. A szellemek szabadabb fellendülését, több jólétet, kevesebb nyomort, az igaztalanságok eltüntetését, szóval, sokat abból, ami valaha utópiának, lehetetlennek látszott. Nem is mondjuk, hogy ez ígéreteiben ne vezette volna a jóhiszeműség. A vallástól elidegenült tömegnek új világot ígért és fel tudta iránta kelteni a bizalmat és fanatikus elszántságot is. Csak természetes, ha a győzelem hírére új meggyőződést színlelve, olyan elemek is csatlakoztak hozzájuk, amelyek előbb éles ellentétben, sőt harcban állottak velük. Szemben ma, legalább szervezett erők, nem is vonulnak fel. A tér tehát nyitva van az érvényesülésre. Ez a hirtelen előállott helyzet azonban sok zavarnak és nehézségnek forrásává lett már eddig is. A szociáldemokrácia a harcra és támadásra volt készülve és fölszerelve. Minél közelebb jutott céljához, minél nagyobb lett a siker reménye, annál inkább váltak tömörré a szervezett munkásság sorai. De a nemzetnek vele szembenálló vagy legalább is közönyös tömegei, mindig nagy többségben maradtak. Végzetes tény olyan pártra nézve, mely legalább papíron a többség elvére esküszik és azt mondja üdvözítőnek. Magyar Gazdák Szemléje.1