Magyar Gazdák Szemléje, 1922 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1922-01-01 / 1. szám
tanulmányokat is. E cikkek jelentőségét és magasabb célkitűzését a Magyar Gazdaszövetség legelső jubileuma alkalmából kiadott emlékkönyv (Tizenkét év története) négy alapgondolatban jelölte meg : «1. A társadalom-etnikai, másként szociálpolitikai irány, amelynek célja, az akkori utilitárius közfelfogástól eltérőleg, emberszerettel, altruizmussal megtölteni a társadalmat és az állami gépezetet; 2. a szövetkezeti, amely az előbbi elvnek gazdasági eszközökkel leendő megvalósítását tűzi ki célul; 3. az agrárpolitikai, amely Magyarországnak akkor leginkább elhanyagolt termelési ágát és termelő csoportját kívánta megillető jogaiba visszahelyezni s ezáltal és a középosztálypolitika által társadalmilag is megalapozni a szociáletikai reformmunkát; végül 4. a társadalmi igazságosság elvéből kifolyólag a kisember védelme, amely nemcsak a kisgazdára és kisiparosra, de a vagyontalan munkásra is ki óhajtja terjeszteni az állam és a társadalom gondoskodását.« Ebben a négy célgondolatban láttam kulminálni a magyarság életerejének legutolsó fellobbanási periódusában, 1908-ban Ssernát István szerkesztői tevékenységét. Azóta az egész világ megváltozott, elvesztettük a háborút először a dinasztiával, majd a nemzetiségekkel, végül önmagunkkal szemben. A magyar faj hivatása egyelőre a Tisza-Duna közének, a Dunántúlnak és a Tiszántúl egy részének gazdasági fölhasználására és önmagának adminisztrálására szoríttatott. A társadalmi viszonyok is lényegesen eltolódtak, úgy, hogy külszínre a Bernát Istvánféle tudományos munkásságnak agrárpolitikai és szövetkezeti irányzata teljes diadalt aratott s a kisember védelme is hangos programmja minden politikai tényezőnek s a napisajtónak. De ha egy kicsit mélyebben eresztjük az ekevasat a barázdába, konstatálnunk kell, hogy a Bernát-féle célkitűzés a külső sikerek dacára sem vonható revízió alá, a magyar közéletnek ma is szüksége van olyan folyóiratra, amely konkrét feladatok, adott részletkérdések alapos kutatása útján fundamentumában törekszik megerősíteni a magyar közgazdasági életet és az agrárius társadalmat. Közéletünk még ma is telítve van forradalmi világszemlélettel. Pozitívumok helyett negatívumokra épít. Ahelyett, hogy pl. a legtöbbet emlegetett kérdést, a kisgazdaosztály sorsának biztosítását intézményes alkotásokkal