Magyar Gazdák Szemléje, 1925 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-01 / 1-3. szám
MAGYAR GAZDÁK SZEMLÉJE. XXX. ÉVF. 1—3. SZÁM, 1925. JAN.—MÁRC. HU AMAGYAR MEZŐGAZDASÁG VÁLSÁGA A magyar mezőgazdaság súlyos válság küszöbén áll. Ennek kétségtelen jelei minden vonalon mutatkoznak. Itt van például a bérlők megmozdulása, akik a búzaalapon rendezett bérleti szerződésektől szabadulni akarnak. A válság előjele továbbá a földáraknak rövid pár hónap alatt bekövetkezett ötven százalékos esése, az állatforgalomnak a vidéki piacokon mutatkozó csökkenése. S mi haszna van a gazdának a magas búzaárakból? Hiszen azok nemcsak a főtermény értékesítéséből származó jövedelemtöbbletet jelentik, hanem a gazdasági munkának folyton növekvő bérét is. 650.000 koronás búza 65 ezer koronás napszámot ígér. De amellett az idei rossz termés következtében úgyszólván alig van mit eladni. Egy nagy egyházi birtokon pl. csak konvencióra volna szükséges 90 vágón búza. Ezzel szemben a készlet csupán 35 vágón. Egy 25 ezer holdas dunántúli gazdaságban 45 vágón búzadeficitről beszélnek. A szőlőtermelők pincéi az idei rossz termés dacára tele vannak áruval, vevő pedig alig kínálkozik. Az agrárkrízis tehát itt van. A statisztika adataiból látható az, hogy a magyar mezőgazdaság válsága nemcsak az idei rossz évnek múló jelensége, hanem egy óráról-órára erősödő folyamatnak vége, amelynek láncszemei között szerepet játszanak úgy a világháború, a forradalom és megszállás mizériái, mint az a hibás gazdasági politika, mely a helyesen alkalmazott preventív eszközök helyett mindig az utólagos toldozás-foldozás vágányára tévedt. Az utóbbi években egyebet sem hallottunk, mint azt, hogy a mezőgazdaság nagy konjunktúrát élvez. Olcsó és rossz pénzzel fizethette ki aranyértékben felvett kölcsöneit, külföldi konkurrencia nélkül vihette piacra nagy terméseit, stb. Pedig ha a békeévek termelését a háború utániakkal összehasonlítjuk, szomorú fölfedezéseket tehetünk a statisztika világánál. Azt láthatjuk, hogy Magyarország mai területének Magyar Gazdák Szemléje.