Magyar Gazdák Szemléje, 1925 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1925-01-01 / 1-3. szám

MAGYAR GAZDÁK SZEMLÉJE. XXX. ÉVF. 1—3. SZÁM, 1925. JAN.—MÁRC. HU A­­MAGYAR MEZŐGAZDASÁG VÁLSÁGA A magyar mezőgazdaság súlyos válság küszöbén áll. Ennek kétségtelen jelei minden vonalon mutatkoznak. Itt van például a bérlők megmozdulása, akik a búzaalapon rendezett bérleti szerződésektől szabadulni akarnak. A válság előjele továbbá a földáraknak rövid pár hónap alatt bekövetkezett ötven százalékos esése, az állatforgalomnak a vidéki piacokon mutatkozó csökkenése. S mi haszna van a gazdának a magas búzaárakból? Hiszen azok nemcsak a főtermény értékesítésé­ből származó jövedelemtöbbletet jelentik, hanem a gazdasági munkának folyton növekvő bérét is. 650.000 koronás búza 65 ezer koronás napszámot ígér. De amellett az idei rossz ter­més következtében úgyszólván alig van mit eladni. Egy nagy egyházi birtokon pl. csak konvencióra volna szükséges 90 vágón búza. Ezzel szemben a készlet csupán 35 vágón. Egy 25 ezer holdas dunántúli gazdaságban 45 vágón búzadeficitről beszél­nek. A szőlőtermelők pincéi az idei rossz termés dacára tele vannak áruval, vevő pedig alig kínálkozik. Az agrárkrízis tehát itt van. A statisztika adataiból látható az, hogy a magyar mező­­gazdaság válsága nemcsak az idei rossz évnek múló jelensége, hanem egy óráról-órára erősödő folyamatnak vége, amelynek láncszemei között szerepet játszanak úgy a világháború, a for­radalom és megszállás mizériái, mint az a hibás gazdasági politika, mely a helyesen alkalmazott preventív eszközök helyett mindig az utólagos toldozás-foldozás vágányára tévedt. Az utóbbi években egyebet sem hallottunk, mint azt, hogy a mezőgazdaság nagy konjunktúrát élvez. Olcsó és rossz pénzzel fizethette ki aranyértékben felvett kölcsöneit, kül­földi konkurrencia nélkül vihette piacra nagy terméseit, stb. Pedig ha a békeévek termelését a háború utániakkal össze­hasonlítjuk, szomorú fölfedezéseket tehetünk a statisztika világánál. Azt láthatjuk, hogy Magyarország mai területének Magyar Gazdák Szemléje.

Next