Magyar Gazdák Szemléje, 1926 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1-3. szám
lássák magukat. Úgy látszik, ez a szerep az államnak is tetszik, legalább erre mutat, hogy a mezőgazdasági hitel megoldását hosszú ideig magának tartotta fenn és még ma is messzemenő beleszólásra tart igényt. A mezőgazdaság mindig a mostohagyermek volt, de ez, úgy tetszik, nem akadályozza, hogy épúgy, mint a többi termelési ág, túl sokat várjon az államtól és a kelleténél kevesebbet bízzék önmagában. Ennek a következménye, hogy minden szervezkedés nálunk elsősorban a politikai élet irányában épít frontot és még az úgynevezett szabad társadalmi érdekvédelem is legnehezebb ütegeit a törvényhozás és a kormány felé irányítja ; még «pártonkívül» is a politika a legfontosabb és mindent azon keresztül látunk. Mint Rip van Winkle akarjuk tovább élni a magunk életét a megváltozott viszonyok közt és nem vesszük észre, hogy ma már nem a politikából fakad a gazdasági hatalom, hanem a gazdasági erő ad politikai hatalmat. Elfelejtjük az angol földbirtokososztály sorsát, mely a XVIII. században ellenállhatatlan parlamenti súlyával még keresztül tudja vinni az enclosure-actokat, már az ezernyolcszázhuszas években alig tud helytállni a «monned interest»-tel szemben és 1840-ben Cobden rászabadítja az amerikai búzát, ami után az angol agrárfront teljes felgöngyölítése következett. A nagyipar gazdagodása erősebbnek bizonyult a földbirtok politikai túlsúlyánál. Lesznek, akik arra utalnak, hogy Magyarországon, és ellenkezőleg, mint akkor Angliában, egyelőre a mezőgazdaságé a gazdasági túlsúly, sőt a jelek szerint az ipar még kisebbre fog sorvadni. Ez igaz, de csak még szembetűnőbbé teszi azt a tényt, hogy a mezőgazdaság érdekei védelmében mégsem tud jelentőségének megfelelően érvényesülni nálunk. Sokan a gazdamozgalom megosztottságára hivatkoznak és egységes front helyreállításától várják a sikereket. Mi nem látjuk annyira egészségtelennek a mai helyzetet épen ebből a szempontból. Országos gazdatársadalmi szervezeteink mindenike megtalálta a maga külön feladatkörét, melyen haladva szép eredményeket ért el anélkül, hogy a másik kettő köreit zavarta volna. Ha pedig egység alatt értjük azt, hogy a szervezeteknek bizonyos közös munkaterv szerint kellene eljárnia, ebben a tekintetben már inkább volna tennivalónk, elsősorban fel