Magyar Gazdák Szemléje, 1926 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1-3. szám

lássák magukat. Úgy látszik, ez a szerep az államnak is tet­szik, legalább erre mutat, hogy a mezőgazdasági hitel meg­oldását hosszú ideig magának tartotta fenn és még ma is messze­menő beleszólásra tart igényt. A mezőgazdaság mindig a mostoha­­gyermek volt, de ez, úgy tetszik, nem akadályozza, hogy ép­­úgy, mint a többi termelési ág, túl sokat várjon az államtól és a kelleténél kevesebbet bízzék önmagában. Ennek a következménye, hogy minden szervezkedés nálunk elsősorban a politikai élet irányában épít frontot és még az úgynevezett szabad társadalmi érdekvédelem is leg­nehezebb ütegeit a törvényhozás és a kormány felé irá­nyítja ; még «pártonkívül» is a politika a legfontosabb és mindent azon keresztül látunk. Mint Rip van Winkle akar­juk tovább élni a magunk életét a megváltozott viszonyok közt és nem vesszük észre, hogy ma már nem a politikából fakad a gazdasági hatalom, hanem a gazdasági erő ad poli­tikai hatalmat. Elfelejtjük az angol földbirtokososztály sorsát, mely a XVIII. században ellenállhatatlan parlamenti súlyá­val még keresztül tudja vinni az enclosure-actokat, már az ezernyolcszázhuszas években alig tud helytállni a «monned in­­terest»-tel szemben és 1840-ben Cobden rászabadítja az ameri­kai búzát, ami után az angol agrárfront teljes felgöngyö­lítése következett. A nagyipar gazdagodása erősebbnek bizo­nyult a földbirtok politikai túlsúlyánál. Lesznek, akik arra utalnak, hogy Magyarországon, és ellenkezőleg, mint akkor Angliában, egyelőre a mezőgazdaságé a gazdasági túlsúly, sőt a jelek szerint az ipar még kisebbre fog sorvadni. Ez igaz, de csak még szembetűnőbbé teszi azt a tényt, hogy a mezőgazdaság érdekei védelmében mégsem tud jelentőségének megfelelően érvényesülni nálunk. Sokan a gazda­mozgalom megosztottságára hivatkoznak és egységes front helyreállításától várják a sikereket. Mi nem látjuk annyira egészségtelennek a mai helyzetet épen ebből a szempont­ból. Országos gazdatársadalmi szervezeteink mindenike meg­találta a maga külön feladatkörét, melyen haladva szép ered­ményeket ért el anélkül, hogy a másik kettő köreit zavarta volna. Ha pedig egység alatt értjük azt, hogy a szervezetek­nek bizonyos közös munkaterv szerint kellene eljárnia, ebben a tekintetben már inkább volna tennivalónk, elsősorban fel

Next