Magyar Gazdák Szemléje, 1938 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
mivel a termelők fogyasztók is, a termelők válsága egyúttal a fogyasztási válságot is kimélyíti. A jelenkor gazdaságpolitikája mindezen nehézségek ellenére megkísérli, hogy a vásárlóerő növelésére megfelelő intézkedéseket léptessen életbe. Míg a termelés korlátozására vonatkozó intézkedéseket a kapitalista rendszer okszerű eszközeként már régebben elismerték, — noha ez is ellenkezik a szabad verseny fogalmával, — addig a vásárlóerő növelésére vonatkozó rendszabályokat inkább a szociális nyomás alatt megszülető és a tőketermelési rendszerrel össze nem férő újításnak tekintik. Pedig a termelésnek és az értékesítésnek a tőketermelési rendszer legmagasabb fejlődési fokán létrejövő koncentrációja és mesterséges átalakító politikája nagy területekre kiható magánmonopóliumok teremtésével szintén ellentmond a rendszer alapelvének — a gazdasági szabadságnak — s így ez a tőkegazdasági fejlődés magát a rendszert alapjában támadja meg. Úgy látszik bele kell nyugodni abba, hogy a tőketermelési rendszer gazdasági szabadságát a szociális elemnek a gazdasági életben való térfoglalásával párhuzamosan mindinkább szűkülő határok közzé kell szorítani s ebből következik, hogy a vásárlóerő növelésére is olyan intézkedéseket kell elfogadni, amelyek ellenkeznek ugyan a gazdasági szabadság elvével, azonban a gazdasági rendszer strukturális válságából való egyedüli kivezető lehetőséget nyújtják. A vásárlóerő fokozása nemcsak a tőkegazdasági rendszer alapelve miatt, — mely a vagyonosodást és jövedelemeloszlást a versenyszabadságra bízza, — nehéz feladat, hanem azért is, mert a széles néprétegek általános kultúrszínvonala emelkedett, igénye megsokasodott s a nemzeti jövedelemnek az alsóbb néposztályokra eső fejenkénti hányada az igények emelkedésével nem áll arányban. A szociális nyomás ezzel szemben erősödött s a megnövekedett igények kielégítését sürgeti. Mivel a feladat megoldása a versenyszabadság útján el nem érhető, más szociális irányú rendszabályokra kell áttérni, amelyek a megnövekedett igényekhez megfelelő vásárlóerőt is juttatnak s ezáltal a fejlődő termelésnek megfelelő piacot biztosítanak. A kínálat és kereslet összhangbahozatalt célozza ez az eljárás, épen úgy, mint a termelés korlátozása, illetve okszerűsítése, amely szintén a versenyszabadság elvének feladatát jelenti. A különbség csak az, hogy a termelésnek a tőketermelési rendszer alapelvei szerint való szabályozása a kartelpolitika és a racionalizálás eszközeivel egyes termelői csoportoknak nyerészkedési magánérdekét szolgálta s ezért magánkezdeményezés eredménye volt, míg ezzel szemben a fogyasztás érdekében történő okszerű intézkedések általánosabb szociális vezéreszme hatása alatt hatósági kezdeményezésen alapulnak. Itt természetesen figyelembe veendő — mint már említettem, — hogy a fogyasztók nagy része egyszersmind termelő és viszont , hogy ezért meg nem engedhető, hogy a fogyasztásnak való kedvezés a termelés méltányos hasznát közgazdaságellenes mértékben csorbítsa Mindezen szempontok figyelembevételével lássuk már most, hogy melyek azok az utak és módok, amelyek a néptömegek vásárlóerejének neve-