Magyar Gazdák Szemléje, 1942 (47. évfolyam, 1-6. szám)
1942-02-01 / 1. szám
• 3 nagymérvű esését eredményezte. A gazdasági válság sok egzisztenciát söpört el, mert a gazdák a teherrel a kedvezőtlen hitelfeltételek következtében megbirkózni nem tudtak. 15—16%-os adósságkamat mellett aránylag kis teher is elviselhetetlennek bizonyult. Ezért az eladósodott gazdák igyekeztek megválni földjeik egy részétől, hogy megszabaduljanak a fojtogató tehertől és a produktív termelést bénító adósságtól. A rögszerető, hagyományos, „földéhes“ paraszton a földtől való szabadulás „menekülés“ beteges és szomorú tünete mutatkozott, benti körülmény népünk eltartójának, a földnek elértéktelenedéséhez vezetett. A liberális, kapitalista rendszer talán ekkor ejtette a legszörnyűbb sebet nemzetünkön és a régi társadalmi struktúra nemzetietlen irányzatának a legkiáltóbb bizonyítéka az volt, amidőn az ősi járadékforrás tőkévé és áruvá silányodott, amidőn „ingóvá“ vált az ingatlan és amidőn nemzetünk legdrágább kincse — a sok vértől áztatott magyar rög — vándorbotot vett a kezébe. Nagymagyarország területi integritása Trianon után lassan, észrevétlenül bent az országban is tovább apadt, mert a föld — az egyedül arra hivatott és arra érdemesült — paraszt kezéből avatatlan kezekbe kezdett átcsúszni. Az idegen nagytőke játékszernek használta a földet. Ki gondolt arra, hogy az idegen tulajdonba átment föld a gazdasági háború szörnyű veszteségét, az ország kisebbnagyobb darabjának feladását, a második Trianont jelenti. A német paraszti hitbizományi törvényt tulajdonképpen ugyanezek a szomorú jelenségek érlelték meg. A törvény alapgondolata a következő: ,,A birodalmi kormány a parasztságot a régi német örökszokások megvédése mellett, mint a német nép vérforrását akarja megtartani. Megvédi a parasztságot az eladósodottságtól és a földet az öröklés útján való szétaprózódástól, miáltal az állandóan, mint családi örökség a parasztság kezén marad. Törekedni kell a mezőgazdasági üzemnagyság egészséges megoszlására, mert csak nagyszámú egységes parasztüzem biztosíthatja a nép és állam épségben tartását. Az a mező- és erdőgazdasági birtok, melynek nagysága legkevesebb egy „szántóönellátás", de legfeljebb 125 hektár, a törvény értelmében paraszti hitbizomány lehet, ha az arra alkalmas gazda birtokában van. A hitbizomány tulajdonosát parasztnak nevezik. Paraszt csak az lehet, aki német állampolgár, német vagy azzal egyenértékű vériségű és feddhetetlen. A hitbizomány csorbítatlanul öröklődik. A többi örökösök igényei, a paraszt egyéb vagyonára korlátozódnak. A hitbizományt nem öröklő utódok a gazdaság teljesítőképességének megfelelő hivatáskiképzést nyernek, illetve hozományt kapnak. Ha nélkülözésbe jutnak, akkor az otthoni munka fejében megfelelően eltartandók. Az örökösödési törvény a halott rendelkezése folytán meg nem szűnhet és azon semmiféle korlátozás nem eszközölhető. A hitbizomány semmiképpen sem adható el és meg nem terhelhető." A hitbizományi törvény tehát a parasztságnak szilárd alapot kíván adni, ezért van az alsó határ egy szántóönellátás nagyságában, a felső pedig 125 hektárban megállapítva. Azok a gazdaságok, amelyek fent említett birtoknagyságba tartoznak, minden időkre állandósíttatnak és nem aprózhatók szét életképtelen törpeüzemekké. De kiegészítéssel sem lehet őket paraszti karakterükből kivetkőztetni. Ez a törvény tehát rögzíti a paraszti gazdaságok struktúráját. A parasztság fenntartásának az első és legfontosabb alapja ily módon törvényileg biztosítva van. Ha a nemzeti szocializmus nem tenne mást, mint csak, hogy a földet kivetkőztetné árujellegéből, a nemzeti erők összeforrasztása tekintetében már akkor is beláthatatlanul nagyot alkotna. Örömmel kell megállapítani azt, hogy ma e téren hazánkban is sokkal előbbre vagyunk, mint még a közelmúltban voltunk. Bartha Miklós, korunk legnagyobb közírója még így kénytelen védekezni: „Ha én fontosabb államfenntartó tényezőnek mondom a földet, mint a mozgó tőkét s ennek