Magyar Gazdák Szemléje, 1942 (47. évfolyam, 1-6. szám)

1942-02-01 / 1. szám

• 3 nagymérvű esését eredményezte. A gazdasági válság sok egzisztenciát söpört el, mert a gazdák a teherrel a kedvezőtlen hitelfeltételek következtében megbirkózni nem tudtak. 15—16%-os adósságkamat mellett aránylag kis teher is elviselhetetlennek bizonyult. Ezért az eladósodott gazdák igyekeztek megválni földjeik egy részétől, hogy megszaba­duljanak a fojtogató tehertől és a produktív termelést bénító adósságtól. A rögszerető, hagyományos, „földéhes“ paraszton a földtől való szabadulás „menekülés“ beteges és szo­morú tünete mutatkozott, benti körülmény népünk eltartójának, a földnek elértéktelene­déséhez vezetett. A liberális, kapitalista rendszer talán ekkor ejtette a legszörnyűbb se­bet nemzetünkön és a régi társadalmi struktúra nemzetietlen irányzatának a legkiáltóbb bizonyítéka az volt, amidőn az ősi járadékforrás tőkévé és áruvá silányodott, amidőn „ingóvá“ vált az ingatlan és amidőn nemzetünk legdrágább kincse — a sok vértől ázta­tott magyar rög — vándorbotot vett a kezébe. Nagymagyarország területi integritása Trianon után lassan, észrevétlenül bent az országban is tovább apadt, mert a föld — az egyedül arra hivatott és arra érdemesült — paraszt kezéből avatatlan kezekbe kezdett átcsúszni. Az idegen nagytőke játékszernek használta a földet. Ki gondolt arra, hogy az idegen tulajdonba átment föld a gazdasági háború szörnyű veszteségét, az ország kisebb­­nagyobb darabjának feladását, a második Trianont jelenti. A német paraszti hitbizo­mányi törvényt tulajdonképpen ugyanezek a szomorú jelenségek érlelték meg. A törvény alapgondolata a következő: ,,A birodalmi kormány a parasztságot a régi német örökszokások meg­védése mellett, mint a német nép vérforrását akarja megtartani. Megvédi a parasztságot az eladósodottságtól és a földet az öröklés útján való szét­aprózódástól, miáltal az állandóan, mint családi örökség a parasztság kezén marad. Törekedni kell a mezőgazdasági üzemnagyság egészséges megoszlá­sára, mert csak nagyszámú egységes parasztüzem biztosíthatja a nép és állam épségben tartását. Az a mező- és erdőgazdasági birtok, melynek nagysága legkevesebb egy „szántóönellátás", de legfeljebb 125 hektár, a törvény értelmében paraszti hitbizomány lehet, ha az arra alkalmas gazda birtokában van. A hitbizomány tulajdonosát parasztnak nevezik. Paraszt csak az lehet, aki német állampolgár, német vagy azzal egyen­értékű vériségű és feddhetetlen. A hitbizomány csorbítatlanul öröklődik. A többi örökösök igényei, a paraszt egyéb vagyonára korlátozódnak. A hitbizományt nem öröklő utódok a gazdaság teljesítőképességének meg­felelő hivatáskiképzést nyernek, illetve hozományt kapnak. Ha nélkülö­zésbe jutnak, akkor az otthoni munka fejében megfelelően eltartandók. Az örökösödési törvény a halott rendelkezése folytán meg nem szűn­het és azon semmiféle korlátozás nem eszközölhető. A hitbizomány semmi­képpen sem adható el és meg nem terhelhető." A hitbizományi törvény tehát a parasztságnak szilárd alapot kíván adni, ezért van az alsó határ egy szántóönellátás nagyságában, a felső pedig 125 hektárban megállapítva. Azok a gazdaságok, amelyek fent emlí­­tett birtoknagyságba tartoznak, minden időkre állandósíttatnak és nem aprózhatók szét életképtelen törpeüzemekké. De kiegészítéssel sem lehet őket paraszti karakterükből kivetkőztetni. Ez a törvény tehát rögzíti a pa­raszti gazdaságok struktúráját. A parasztság fenntartásának az első és legfontosabb alapja ily módon törvényileg biztosítva van. Ha a nemzeti szocializmus nem tenne mást, mint csak, hogy a földet kivetkőztetné árujellegéből, a nemzeti erők összeforrasztása tekintetében már akkor is beláthatatlanul nagyot alkotna. Örömmel kell megállapítani azt, hogy ma e téren hazánkban is sokkal előbbre vagyunk, mint még a közelmúltban voltunk. Bartha Miklós, ko­runk legnagyobb közírója még így kénytelen védekezni: „Ha én fontosabb államfenntartó tényezőnek mondom a földet, mint a mozgó tőkét s ennek

Next