Magyar Grafika, 1960 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1960 / 1. szám

hazugságát cáfolta meg kézzelfoghatóan, emellett külkereskedelmi szempontból is sikeres volt. A kiállítás sikere mellett azonban érdemes néhány tanulságát levonni a két kiállításnak. Így meg kell állapítani azt, hogy bár könyveink művészi színvonala egyáltalában nem marad el a francia könyveké mögött, sőt grafikánk szín­vonala, különösen az ifjúsági kiadványoké, ma­gasabb fokon áll, technikailag bizonyos fokig elmaradtunk. Érdekes volt megfigyelni, hogy a francia könyvkiállításon a nagyobb részt fóliá­zott könyvek még a kiállítás utolsó napján is alig voltak megrongálva, inkább a lapok jöttek ki a könyvekből, de a fedelek épnek látszottak. Sajnos, a mi könyveinknél sokszor már a szállí­tás is nyomokat hagy, egy-két kézbevétel után a borító meggyűrődik, vagy a fedél megkopik. Különösen problematikus ez az egészen világos színű könyveknél, amelyek már az első kézbe­vételkor összepiszkolódnak, úgy, hogy például több akadémiai kiadványt nem is lehetett a ki­állításon a polcokra kirakni, annyira tönkre­mentek a szállítás alatt. Persze ez nemcsak kiállítási kérdés, hiszen a vásárlók a könyvet nem azért veszik meg, hogy üveg alatt gyönyör­ködjenek benne, s nem a leggusztusosabb egy olyan könyv, amelyen az olvasó összes ujj­lenyomatai meglátszanak. Addig is, míg a meg­felelő fóliázásra lehetőség nincs, kiadóink leg­alább tartózkodjanak a fehér és egészen világos színű könyvek kiadásától. A kiállítás művészi megtervezése igen nehéz feladat elé állította a Kossuth-díjas Kaesz Gyula professzort, mert az igen nagyméretű, túldeko­rált teremben kellett megteremtenie a könyv­kiállításhoz szükséges intim hangulatot. A kiállí­tás látogatói szerint ezt a törekvést siker koro­názta. Ebben a tervezőnek segítségére voltak a Szilvási Nándor és Méhely Iván által tervezett és kivitelezett színvonalas kiállítási grafikák. (Haas Károly felvételei)

Next