Magyar Grafika, 1960 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1960 / 1. szám
hazugságát cáfolta meg kézzelfoghatóan, emellett külkereskedelmi szempontból is sikeres volt. A kiállítás sikere mellett azonban érdemes néhány tanulságát levonni a két kiállításnak. Így meg kell állapítani azt, hogy bár könyveink művészi színvonala egyáltalában nem marad el a francia könyveké mögött, sőt grafikánk színvonala, különösen az ifjúsági kiadványoké, magasabb fokon áll, technikailag bizonyos fokig elmaradtunk. Érdekes volt megfigyelni, hogy a francia könyvkiállításon a nagyobb részt fóliázott könyvek még a kiállítás utolsó napján is alig voltak megrongálva, inkább a lapok jöttek ki a könyvekből, de a fedelek épnek látszottak. Sajnos, a mi könyveinknél sokszor már a szállítás is nyomokat hagy, egy-két kézbevétel után a borító meggyűrődik, vagy a fedél megkopik. Különösen problematikus ez az egészen világos színű könyveknél, amelyek már az első kézbevételkor összepiszkolódnak, úgy, hogy például több akadémiai kiadványt nem is lehetett a kiállításon a polcokra kirakni, annyira tönkrementek a szállítás alatt. Persze ez nemcsak kiállítási kérdés, hiszen a vásárlók a könyvet nem azért veszik meg, hogy üveg alatt gyönyörködjenek benne, s nem a leggusztusosabb egy olyan könyv, amelyen az olvasó összes ujjlenyomatai meglátszanak. Addig is, míg a megfelelő fóliázásra lehetőség nincs, kiadóink legalább tartózkodjanak a fehér és egészen világos színű könyvek kiadásától. A kiállítás művészi megtervezése igen nehéz feladat elé állította a Kossuth-díjas Kaesz Gyula professzort, mert az igen nagyméretű, túldekorált teremben kellett megteremtenie a könyvkiállításhoz szükséges intim hangulatot. A kiállítás látogatói szerint ezt a törekvést siker koronázta. Ebben a tervezőnek segítségére voltak a Szilvási Nándor és Méhely Iván által tervezett és kivitelezett színvonalas kiállítási grafikák. (Haas Károly felvételei)