Magyar Grafika, 1971 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám
A részesedési alap képzésére szolgáló nyereségrésznek a bérköltség %-ában kifejezett részei után A részesedési rész adója tehát 3302 eFt. A fennmaradó 3898 eFt az adózás utáni - a vállalatnál maradó-részesedési alap, melyből még levonásba kellett hozni a 10%-os kötelező tartalékot, 390 eFt-ot, valamint az 1968. január 1. óta végrehajtott bérfejlesztés összegét. Pl.: ha a vállalat részére 1968. január 1-től 20 000 Ft/fő/év bázisbérszínvonalat hagytak jóvá, az 1970. évi átlagos állományi létszáma pedig 1000 fő, példánk szerinti bérszínvonala 22 000 Ft, akkor a 2000 Ft bérszínvonal-növekedés létszámmal való szorzatát, azaz (1000 fő , 2000 Ft-ot), 2000 eFt-ot kellett még a részesedési alapból levonni. Így az 1970. évi nyereségből képződő felhasználható részesedési alap 1508 eFt-ot tett ki. A jövedelemszabályozás és az anyagi ösztönzés ezen rendszere - a szabályozókon kívül más tényezők hatásaival együtt - nem teljesen valósította meg a cikk elején felsorolt népgazdasági célkitűzéseket. A reform bevezetése utáni két év tapasztalatainak elemzése azt mutatja, hogy az összességében kedvező eredményekhez képest az élőmunka racionális felhasználásának megszervezésében alig van előrehaladás. Megmutatkozik ez a termelékenység 1968-69. évi stagnálásában, az indokolatlanul magas - és káros mellékhatásokat kitermelő - munkaerő-keresletben, a fokozott munkaerő-mozgásban, a munkafegyelem lazulásában és a teljesítményeket meghaladó bérszínvonal-növekedésben stb. Figyelembe kell venni azt is, hogy az iparban ebben az időben hajtottuk végre a munkaidő csökkentését. Az országosan kialakult helyzet ellemzését végző szervek a kedvezőtlen jelenségek okait a következőkben látják: - az érdekeltségi rendszerben a személyi anyagi ösztönzés tompult, a vállalati termelékenység javulása csak igen kismértékben engedi meg a személyi jövedelmek növelését; - a bérszabályozási rendszer gátolja a racionális munkaerő- és bérgazdálkodás kibontakozását, sőt nem egy szempontból kifejezetten kedvezőtlen, mert a termelékenységet rontó folyamatoknak nyit utat; az érdekeltség rendszere érzékeny a létszámösszetétel változására, elősegíti az alacsony bérű, kvalifikálatlan dolgozók felvételét és megtartását. Ez az érzékenység a fejlesztési tendenciákat is befolyásolja, amennyiben a vállalatok számára többnyire kedvezőtlenek azok a beruházások, amelyek a műszaki színvonal növelése mellett kvalifikált dolgozók felvételét, illetve alacsony bérű dolgozók elbocsátását igénylik, a vállalatok élőmunkával való gazdálkodása elmaradt az elvárható színvonaltól. Mind szélesebb körben tért hódított az a gyakorlat, hogy a vállalati kollektíva érdekeit az össztársadalmi érdek fölé helyezték. Kihasználva egyes szabályozók gyengeségeit, a többletfeladatokat a létszámnak a szükségesnél gyorsabb növelésével oldották meg. H háttérbe szorult a ma még igen nagymértékű vállalati tartalékok feltárása, illetve hasznosítása. Viszszaesett a munka- és üzemszervezési tevékenység, a normakarbantartási munka, utat engedtek a munkafegyelem fellazulásának. A rendelkezésre álló anyagi eszközeik nagy részét a munkaerő megszerzésére, a létszám indokolatlan megtartására fordították. Ugyanakkor a termelékenység növelésére, a hatékonyság javítására ösztönző bérezési formák fejlesztését, a végzett munka szerinti differenciálást, egyszóval a bér- és jövedelempolitikát elhanyagolták. A szabályozók és egyéb érdekeltségi okok miatt fellépő hiányosságok a nyomdaiparban is fellelhetők annak ellenére, hogy az ipar természetes mértékegységben mért teljesítménye számottevően nőtt az elmúlt három évben, és legtöbb vállalatunk az igényekhez viszonyítva tényleges szakmunkáshiánnyal küzdött. Visszatérve a népgazdaságban kialakult általános helyzetre, ma már ismerjük azokat a jogszabályokban megfogalmazott új anyagi érdekeltségi feltételeket, amelyek alapján kell a vállalatoknak 1971-től működni. Ezek a negyedik ötéves terv célkitűzéseivel összhangban, annak megvalósítását kell hogy elősegítsék. Ezeknek a nagyobb hatékonyságra ösztönző gazdasági szabályozóknak az összességén belül olyan bér- és személyi jövedelemszabályozási rendszer kerül bevezetésre, amely előreláthatólag: növeli a vállalatok érdekeltségét az élőmunka racionális felhasználásában, elősegíti a tervszerűbb munkaerő-gazdálkodást, javítja a munkafegyelem megszilárdításának feltételeit. Adókulcs 0-7% 0% 7-9% 20% 9-11% 30% 11-13% 40% 13-15% 50% 15-17% 60% 17 %-tól 70% Ennek megfelelően a részesedési rész adója: Adósáv a bér-Adóalap összege Adókulcs Nyereségadó költség %-ában adott sávban %-a adott sávban elt eFt 0-7% 7% 1540 0%87-9% 2% 440 20% 88 9-11% 2% 440 30% 132 11-13% 2% 440 40% 176 13-15% 2% 440 50% 220 15-17% 2% 440 60% 264 17 %-tól 3460 70% 2422 Összesen: 7200 eFt 3302 eFt