Magyar Grafika, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1-2. szám
Gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításának tervezési módszere a nyomdaiparban Dr. Havas László — Kardos Gyula Népgazdaságunk fejlődésének jelenlegi szakaszában előtérbe került és különleges hangsúlyt kapott az a törekvés, amely a termelés szerkezetének gazdaságosabbá tételére irányul. Ezt célozza a 2041/1971. Korm. számú határozat, amelyet a könnyűipari miniszter 1972. aug. 23-i határozata többek közt a nyomdaiparra is konkretizál. A nyomdáknak éppúgy, mint más iparvállalatoknak intézkedési tervben kell kimunkálniuk és rögzíteniük a gyártmányszerkezet javítását szolgáló tevékenységüket. Az optimális struktúra kialakítása népgazdasági érdek, de egyben valamennyi vállalat legfontosabb belső érdeke is. Minden szempontból igen lényeges tehát, hogy a célul kitűzött optimum minél teljesebb mértékben valósuljon meg. Jelen írás e munkához kíván segítséget nyújtani egy tervezési módszer ajánlásával. A módszer előnye, hogy egyszerűen és könnyen alkalmazható, s valóban hasznos információkhoz juttatja a vállalatot. Kidolgozása kevés munkaráfordítást igényel, miután a szükséges adatok a legegyszerűbb utókalkulációban is rendelkezésre állnak. A módszer hibái, fogyatékosságai is éppen egyszerűségében rejlenek. Nem tárja fel kellő részletezésben a termelés szerkezetét, a termékösszetétel egyedi jövedelmezőségét, s a jövőre vonatkozóan csupán legfőbb vonalaiban lehet iránymutató. Ennek ellenére kisebb nyomdákban, ahol a gyártmányszerkezet nem túl bonyolult, jelenlegi formájában is kellő tájékoztatást ad az optimalizálás irányára. A bonyolultabb profilú vállalatok számára az összetett adatokból levonható hasznos következtetéseken túlmenően, jó alapul szolgálhat mélyebb gazdasági elemző munka elvégzéséhez a módszer kiszélesítése által. A rendelkezések gazdasági célját és ebből következően a nyomdákra háruló feladatot röviden a következők szerint fogalmazhatjuk meg: a jövőben úgy kell a gyártmányszerkezetet alakítani, hogy a jelenleginél egyre nagyobb arányban készüljön a gazdaságos termékek tömege és csökkenjen, illetve megszűnjék a gazdaságtalan vagy kevéssé gazdaságos termelés. Ezt a folyamatos tevékenységet természetesen a piaci igényekkel összhangban lehet megvalósítani. E megfogalmazásból is kitűnik, hogy elsőként a jelen - azaz a legutolsó tény időszak - struktúrát, illetve annak jövedelmezőségi viszonyait kell feltárni. Szükségünk van arra, hogy adott bontásban, az elemzés kívánt mélysége szerint álljon előttünk a termelési szerkezet, és ismerjük a szerkezeti egységek gazdaságos, illetve gazdaságtalan voltát, annak mértékét. AJ A bázisstruktúra és jövedelmezőségi viszonyai A kimunkálás egy táblázatpár felhasználásával végezhető el. Mindkét táblázat azonos oszlop- és sorbeosztással rendelkezik, legalábbis a főrovatokat tekintve. Első lépésként a táblafejek főrovatait kell kialakítani, ahol a gyártmányszerkezet fog szerepelni adott bontásban, szerkezeti egységekben(cikkek, cikkcsoportok, termékcsoportok, műszaki vagy kereskedelmi szempontok alapján felépített terméktípusok). Ezt a vállalati sajátosságok és az elemzés kívánt mélysége határozza meg. Meg kell említenünk, hogy a cikkcsoportonkénti bontás a legtöbb vállalatnál nem vezethet kellő eredményre, tekintettel arra, hogy sok esetben az egyes cikkcsoportok között érdemi arányváltoztatás nem is lehetséges. Annál inkább kerülhet sor a cikkcsoporton belüli struktúra módosítására. Ennek kimunkálása érdekében az egyes cikkcsoportokat lehetőleg homogén terméktípusokra ajánlatos tovább tagolni. Könyveknél elképzelhető olyan megoldás, hogy a tagolás kiadók szerint történik, amennyiben adott kiadók kiadványai közelítőleg azonos könyvtípust képviselnek. Ez esetben a jövedelmezőségi viszonyokat a kiadókra, összevontan jellemző könyvtípusok szerint részletezzük a táblázatokon. Amennyiben a nyomdával kapcsolatban álló kiadók könyvei heterogén típusúak, az előbbi egyszerűsítés nem hajtható végre. Ilyen esetben a cikkcsoportot aszerint célszerű tagolni, hogy egy-egy alcsoportba hasonló típusú könyvek kerüljenek. A csoportosítás szempontjai lehetnek: szedésbonyolultság, nyomtatási mód, példányszám, ívterjedelem, kötésmód stb. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy két-háromnál több ismérv felvétele gyakorlatilag hasznosíthatatlan, szerfelett sok termékkategóriához vezet. A könyvvel kapcsolatban említett tagolási szempontok minden más cikkcsoportnál hasonlóan alkalmazhatók. A táblázatpár soraiba a nyomdaipari műveletek kerülnek, mint kézi szedés, linószedés, monószedés stb. Az I. számú táblázatban a műveletek két sorra oszlanak. Az egyik sorban a művelet közvetlen óraráfordításait, a másikban a közvetlen óráknak az összes közvetlen órák százalékában kifejezett megoszlási viszonyszámát szerepeltetjük. Az adatok kimunkálása után rendelkezésünkre áll, hogy az adott bázis-