Magyar Grafika, 1981 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1981 / 6. szám
hát a hazai nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem fejlesztése is, s ezért léptek fel szinte valamennyien az ezt akadályozó cenzúraintézkedések ellen. Harcuk és tiltakozásuk ellenére az ő munkáik kiadását is gátolta a cenzúra, s még közülük is többeket elítéltek sajtóvétségért (pl. Kossuthot, Wesselényit, Táncsicsot), s annyit tudtak elérni, hogy 1840-től a magyarországi cenzúrát nem Bécsből irányították, hanem a budai Helytartótanács keretében szerveztek erre a célra könyvvizsgáló hivatalt. A cenzúrát majd csak az 1848-as forradalmi események szüntetik meg. A nyomdák száma a kiadványok iránti társadalmi érdeklődés, azaz az olvasóközönség számszerű gyarapodása és igényeinek növekedése nyomán a reformkorban - a cenzúra gátló ténykedése ellenére - tovább növekedett, s a legnagyobbak technikailag is jelentékenyen fejlődtek. Amíg 1820 körül kb. 50, addig 1848-49-ben 82 nyomda működött az ország 53 városában. Tíz nyomdájával Pest-Buda volt ekkor már az ország nyomdászati centruma is. Az 1840-es években ugyancsak Pest- Budán 9, vidéken pedig kb. 30 önálló könyvkereskedő cég működött. Az itteni nyomdák közül a Trattner-Károlyi-, az Egyetemi és a Landerernyomda voltak a legkorszerűbben felszerelt üzemek; a Trattner-Károlyi-, és az Egyetemi Nyomda 1840-ben Magyarországon elsőként vásárolt gyorssajtót, Landerer tulajdonában pedig az 1940- es évek végén már 8 gyorssajtó volt. A Trattner- Károlyi-nyomdában készült pl. Széchenyi István több munkája, s a reformtörekvéseit szolgáló Jelenkor című hírlap, a Landerer-nyomda pedig a Kossuth szerkesztette legnépszerűbb reformkori újságot, a Pesti Hírlapot adta ki és nyomtatta. A reformkori kiadó-könyvkereskedők közül elsősorban Wigand Ottó, Heckenast Gusztáv és Emich Gusztáv érdemel említést. Wigand Ottó 1827-ben Kassáról Pestre költözött, s itt adta ki 1830-ban az első magyar lexikont, a Közhasznú Esméretek Tárát, majd 1833-ban hamis megjelenési hellyel (Bukarest) Lipcsében a Wesselényi Miklós reformeszméit tartalmazó Balítéletek című politikai művet. Emiatt menekülnie kellett Magyarországról; könyvkereskedését sógora, Heckenast Gusztáv vezette tovább, s ő kiadói tevékenysége mellett kölcsönkönyvtárával is terjesztette a magyar, de a külföldi irodalmat is. 1841-ben Länderer Lajos nyomdásszal egyesülve a Länderer és Heckenast cég kiadói és könyvkereskedői részlegének lett a vezetője. Emich Gusztáv „nemzeti könyvkereskedése” 1841-ben keletkezett; ő volt 1847-ben Petőfi Sándor összes verseinek a kiadója. A reformkorban alakultak olyan tudományos és irodalmi intézmények, amelyek egyben fontos tudományos és irodalmi kiadványokat is közreadtak. A Magyar Tudományos Akadémia például a nyelv-, az irodalom- és a társadalomtudományok, a Kisfaludy Társaság pedig a szépirodalom, a néprajz és a kritika területére tartozó műveket bocsátott ki. A Kisfaludy Társaság kiadványai közt a pályázataira beérkezett olyan jeles díjnyertes munkák is szerepelnek, mint például Arany Jánostól Az elveszett alkotmány és a Toldi. „Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti." (1848. évi XVIII. tc.) Az 1848-as magyar forradalom programját tartalmazó Tizenkét pontnak és Petőfi Nemzeti dalának a pesti Länderer és Heckenast nyomdában történt, 1848. március 15-i, előzetes cenzori engedély nélküli kinyomtatásával szüntették meg a márciusi fiatalok a cenzúrát és vívták ki a polgári sajtószabadságot, amelyet később az országgyűlés is elfogadott, s 1848. április 11-én a király is szentesítette. Az előzetes ellenőrzéstől megszabadult könyvkiadás és sajtó 1848-49-ben elsősorban a forradalom és szabadságharc ügyéért tevékenykedett. A mozgalmas időszakban kevés nagyobb tudományos és irodalmi munka jelent meg; aktuális tartalmú politikai írás, időszaki sajtótermék s egyéb nyomtatvány volt a kiadványok túlnyomó többsége. Landerer Lajos például a szabadságharc gazdasági hátterét biztosító Kossuth-bankók, a forradalom pénze nyomtatására szervezte meg a bankjegynyomdát. A budai Egyetemi Nyomda egyik részlegéből Álladalmi Nyomda alakult a hivatalos nyomtatványok s a hivatalos lap, a Közlöny előállítására. Az időszaki sajtótermékek már korábban is ismert válfajai mellett napvilágot láttak a „néplapok”, Vas Gereben és Arany János szerkesztésében a Nép Barátja, és Táncsics Mihályéban a Munkások Újsága, amelyek az eseményeket kommentálták, magyarázták meg a széles néprétegeknek, a parasztságnak és a kézműveseknek is. A honvédseregek részére tábori újságokat adtak ki az ország több helyén is, pl. Erdélyben Bem csapatai vagy Komáromban Klapka honvédei számára. A szabadságharc bukásával a sajtószabadság ügye is elbukott. Az önálló magyar polgári könyvkultúrának és időszaki sajtónak a felvilágosodás idején megindult, a reformkorban kiterebélyesedett és 1848-49-ben tetőződött fejlődése Világos után egy időre megszakadt. Fülöp Géza MAGYAR GRAFIKA 61