Magyar Grafika, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 1. szám
A hibákról kellene felvilágosítanunk mindenkit, minél többről, minél gyorsabban és könnyebben Láng József Illyés Gyula egyik bölcs mondását választottam cikkem címéül. Meggyőződésem, hogy kiváló írónk-költőnk is mindenekelőtt az írott és nyomtatott szövegekben elkövetett hibákra gondolt elsősorban. Magam inkább a tipográfiai szabályokkal ütköző, azokat figyelembe nem vevő vétségekkel kívánok foglalkozni. Ezek közül is elöljáróban kettővel: a névelőnek rossz helyre való szedésével és az egalizálás (arányosítás, szóegyengetés, soregyengetés) részleges vagy teljes mellőzésével. A magyar nyelvtan két kiváló tudósa - Szemere Gyula Kossuth-díjas és Szende Aladár - így vélekedik a névelőhasználatról: 1. A főnevek előtt álló hangsúlytalan a, az és egy szót névelőnek nevezzük. Megkülönböztetünk határozott és határozatlan névelőt. A határozott névelő a személy vagy dolog határozottságára utal: a szekrény, az ablak. A határozatlan névelő egy meghatározatlant állít szembe a többi azonos élőlénnyel vagy dologgal: egy ember, egy asztal. A névelő a hozzá tartozó főnévvel együtt tölt be mondatrészszerepet. A határozott névelő az az mutató névmásból, a határozatlan pedig az egy számnévből keletkezett úgy, hogy a hangsúly a főnévre tolódott át. Az az névmás és az egy számnév ma is hangsúlyos. Névelője nincs minden nyelvnek. A szerb-horvát például nem ismeri: a házi dóm, kuéa. 2. A határozott névelő helyes használatának fontosabb tudnivalói a következők: a) A tulajdonnevek előtt - a személynevek, a világrészek, az országok és a helységek nevét kivéve - általában kitesszük a határozott névelőt: a Bodri, a Dunántúl, a Lenin körút, a Papp Pál tér, az Atlanti-óceán, az Adriai-tenger, a Triglav, a Szocialista Szövetség, a Petőfi Sándor Gimnázium, a Magyar Szó, a „Fekete gyémántok” stb. A személynevek a köz- és az irodalmi nyelvben inkább névelő nélkül használatosak: Pista, Juliska stb. De nemritkán névelős alakban is előfordulnak. Vörösmarty például így ír Pétiké című versében: „Nem kell neki bor, galuska / De bezzeg kell a JuliskaHa pedig a személynév birtokos jelzői szerepű, vagy -é birtokjel járul hozzá, akkor az irodalmi nyelvben is a névelős forma a szokásosabb: a Pista könyve; ez a Juliskáé, stb. Az országnevek közül mindig névelős a Szovjetunió, továbbá a szókapcsolatból álló: az Amerikai Egyesült Államok, a Magyar Népköztársaság. Az önmagukban névelő nélkül álló tulajdonneveket is névelővel használjuk, ha jelzőjük van: a forradalmár Petőfi, a vén Európa, a távoli Svédország, a termékeny Baranya megye, a fejlődő Sárbogárd stb. Az ilyen esetekben, mint a Franciaországból küldött képek, a Szegeden tartózkodó külföldiek stb., a névelő nem a tulajdonnévhez, hanem a hátrább következő jelzett szóhoz tartozik: a... képek, a ... külföldiek. b) Gyakori hiba az a, az névelő elhagyása olyan köznevek elől, amelyekkel az élőlényt vagy dolgot mint meghatározottat kellene megnevezni: „Második vágány mellett vigyázzunk!” „Gyepre lépni tilos!” A második vágány és a gyepre nem valamennyi második vágányra, valamennyi gyepre vonatkozik, hanem egy meghatározott pályaudvar második vágányára, illetve egy meghatározott park gyepére. Helyesen tehát így hangzik a figyelmeztetés : A második vágány... A gyepre... 3. A határozatlan névelő a magyarban ritkább, mint más nyelvekben. Ha fölöslegesen használjuk, kifejezésünk idegenszerű lesz, ha pedig túlzott óvatosságból elhagyjuk, ugyancsak vétünk a nyelvhelyesség ellen. a) Magyartalan a határozatlan névelő a puszta vagy a jelzős főnévvel kifejezett állítmány előtt, ha azt állapítjuk meg, micsoda valaki vagy valami: „A sas egy madár.” „Kovács István egy bátor katona.” Helyesen: A sas madár. Kovács István bátor katona. Erősen kiemeli azonban a tulajdonságot, ha a határozatlan névelőt a jelző és a jelzett szó közé helyezzük: Derék egy ember ez a Kovács István. b) Nem szabad elhagyni a határozatlan névelőt a mértéket jelölő kifejezésekben és a köznévként használt tulajdonnév előtt: egy keveset, egy darabig, egy kicsit, egy adag sonka, egy csomó könyv 66 MAGYAR GRAFIKA