Magyar Grafika, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 1. szám

CENTENÁRIUMI GONDOLATOK TEVAN ANDORRÓL, A KIADÓRÓL ÉS KÖNYVMŰVÉSZRŐL PAPP JÁNOS Tevan Andor születésének századik évforduló­járól méltó módon emlékezett a szűkebb pátria, Békéscsaba. A neves kiadó és könyvművész-ti­pográfus majdnem teljes életének és alkotó mun­kásságának városában tudományos ülésszakra került sor, gazdag és sokszínű múzeumi kiállítás keretében ismerkedhettek az érdeklődők Tevan Andor életművével, ünnepi kiadványok készül­tek, névadó ünnepséget tartottak. Jelen dolgozat, mintegy a centenáriumi megem­lékezéssorozat epilógusának is tekinthető. * * * A magyar könyvkiadás és -művészet történeté­nek egyedülálló különlegessége, hogy vidéken egy időben, egymáshoz földrajzilag is egészen közel két európai kvalitású és jelentőségű tipográfus te­vékenykedjen. Kner Imre és Tevan Andor munkássága, illető­leg gyomai és békéscsabai műhelye esetében e sajátos versengés nagyszerű műveket eredmé­nyezett. A Tevan Nyomda alapítási évének 1903-at te­kinthetjük, ugyanis ekkor vásárolta meg a szegé­nyes felszerelésű, mindössze egyetlen tégelysajtó­val és néhány kilónyi betűanyaggal rendelkező kis nyomdát a könyv- és papírkereskedő édesapa, Tevan Adolf. Gyermekei közül Tevan Andort szánta a nyom­dai terület majdani vezetésére, így fiát az érettségi után a bécsi Grafikai Főiskolára (Graphischen Lehr- und Versuchsanstalt) küldte, ahol két évig (1907-1909) folytatott tanulmányokat. Tevan An­dor szerencsés időpontban került Bécsbe, ugyanis századunk első éveiben a császárváros szellemi légkörét, kulturális és művészeti életét a forron­gás, a pezsgés, az újszerű kezdeményezések iránti érzékenység jellemezte. Jó választásnak bizonyult a főiskola is, mivel a kiválóan felszerelt taninté­zetben nagyszerű professzorok és szakemberek tanítottak, s az intézmény komplex képzési mód­szere biztosította, hogy a végzettek a könyvkészí­tés mesterségének minden területével és fázisával megismerkedve kiváló szakemberekként indulja­nak el pályájukon. Tevan Andor hasznosan töltötte szabad idejét is. Életrajzából tudjuk, hogy gyakran felkereste a nevesebb bécsi könyvkereskedéseket, s rendsze­res látogatója volt az egyetemi könyvtárnak. Meg­ismerkedett a könyvkiadók új stílust követő alko­tásaival, az újszerű tipográfiával megjelenő folyó­iratokkal. Bécs ezekben az években a modern irányzatok egyik európai központja volt, ahol különösen a szecesszió (Jugendstil) jutott jelentős szerephez. Természetes tehát, hogy amikor Tevan Andor ta­nulmányainak befejezése után hazatért Békéscsa­bára, a Bécsben megismert új tipográfiai törekvé­seket követve hirdette meg kiadói és könyvművé­szeti programját, majd pedig hamarosan meg­kezdte annak gyakorlati megvalósítását. Az indulás évei (1909-1912) Tevan Andor 1909-ben vette át édesapja nyom­dájának vezetését. Első tevékenysége a fejlesztés, a modernizálás volt. Ennek eredményeként sor került két gyorssajtó vásárlására, valamint két szecessziós jellegű betűtípus: a Behrens-féle an­tikva és a Tiemann-féle medieval összes fokozatá­nak beszerzésére, így az addig csak akcidenciák előállítására használható kis műhelyt könyvkészí­tésre is alkalmas, korszerű nyomdává változtat­ta. Tipográfiai elképzeléseinek megvalósítását az­zal is elősegítette, hogy a hat alkalmazott irányí­tása mellett maga végezte a lektori, korrektori, rajzolói teendőket, sőt a komplikáltabb szedé­seket is. A nyomdafejlesztés befejezése után Tevan An­dor azonnal megkezdte a könyvkészítést, illetőleg -kiadást. Alapelvének - szemben Knerék konzer­vatívabb ízlésével - kezdettől fogva a modernsé­get tekintette. Ez vezette a kiadásra kerülő szer­zők és művek megválasztásában, a könyvek ti­pográfiai megformálásában is. Az első három év (1909-1911) Tevan-kiadvá­­nyai (Dapsy Gizella három verseskötete, Rozsnyay Kálmán két munkája, egy karikatúraalbum) in­kább csak próbálkozásnak, bemutatkozásnak te­kinthetők, melyek egyrészt elősegítették a Tevan Nyomda és Kiadó megismertetését a nagyközön­séggel, másrészt pedig ezekkel a könyvekkel szer­zett tapasztalatok és kapcsolatok nyomán sike­rült Tevannak (Rozsnyay Kálmán, majd pedig Franyó Zoltán közvetítésével) személyes ismeret­ségbe kerülnie a korabeli magyar irodalom szó­ MAGYAR GRAFIKA 39

Next