Magyar Grafika, 2004 (48. évfolyam, 1-8. szám)
2004 / 8. szám
A lap egy teljes oldala nyától érkezett: az elmérgesedett viszony békés megoldására törekedve a nyelv (és nemzetiség) szerint két táborra szakadt szervezett nyomdászok hattagú bizottság küldését kérik, hogy tárgyaljanak. De nagyon lassú volt a kibontakozás. Egy év elteltével kb. negyvenen kiléptek a szövetkezetből, de a lap továbbra is erős alapokon állt, kitartásra buzdítva pártolóit, 1884. június 29-én újjáalakult. Tisztújítás történt (a régi vezetés majd kilencven százalékban megmaradt), de az addigi heti tíz krajcár járulékot ötre leszállították. Ismét felmerült a Társas Körrel való egyesülés gondolata, de ez csak elvben valósult meg. A második év első ülésén (1884. július 3.) Ács Mihály elvállalta a leköszönő Pusztai Ferenc felelős szerkesztői posztját, aki továbbra is a lap munkatársa maradt. Kiváló szerzőgárdájának, munkatársainak köszönhetően egyre több szakmai írás egyre magasabb színvonalon érkezett a szerkesztőségbe, ezért „lapunk, mely az első évben többnyire négy oldal volt, a második évben majdnem mindig hat, sőt nyolcoldalnyi tartalommal is bírt", olvasható az egyik elemző cikkében. Felmerült a hetenkénti megjelenés gondolata is, amelynek kulcsa elsősorban a tagbővítésben rejlett: „Ne az lebegjen előttünk, hogy néhány krajcárral többet áldozunk lapunkra, hanem az, hogy a magyar nyomdászat fölvirágzására és a magyar nyomdászati szakirodalom megteremtésére áldozunk, s a mi ügyünknek használunk vele" érvelt a (rt) szignójú cikk szerzője. Elsősorban a vidéki szaktársak aktívabb részvételét várták, de végül maradt a kétheti megjelenés. Állandó és alkalmi rovatok voltak. A Szakügyek rovatban a Nyomdászok Közlönye és a Typographia közti vitaanyagot, érveket és ellenérveket, észrevételeket közlik. A lap a szervezeti ügyekről tájékoztat, a szakmához kapcsolódó minden lényeges dologgal (pl. az Ipartörvénnyel) foglalkozik, és természetesen bő terjedelemmel szakirodalmat közöl. Állandó téma az egészségügyi helyzet. Például dr. Farkas Kálmán, aki 1873 óta a segélyegylet orvosa volt, statisztikájában kimutatta, hogy az elhalt nyomdászok nyolcvanhat százaléka tüdővészben szenvedett az áldatlan nyomdai állapotok miatt. Kiírtak a lapban olyan „nyomdákat", amelyekben a minimális egészségügyi követelmények is hiányoztak. Baleseti leírásokat és halálozási statisztikákat közöltek. A lap harcolt a szakmát tönkretevő tisztességtelen ár ellen: „Tíz éve még minden nyomdának megvoltak a rendes megrendelői, a munkást tisztességesen díjazhatták, sőt kényszerültek is díjazni, mert nem volt annyi felesleges munkaerő. Másként van ez ma. Tanoncokat tartanak, akik négy éven át tapossák a gyorssajtót és meg is tanulnak 90 MAGYAR GRAFIKA 2004/8