Magyar Hang, 2019. április (2. évfolyam, 14-17. szám)
2019-04-05 / 14. szám
2 VILÁGKÉP Bezavart a bohóc A két hét múlva esedékes második forduló az ukrán demokrácia próbája is lesz „Legyen az elnök bárki, csak ne Porosenko!” Ennek az elmúlt öt év teljesítménye miatt érzett kiábrándulással vegyes haragnak a hullámán emelkedett fel, és győzött hatalmas fölénnyel az elnökválasztás első fordulójában az egyébként népszerű stand-upos Volodimir Zelenszkij. Sokan gondolják mégis úgy, hogy a verseny még nem ért véget, és az óriási hátrányban lévő jelenlegi államfő Petro Porosenko akár még győzhet is. Igaz, tisztességes eszközökkel aligha. STIER GÁBOR obb híján egy szatirikus tévésorozat hősében látják a reményt az elmúlt évtizedekben rengeteg megpróbáltatáson átesett ukránok. Legutóbb öt éve, az Euromajdan győzelme és Viktor Janukovics elnök megbuktatása után bíztak a változásokban, ám a várakozásaik csak részben teljesültek. Az ország ugyan éles külpolitikai fordulattal közeledik az euroatlanti világhoz, ám a gazdaság összeomlott, és a politikai rendszer sem újult meg. Visszatért a hatalomba az első Majdan után egyszer már leszerepelt politikai elit, a velük felemelkedett populisták és nacionalisták pedig szépen beépültek a korrupt rendszerbe. Az ukránoknak ismét csalódniuk kellett, így aztán a szívükből szólt a népszerű politikai szatíra hőse, a semmiből elnök lett Holoborodko (így hívják a műsor fiktív elnökét), aki lerántotta a leplet a korrupt, elfáradt elitről. Az élet közben ugyanolyan szegényesen csordogált, mint A nép szolgája 2015-ös indulása előtt. Egészen addig, amíg a bosszúra éhes oligarcha, a show-nak teret adó tévécsatorna gazdája meg nem látta figurában a lehetőséget. Holoborodko kilépett a virtuális világból, és az őt megszemélyesítő komikus mint „nép szolgája” elindult a választásokon. Volodimir Zelenszkijjel az év elejétől egyre inkább kellett számolni, a kampány utolsó hónapjára pedig már minden ellenfelénél népszerűbb volt. A valamivel 30 százalék feletti eredménye tehát nem meglepetés a tekintetben, hogy tökéletesen tükrözi a néphangulatot. Mint ahogy Petro Porosenko 16 százaléka is jól mutatja, mit gondol elmúlt ötéves teljesítményéről a többség. Ha hozzávesszük még, hogy ezt a második kört biztosító eredményt is csak erős hatalmi hátszéllel tudta hozni, akkor kétség nem férhet ahhoz, hogy a gazdasági, szociális gondokba, a háborúkba, az elit korruptságába és cinizmusába belefáradt országban a regnáló elnöknek esélye sem lehet a rendszeren kívülről jött új arccal, a magát a globális populista trendnek megfelelően a nép szolgájaként pozicionáló Zelenszkijjel szemben. Csakhogy Ukrajnában vagyunk, ahol már az is kisebb meglepetésnek számított, hogy az eredmény megfelel az előzetes közvélemény-kutatásoknak. Ennél jobban már csak azon lepődtek meg a régi sémákban gondolkodók, hogy Zelenszkij képes volt szavazatokká konvertálni a kétségkívül kiugróan magas népszerűségét. A 25 ukrán megyéből 20-ban győzött, míg Porosenko csak kettőben. A legjobban a Dél- és Közép-Ukrajnában szerepelt, ami jól mutatja, hogy a ha-A hagyományosan nacionalista Galícián kívül az ukránok már belefáradtak a hazafias szólamokba, a háborúba és a harsány oroszgyűlöletbegyományosan nacionalista Galícián kívül az ukránok már belefáradtak a hazafias szólamokba, a háborúba és a harsány oroszgyűlöletbe. Élni szeretnének, méghozzá jobban, mint most. A második fordulóval azonban új verseny kezdődik, amelyben az állam összes lehetséges adminisztratív eszközét bevetve Porosenko a fordításra készül. Már csak azért is, mert ellenkező esetben nemcsak a politika szemétdombjára kerül, de nagy esélylyel el kell számolnia korrupciós ügyeivel is. Ráadásul nem csupán Porosenko, mások is örülnének - az eddig vezető Zelenszkij mögött sejtett - Ihor Kolomojszkij viszonylagos bukásának. Hiszen egyik oligarcha sem akarja, hogy közülük egyiknek a kezébe kerüljön a hatalom, így aztán a háttérben könnyen összefoghatnak az oligarchák Kolomojszkij ellen. És valószínű, hogy öszsze is fognak, mert ez a befolyásuk biztosítéka. Emellett Zelenszkij ellen szól, hogy a választók közül sokan - főleg a kiesettek táborából - arra gondolnak, hogy jobb a biztos, mint a bizonytalan. A politikában gyakorlatlan, de egyébként szimpatikus játékos helyett a rossz, de bejáratott Porosenko. Ennél is fontosabb talán azonban az, hogy mit szól az eddig kiszorított oligarcha jelöltjéhez a Nyugat, mindenekelőtt az Egyesült Államok. Megegyeznek-e az elkövetkező két hétben az új esélyessel, pontosabban a tartójával, avagy úgy gondolják, hogy jobb a régi megbízhatóan kezelhető elnök. Mert illúzióink ne legyenek. A baj az, hogy a különbség már akkora, hogy ennek eltüntetését nehéz lenne a demokrácia győzelmeként bemutatni, így aztán a legfőbb kérdés nem is az, hogy győz-e a bohóc, hanem nyer-e a demokrácia. Főképp az, hogy hol a cinizmus határa. J 99 2019. ÁPRILIS 5-11. Magyar Hang