Magyar Hang, 2019. augusztus (2. évfolyam, 31-35. szám)

2019-08-02 / 31. szám

4 INTERJÚ Lukács Csaba ír el-, i­gy éve, egész pontosan 2018. augusztus else­jén délelőtt a Nemzeti Együttműködés Rend­szere el-, illetve „visszafoglalta” a Hír Tv-t. Hiába érkeztek meg pon­tosan a nyári szünetről visszatérő Szabadfogás című műsor felvételé­re a szereplők és a műsorvezető, a biztonsági őrök már nem engedték be őket a stúdióba. Kellett némi lo­gisztikai bravúr, hogy aznap este a nézők mégse maradjanak kedvenc műsoruk nélkül. Igaz, nem a meg­szokott helyen, hanem a Magyar Hang Facebook-oldalán láthatták az adást, ráadásul élőben. Dévényi István műsorvezető és meghívott­jai (szigorúan ábécérendben Egri Viktor, Gulyás Balázs, Konok Péter és Wahorn András) Szamizdat Szabad­fogás néven beszélgettek egy jót, és a többi már történelem. Az adást egyébként a közösségi oldalon 196 ezren nézték meg, sokszorosan ráverve a közmédia legtöbb mű­sorának nézettségére. Ráadásul 2,5 ezren hozzá is szóltak, és a műsor immár tökéletes hangú, több ka­mera képéből összerakott felvétele a népszerű videómegosztón továb­­­­bi 54 ezer megtekintést hozott. A következő héten már Kötött­fogás címen futott a műsor, és így megy ez immár ötvenkét hete - egy kedves olvasótól adományba kapott jókora asztal mellé hol négy, hol öt, néha pedig hat ember telepedik le jobbról-balról-középről, hogy megvitassa a vitág dolgait. Azóta volt műsorvezetői fekvőtámaszo­­zás, elindult a Kötöttfogás Extra nevű kezdeményezés, amely során közönség előtt vesszük fel a mű­sort, és a nézők is kérdezhetnek, és arra is volt példa, hogy egy fiata­loknak szóló fesztiválon rögzítettük a beszélgetést. Álszerénység nélkül állíthatjuk, hogy a Kötöttfogás ma a legnézettebb politikai-közéleti vitaműsor a YouTube-on, adásait átlagosan 50-70 ezren nézik meg. Ami a legnagyobb dolog - és ezért köszönettel tartozunk az elkötele­zett rajongóknak -, hogy a műsor műszaki költségeit a nézők dob­ják össze! Nehéz feladat ez, mert a többkamerás felvétel, a hangmér­nök és a vágás költsége havonta több száz ezres tétel. Nem egyszerű az életünk, a hirdetők nem tolon­ganak, hiába jók a számok: eddig egy németországi illetőségű cég volt hajlandó pénzt áldozni, növé­nyeknek szánt tápoldatot hirdetve, most pedig a nemzeti skandináv krimit hirdetjük, de ezek a bevé­telek kiadásaink töredékét fedezik csak. Mi mégis úgy gondoljuk, erre a műsorra szükség van - egyre ke­vesebb olyan nyilvános tér létezik, ahol ennyire különböző világlátású emberek szabadon elmondhatják a­­véleményüket. Jöhetnének a NER csatolt részei is, ha elfogadnák a meghívásainkat, de ők ritka ven­dégek a rögtönzött szerkesztőségi stúdióban. Igaz, kevesen is marad­tak, akik mernek és tudnak is még önálló gondolatokat megfogalmaz­ni, kibeszélni a rendszerből. Az évforduló kapcsán a mű­sor három állandó résztvevőjével, Csintalan Sándorral, Konok Péterrel és Pörzse Sándorral beszélgettünk. Életkoruk érdekes sormintát mu­tat: Konok 50, Pörzse 60, Csintalan pedig októberben lesz 65 éves.­­ Elgondolkodtató kampány fut a Facebookon, magyar pedagógusok posztolják saját fizetésüket. Ha önök is beszállnának ebbe a játékba, mi­lyen összeget kellene írniuk a maguk elé tartott táblára júniusi bevételeik kapcsán? Pörzse Sándor: Munkanélküli vagyok, nulla forint. Konok Péter: Valamikor má­jusban kaptam honoráriumot egy könyvfordításért, de azóta tartot­tam egy könyvbemutatót, és írtam két recenziót, ezért lenne rajta negyvenezer forint. Csintalan Sándor: Én nyugger vagyok, 317 ezer forint.­­ Van élet a NER-en kívül? Miből élnek önök? P. S.: Én konkrétan jelenleg semmiből. Egy éve, amióta el­jöttem a Jobbiktól, volt egy-két próbálkozásom, hogy sportújság­­íróként elhelyezkedjem. Nem tu­dom, hogy az olvasó tudja-e, de én sportújságíróként kezdtem a pályafutásom a médiában, 1989- ben a Magyar Rádió sportosztá­lyán dolgoztam. - Fel akartam én is hozni ezt a té­mát, mert kívülről úgy tűnik, aranykor jött a sportújságírókra: saját, pénzzel jól eleresztett szövetségük van, ömlik a taotámogatás a magyar sportba, sta­dionok és kézilabdacsarnokok épülnek minden második sarkon, és akkor még nem is beszéltünk a 2Rule-ról. P. S.: Ennek ellenére képtelen­ség elhelyezkedni­­ a sportmé­diumok döntő többsége is a NER fennhatósága alatt áll. Próbáltam kopogtatni itt-ott, mindenhol megdicsérnek, hogy hú, de jó és micsoda megtiszteltetés, hogy je­lentkeztem, aztán soha többé nem hívnak vissza. Máshoz nem értek, így jelenleg a családom segít, mert képtelen vagyok elhelyezkedni. K. P.: Egyrészt szabadúszó új­ságíróként, publicistaként műkö­döm, másrészt műfordító vagyok, azzal lehet valamennyit keresni. A feleségem is ezt csinálja, így na­gyon szolidan, éppen megélünk. 99 Ameddig lehet, addig maradok, ha pedig kergetni fognak, furán fogok mutatni a határon a kilenc macskadobozzal Ebben a helyzetben nekünk, akik eléggé exponáltuk magunkat a NER ellenében, nem jut más - nyilván történészként nem fognak felvenni a Veritas Történetkutató Intézethez. - Ez a lelőtt kérdések beszélge­tése, mert pont erre lettem volna kí­váncsi, történészként hogyan érezné magát a Veritasnál. K. P.: Sehogy, mert nem dol­goznék ott. A történelemtudomány nem egy vicc, nem arra való, hogy kiszolgálják vele a kormányzati megrendeléseket. Ez egy szakma, és egyébként a Veritas jelmonda­tában is benne van, hogy hazudni nem szabad. Nem rossz elvárás egyébként, kár, hogy nem min­dig teljesül. Külföldön elhelyez­kedhetnék, de úgy vagyok ezzel, hogy van egy falusi házunk, kilenc macskával és egy kutyával, men­jenek ők a francba, ne én menjek! Ameddig lehet, addig maradok, ha pedig kergetni fognak, furán fogok mutatni a határon a kilenc macs­kadobozzal. P. S.: Ha esetleg menni kell, én még a Konoknál is nagyobb bajban leszek, mert öt kutyám van, négy macskám és két lovam. De én sem tervezek elmenni. Cs. S.: Ezek szerint jól állunk állatokból, nekem négy kutyám van. Az eredeti kérdésre válaszol­va az én helyzetem a legköny­­nyebb, hiszen nyugdíjas vagyok, nincsenek extra igényeim, és van valamennyi tartalékom is. Nagyon bele lehet abba szeretni, ha vala­ki fontos ember, és nagy sokként éli meg, ha kiesik a pikszisből. A NER-en kívülre kerülve az zavar a legjobban, hogy most már nem tudok annyi embernek segíteni - rengetegen kerültek rettenetesen nehéz helyzetbe csak amiatt, mert nem álltak be a sorba. Egyébként nekem nem rossz a NER-en kívül lenni - szabad a lelkem, és tudok aludni.­­ Mindhárman próbálkoztak fa­­cebookos közösséget építeni, nem is sikertelenül. Akár hosszabb távra te­kintve, meg lehet abból élni? K. P.: Dehogy. Nekem két ol­dalam is van, a magánnak 25 ezer követője van, a hivatalos Konok Péter-oldalt pedig kilencezren kö­vetik. Utóbbira azért volt szükség, mert kezdett kezelhetetlen lenni a dolog, de lustaságból soha nem vittem végig a hivatalos oldalra való áttérést. Lassan egyszemé­lyes médiabirodalom leszek, mert van egy Konok Péter Hangoskönyv is a szövegeimnek, de azt nem én csinálom. A lényeg: ez csak hobbi, közléskényszer, nem lehet ebből megélni. P. S.: Nekem 11500 követőm van az országgyűlési képviselői idősza­komból, és arra gondoltam, ezzel el lehet indulni. Egy videóblogot akartam csinálni azzal az elképze­léssel, hogy szép lassan lemállik ez a politikaközeli vakolat rólam, amit a jobbikos képviselőség hozott, de aztán beláttam, hogy én ebből nem fogok megélni. Nem akarom min­denáron mutogatni magam, nem kell mindenáron elmondanom a véleményem, ezért leálltam a vide­ók készítésével. Cs. S.: Nekem is két Facebook­­oldalam van, de én az unokámnak dolgozom, más szóval fogalmaz­va: az öröklétnek. Nem érdekel, kinek tetszik, és kinek nem, nem vadászom a lájkokat, de így is van vagy tízezer követőm. Érdekes, hogy a közösségi oldalon nem működik az az interakció, amelyre korábban a Hír Tv-ben egy egész műsort építettünk. Hiába akartam folytatni ott a betelefonálós dol­got, adáson kívül rengetegen fel­hívtak, adás alatt senki. Pofázni rendületlenül Egyéves a Kötöttfogás, Magyarország legnézettebb online közéleti műsora 2019. AUGUSZTUS 2­8. Magyar Hang

Next