Magyar Hang, 2022. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
2022-01-14 / 3. szám
2022. január 14-20. | Magyar Hang VILÁGKÉP Lázadás? Puccs? Színes forradalom? Dicstelenül zárult le Kazahsztán történetének Nurszultan Nazarbajev nevével fémjelzett korszaka Ha lassan is, de kezd visszatérni az élet a normális mederbe Kazahsztánban. A helyzet stabilizálódásával párhuzamosan fokozatosan elkezdik kivonni a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB) katonáit is. Továbbra is homályos azonban, hogy mi is történt valójában az elmúlt napokban Közép-Ázsia legfejlettebb és egészen mostanáig a stabilitás szigetének tartott országában. Stier Gábor váratlanul érte a kazah kormányt, de a közvéleményt is az év első napjaiban az ország nyugati részén kirobbant tiltakozás. Ennél is meglepőbb volt, ahogy a szociális alapú tüntetések egyik pillanatról a másikra kiterjedtek az egész országra, és átcsaptak a már a hatalom megdöntését célzó zavargásokba. Annak ellenére, hogy közben a kormány a tiltakozók minden követelését teljesítette. Ebben az erősen puccsízű, inkább csak Almatira és néhány városra koncentrálódó lázadásban a tiltakozók mellett már szinte a semmiből előkerültek a harcokban jártas fegyveres iszlamista és nacionalista csoportok, valamint bűnöző elemek is. Tombolt az erőszak, a kétes társaság boltokat, bankokat fosztott ki, a rendvédelmi egységek pedig eleinte tétován reagáltak a fejleményekre. Volt az eseményeknek egy pontja, amikor úgy tűnt, hogy sikerülhet Kaszim-Zsomart Tokajev államfő hatalmának megdöntése. Ekkor azonban az elnök az ODKB- hez fordult segítségért, közben pedig az egész országra rendkívüli helyzetet teremtett, bevetette a hadsereget, és tűzparancsot adott ki. Megkezdődött Almati megtisztítása. Azóta az eddigi hivatalos adatok szerint mintegy 200 ember meghalt, a letartóztatottak száma pedig nagyjából 5 ezerre tehető. A „nemzet vezetője”, az Elbaszi címet viselő Nazarbajev eközben árulkodóan hallgatott, és még most sem tudni, hogy hol tartózkodik. A lázadásba torkollt tiltakozás váratlanul, azonban nem a semmiből robbant ki. A társadalom elégedetlensége egy ideje már érezhetően nőtt. Mindenekelőtt azért, mert a nagy beruházások, az elvitathatatlanul hatalmas léptékben zajló, leginkább a nagyvárosokban látványos modernizálódás mögött a rendszer nem igazán figyelt a szociális biztonságra. Egyre többen érezhették úgy, hogy az a bizonyos, a szabadságjogok szűkítésért cserébe szociális biztonságot, növekvő jólétet ígérő társadalmi szerződés nem működik. A végső lökést ehhez a járvány, a gazdaság ezzel járó visszaesése, az elszabaduló infláció adta meg. Különösen igaz volt ez az ország nyugati régiójára, ahol az elégedetlenség végül a cseppfolyósított földgáz (Liquefied Petroleum Gas - LPG) árának elhibázott és erőltetett piacosítása miatti drasztikus áremelkedés hatására csordult ki. Ezzel fut errefelé az autók 90 százaléka, rengeteg háztartásban használják a főzéshez is az LPG-t, és a lakosság jelentős rétegei számára az egy év alatt megduplázódva immár 120 tengés, azaz nagyjából 90 forintos áron immár túlságosan drágává vált. Hogy jobban értsük, a helyi minimálbér 60 ezer tenge, amely körülbelül 45 ezer forintnak felel meg, és az országos átlagbér is csupán 150 ezer forint. A társadalom dühét közben csak fokozta a hatalom köreinek látványos gazdagodása, az egyre jobban elburjánzó korrupció, és elbizonytalanította a három éve tartó kettős hatalom. A változásokban, de legalább a rendszer megújulásában reménykedőket pedig még inkább kiábrándította, hogy csupán a paraván változik, és lényegében minden marad a régiben. Nurszultan Nazarbajev ugyanis 2019-es lemondásával hátrébb lépett ugyan, ám a Nemzetbiztonsági Tanács élén Tokajev mögött-fölött egyfajta árnyékelnökként működött. Ez a kettős hatalom még nagyobb zavart okozott az elit köreiben, és egyre inkább egymásnak feszült a hatalmon belül e két klán. A fentiek sok mindent megmagyaráznak, ám továbbra sem világos, hogy miért kapott a Nazarbajev végleges távozását követelő, ám alapvetően szociális alapú tiltako-Továbbra sem világos, hogy miért kapott a Nazarbajev végleges távozását követelő, ám alapvetően szociális alapú tiltakozás a követelések teljesítése ellenére hirtelen látványosan erős politikai felhangot, és csapott át fegyveres lázadásba más a követelések teljesítése ellenére hirtelen látványosan erős politikai felhangot, és csapott át fegyveres lázadásba. Kik állnak a fegyveresek mögött, akiknek kiképzése vagy átdobása külföldről elképzelhetetlen a titkosszolgálatok tudta nélkül? Különösen ott, ahol még a madarak sem repülhetnek észrevétlenül. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Tokajev és a Nazarbajev mögött álló klán egymásnak feszülése áll a történtek hátterében. De melyik oldal akarta a tiltakozásokat kihasználva a maga javára billenteni az erőviszonyokat? Az erősödő Tokajevék, s erre volt válasz a titkosszolgálatok vezetőjének leváltása után a lázadás kirobbantása? Vagy a Nazarbajev-klán akarta megpuccsolni Tokajevet? S mennyire volt ebbe beavatva maga Nazarbajev? Játszott-e jelentős szerepet a lázadásban az emigrációban élő oligarcha, Muhtar Abljazov, vagy csak megpróbált felülni annak hullámára? Nehezen képzelhető el, hogy a háttérben feszülő indulatokról ne tudtak volna a külföldi, jelenleg a régióban leginkább aktív brit és török titkosszolgálatok. S hogyan, melyik fél oldalán próbálták kihasználni a helyzetet? Milyen játszmát játszott Oroszország, amely geopolitikai értelemben a történtek nyertesének látszik? Még mindig rengeteg a kérdés, és egyelőre kevés információ áll rendelkezésre a megválaszolásukhoz. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a Nazarbajev nevével fémjelzett korszak ezzel lezárult. Méghozzá dicstelenül. Nem egyértelmű az Elbaszi további sorsa, de a kettős hatalomnak vége. Ez persze nem jelenti azt, hogy Tokajev hátradőlhet, hiszen legfeljebb csak időt nyert az eddig szőnyeg alá söpört problémák megoldásához. Kiégett autó az almati városházánál, 2022. január 6-án. Fekete város fotó: reuters/pavel mikheyev