Magyar Hang, 2022. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

2022-01-14 / 3. szám

2022. január 14-20. | Magyar Hang VILÁGKÉP Lázadás? Puccs? Színes forradalom? Dicstelenül zárult le Kazahsztán történetének Nurszultan Nazarbajev nevével fémjelzett korszaka Ha lassan is, de kezd visszatérni az élet a normális mederbe Ka­zahsztánban. A helyzet stabilizálódásával párhuzamosan fokozato­san elkezdik kivonni a Kollektív Biztonsági Szerző­dés Szervezetének (ODKB) katonáit is. Továbbra is homályos azonban, hogy mi is történt valójában az elmúlt napokban Közép-Ázsia legfejlettebb és egészen mostanáig a stabilitás szigetének tartott országában. Stier Gábor v­áratlanul érte a kazah kormányt, de a közvéle­ményt is az év első nap­jaiban az ország nyugati részén kirobbant tiltakozás. Ennél is meglepőbb volt, ahogy a szociális alapú tüntetések egyik pillanatról a másikra kiterjedtek az egész or­szágra, és átcsaptak a már a hata­lom megdöntését célzó zavargá­sokba. Annak ellenére, hogy közben a kormány a tiltakozók minden kö­vetelését teljesítette. Ebben az erő­sen puccsízű, inkább csak Almatira és néhány városra koncentrálódó lázadásban a tiltakozók mellett már szinte a semmiből előkerültek a harcokban jártas fegyveres isz­­lamista és nacionalista csoportok, valamint bűnöző elemek is. Tombolt az erőszak, a kétes tár­saság boltokat, bankokat fosztott ki, a rendvédelmi egységek pedig eleinte tétován reagáltak a fejle­ményekre. Volt az eseményeknek egy pontja, amikor úgy tűnt, hogy sikerülhet Kaszim-Zsomart Tokajev államfő hatalmának megdöntése. Ekkor azonban az elnök az ODKB- hez fordult segítségért, közben pedig az egész országra rendkí­vüli helyzetet teremtett, bevetette a hadsereget, és tűzparancsot adott ki. Megkezdődött Almati megtisz­títása. Azóta az eddigi hivatalos adatok szerint mintegy 200 ember meghalt, a letartóztatottak száma pedig nagyjából 5 ezerre tehető. A „nemzet vezetője”, az Elbaszi címet viselő Nazarbajev eközben árulkodóan hallgatott, és még most sem tudni, hogy hol tartózkodik. A lázadásba torkollt tiltakozás váratlanul, azonban nem a semmi­ből robbant ki. A társadalom elé­gedetlensége egy ideje már érez­hetően nőtt. Mindenekelőtt azért, mert a nagy beruházások, az elvi­­tathatatlanul hatalmas léptékben zajló, leginkább a nagyvárosokban látványos modernizálódás mö­gött a rendszer nem igazán figyelt a szociális biztonságra. Egyre töb­ben érezhették úgy, hogy az a bizo­nyos, a szabadságjogok szűkítésért cserébe szociális biztonságot, nö­vekvő jólétet ígérő társadalmi szer­ződés nem működik. A végső lökést ehhez a járvány, a gazdaság ezzel járó visszaesése, az elszabaduló infláció adta meg. Különösen igaz volt ez az ország nyugati régiójára, ahol az elége­detlenség végül a cseppfolyósított földgáz (Liquefied Petroleum Gas - LPG) árának elhibázott és eről­tetett piacosítása miatti draszti­kus áremelkedés hatására csordult ki. Ezzel fut errefelé az autók 90 százaléka, rengeteg háztartásban használják a főzéshez is az LPG-t, és a lakosság jelentős rétegei szá­mára az egy év alatt megduplá­zódva immár 120 tengés, azaz nagyjából 90 forintos áron immár túlságosan drágává vált. Hogy job­ban értsük, a helyi minimálbér 60 ezer tenge, amely körülbelül 45 ezer forintnak felel meg, és az or­szágos átlagbér is csupán 150 ezer forint. A társadalom dühét közben csak fokozta a hatalom köreinek látványos gazdagodása, az egyre jobban elburjánzó korrupció, és el­bizonytalanította a három éve tartó kettős hatalom. A változásokban, de legalább a rendszer megújulá­sában reménykedőket pedig még inkább kiábrándította, hogy csupán a paraván változik, és lényegében minden marad a régiben. Nurszul­tan Nazarbajev ugyanis 2019-es le­mondásával hátrébb lépett ugyan, ám a Nemzetbiztonsági Tanács élén Tokajev mögött-fölött egy­fajta árnyékelnökként működött. Ez a kettős hatalom még nagyobb zavart okozott az elit köreiben, és egyre inkább egymásnak feszült a hatalmon belül e két klán. A fentiek sok mindent megma­gyaráznak, ám továbbra sem vilá­gos, hogy miért kapott a Nazarba­jev végleges távozását követelő, ám alapvetően szociális alapú tiltako-Továbbra sem világos, hogy miért kapott a Nazarbajev végleges távozását követelő, ám alapvetően szociális alapú tiltakozás a követelések teljesítése ellenére hirtelen látványosan erős politikai felhangot, és csapott át fegyveres lázadásba más a követelések teljesítése ellenére hirtelen látványosan erős politikai felhangot, és csapott át fegyveres lázadásba. Kik állnak a fegyveresek mögött, akiknek kiképzése vagy át­dobása külföldről elképzelhetetlen a titkosszolgálatok tudta nélkül? Különösen ott, ahol még a mada­rak sem repülhetnek észrevétlenül. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a To­kajev és a Nazarbajev mögött álló klán egymásnak feszülése áll a tör­téntek hátterében. De melyik oldal akarta a tiltakozásokat kihasználva a maga javára billenteni az erővi­szonyokat? Az erősödő Tokaj­evék, s erre volt válasz a titkosszolgálatok vezetőjének leváltása után a láza­dás kirobbantása? Vagy a Nazar­­bajev-klán akarta megpuccsolni Tokaj­evet? S mennyire volt ebbe beavatva maga Nazarbajev? Ját­szott-e jelentős szerepet a lázadás­ban az emigrációban élő oligarcha, Muhtar Abljazov, vagy csak megpró­bált felülni annak hullámára? Nehezen képzelhető el, hogy a háttérben feszülő indulatokról ne tudtak volna a külföldi, jelen­leg a régióban leginkább aktív brit és török titkosszolgálatok. S ho­gyan, melyik fél oldalán próbálták kihasználni a helyzetet? Milyen játszmát játszott Oroszország, amely geopolitikai értelemben a történtek nyertesének látszik? Még mindig rengeteg a kérdés, és egyelőre kevés információ áll ren­delkezésre a megválaszolásukhoz. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a Nazarbajev nevével fémjelzett korszak ezzel lezárult. Méghozzá dicstelenül. Nem egyértelmű az El­baszi további sorsa, de a kettős ha­talomnak vége. Ez persze nem je­lenti azt, hogy Tokajev hátradőlhet, hiszen legfeljebb csak időt nyert az eddig szőnyeg alá söpört problé­mák megoldásához. Kiégett autó az almati városházánál, 2022. január 6-án. Fekete város fotó: reuters/pavel mikheyev

Next