Magyar Hang, 2022. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

2022-09-16 / 38. szám

MAGAZIN 21 Magyar Hang 2022. SZEPTEMBER 16-22. Molnár Csaba E­zer dolláros (nagyjából 400 ezer forintos) napidíj legalább hat héten át - ezt ajánlotta az Apple azon mérnökeinek, akik a covid elmúlt két évében hajlandók voltak Kínába utazni, hogy az ottani iPhone-gyá­­rak termelését és fejlesztéseit el­lenőrizzék. Ebből az első két hetet egy karanténszállodában kellett az alkalmazottaknak tölteniük, majd ezután következett a nagyjából egy hónapos munka. Ha valaki vállal­kozott a koronavírus, illetve a totá­lis kínai zárlat miatt nem annyira biztonságos és kiszámítható útra, akár 50 ezer dollárt is kasszírozha­tott egy-két hónap alatt. És ennek ellenére is lasszóval kellett fogni azokat a dolgozókat, akik hajlan­dók voltak a gördülékeny gyártás szempontjából elengedhetetlennek látszó kiküldetésre. Aztán kiderült, hogy senki sem pótolhatatlan. Az Apple amerikai vezetői kényszerűségből elkezd­ték átruházni azokat a menedzse­ri feladatokat a kínai kollégákra, amelyeket eddig (üzleti alapve­tésként) kizárólag kaliforniai ve­zetőkre mertek bízni. Az utóbbi két évben már az Apple kínai ve­zetői választják ki például az al­katrészek beszállítóit, és az ottani fejlesztések irányításában is egy­re nagyobb súllyal vesznek részt. A cég idén ötven százalékkal több állást hirdetett meg Kínában, mint 2020-ban, és ezek a pozíciók már korántsem csupán a szerelősorok mellett robotoló, minimális bérért kizsákmányolt munkások állásai, hanem nyugati szemmel is ki­emelkedően jövedelmező felső és középvezetői munkakörök, ame­lyeket persze még mindig csak az amerikai egyetemeken tanult, an­golul tökéletesen beszélő kínaiak­nak van esélyük elnyerni. De nem csak a kínai vezetők egyre nagyobb száma jelzi azt, hogy az Apple (és sok más ame­rikai technológiai cég) működése elválaszthatatlan Kínától. Amikor az első iPhone-okat elkezdték Kí­nában gyártani, az ország tényleg csak az összeszerelő kapacitást adta a termékhez (ami a telefon értékének nagyjából 3,6 százalékát jelentette). Az alkatrészek Ameri­kából, Dél-Koreából és Japánból érkeztek, csak össze kellett rakni őket. Aztán az évek során a kínai beszállítók felnőttek a feladathoz, és mára átvették sok külföldi al­katrészgyártó helyét. Ma már kínai cég gyártja az iPhone-ok akkuját, a képernyőhöz használt üveget, a kamerát és a hangszórókat is, így a tíz évvel ezelőtti 3,6-ról 25 szá­zalékra ment fel a kínai hozzáadott érték az iPhone-ban. Az Apple és Kína viszonya egé­szen szívélyes volt eddig, bár nem tudni, hogy mit hoz a jövő, hiszen az amerikai cég néhány héten be­lül beindítja indiai gyártását is, így Kína kizárólagos szerepe megszű­nik. Ez a kapcsolat eddig mindkét félnek rendkívül jövedelmező volt. Miközben más országokban a covid megakasztotta a termelést, Kína minden vasszigor ellenére is biz­tosította az iPhone-ok zavartalan gyártását. Ennek eredményeként az Apple minden idők legtöbb iPhone­­ját értékesítette az utóbbi években, és jelentősen növelni tudta piaci ré­szesedését. Dacára a várható globá­lis recessziónak, a cég növelte a be­szállítóknak küldött megrendeléseit (ellentétben a termelést visszafogó más okostelefon-gyártókkal), mi­vel arra számít, hogy az iPhone 14 megint hatalmas siker lesz, és úgy fogják venni az emberek, mintha nem lenne holnap. Az Apple a világ legértékesebb cége. Forgalma 378 milliárd, nettó bevétele 100 milliárd dollár, piaci értéke pedig 2,65 billió dollár (ha ezt forintban akarnánk kifejezni, akkor a 105 után még tizenhárom darab nullát kéne írnunk), így a vállalat döntéseinek világpolitikai súlyuk van. Amikor tehát a cég a gyártás egy (ma még csekély) részét áthe­lyezi Indiába, azzal a nagyhatal­maknak is üzen - akár akarja, akár nem. Persze a valós helyzet sokkal bonyolultabb ennél. A Csennaiba tervezett üzemben ugyanis nem közvetlenül az Apple, hanem a taj­vani Foxconn fogja irányítani az indiai dolgozók munkáját, és ebben egy kínai beszállító, a Lingyi iTech is közreműködik majd. A Foxconn a Tajvan miatt folytonosan fennál­ló feszültség dacára eddig is vezető szerepet játszott az iPhone-ok kí­nai gyártásában. Nem az Apple az egyetlen amerikai cég, amely próbálja di­verzifikálni az eddig szinte kizá­rólagos kínai gyártást. A Google rivális Pixel telefonjait Vietnám­ban gyártatja, ahol egyébként az Apple iPadjei is készülnek. A Mic­rosoft is Ho Si Minh-városban készíti az Xbox játékkonzolokat, míg az Amazon ugyancsak Csen­­naiban készítteti saját médiale­játszóit. Néhány évvel ezelőtt még mindezeket a termékeket Kínában gyártották. Mindennek hatása már a kínai gazdaságban is érződik: az ország gazdasági növekedése évti­zedes mélypontra csökkent. De ez nem változtat azon, hogy az ország egyre erősebb szereplővé válik az elektronikai világpiacon. Bár a Trump-korszak kardcsör­tető kereskedelmi háborús retori­kájának (egyelőre) vége, ez nem azt jelenti, hogy a két szuperhatalom gazdasági érdekei egyeznének -különösen nem az elektronika terén. Az Egyesült Államok vezetése is ér­zékeli, hogy Kína már nagyon nem az a hatalmas, de buta összeszerelő üzem, amely csak a nyugaton, Ja­pánban vagy Dél-Koreában meg­tervezett és legyártott, szofisztikált alkatrészeket képes összeszerelni, míg saját fejlesztésre (a koppin­tást leszámítva) szakértelem hí­ján képtelen. Emiatt a legfejlettebb iparágak kínai cégei egyre nagyobb veszélyt jelentenek. Az őket irányí­tó kínai kormány döntéseit pedig a geopolitikai indulatok (leginkább Tajvan és a Dél-kínai-tenger el­lenőrzése) is befolyásolják - bár egyelőre csak a gazdasági raciona­litás keretein belül. A hidegháborúban a Szovjet­unióval szemben békésebb irányvo­nalat képviselő nyugati „galambok” évtizedeken keresztül mantrázták, hogy a lehető legszorosabbra kell fűzni az ellenséges szuperhatalom­mal kötött gazdasági kapcsolatokat, hiszen - elméletileg - mindenki­nek az a jól felfogott gazdasági ér­deke, hogy az üzlet zökkenőmente­sen folyjon, így az egyre intenzívebb vasfüggönyön átívelő kereskedelem fogja megakadályozni a harmadik világháborút. Annak azonban meg­vannak a hátulütői is, ha a Nyugat túlságosan függővé válik a keleti termékektől (például a földgáztól), hiszen a szállító bármikor zsarolás­ra használhatja fel ellátói monopol­helyzetét. Ez a veszély sokszorosan igaz Kínára, amit az amerikai kormány és a technológiai cégek együttesen igyekeznek csökkenteni, de ennek ára van. Ezt az árat, úgy tűnik, a Biden-kormány részben hajlandó átvállalni a vállalatoktól (amelyek egyébként a világ leghatalmasabb, legnagyobb piaci értékkel bíró cé­gei között vannak). A minap az amerikai kereskedelmi miniszté­rium bejelentette, hogy a kormány összesen 280 milliárd dollárt (ill billió forintot) költ majd a fejlett elektronikai szektor amerikai fej­lesztésére, amelyből 50 milliárdot a félvezetőgyártásra (a számítás­­­technika elengedhetetlen techno­lógiájára) fordít majd. Ennek fejében viszont azok az amerikai cégek, amelyek részesül­nek ebből a szövetségi támogatás­ból, tíz évig nem építhetnek gyár­tóüzemet Kínában. Ezt a tilalmat részben az amerikai gazdasági, részben pedig nemzetbiztonsági érdekekkel magyarázzák. A félve­zetőgyártásban Amerika az elmúlt évtizedekben elveszítette vezető szerepét: míg 1990-ben még a glo­bális termelés negyven százaléka az Egyesült Államokban folyt, ma már alig tíz százalék ez az arány. Kér­dés, hogy e program meghatja-e majd az Apple-t, amelynek éves bevétele jelentősen meghaladja az egyébként emberi ésszel hatalmas­nak tűnő amerikai kormányzati támogatás teljes összegét. A cég már elég nagyra nőtt ahhoz, hogy a kormányok bizonyos „kéréseit” akár figyelmen kívül is hagyhatja, ha az áll érdekében. Persze ez csak addig működik, ameddig a kormá­nyoknak is megéri. A kínai iPhone Az Apple múlt szerdán mutatta be zászlóshajó-terméke, az iPhone 14. generációját, ami (egy kicsit) még jobb lett, és a legnagyobb modell magyar ára 630 ezer forinttól indul. Vannak, akik azért hajlandók ennyit fizetni egy telefonért, mert nem akarnak kínai ócskaságot használni. Ezzel az érveléssel csak az a gond, hogy az iPhone ma már szinte inkább kínai termék, mint amerikai. Az Apple nemcsak a gyártást, de a fejlesztést is kiszervezte Kínába. Most próbál onnan szabadulni (versenytársaihoz hasonlóan), de ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni. ◄ Az Apple iPhone 14 bemutatója FOTÓ: APPLE

Next