Magyar Hang, 2022. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)
2022-11-18 / 47. szám
Magyar Hang 2022. NOVEMBER 18-24. BELFÖLD 5 Tompos Ádám Mezőhegyes közepéből besétálni a város 18- as major nevet viselő részébe olyan, mintha egy Krúdy-novellából egyetlen lapozással Tar Sándor-szociográfiába csúsztunk volna át. A széles dél-alföldi utcán minden eklektikus stílusban épült ház még elhagyatottan, pókhálósan is olyan büszkeséget sugároz magából, mintha még tegnap onnan indult volna vadászatra a vármegye főispánja. De az egykori csikós csárdától balra véget ér az ábrándos nosztalgia: itt már csak végnapok vannak. És mégis: a városrészben élők most megpróbálják a lehetetlent, és a település polgármesterének, Papp István Tibornak címzett aláírásgyűjtéssel szeretnék elérni, hogy visszakapják a régi életüket. „Költöztessék ki az egész S. családot” „Rablók, bűnözők, gyilkosok települtek be eddig csendes, nyugodt városunkba. Emiatt az itt élőknek félelemben, rettegésben kell élniük. Szeretnénk visszakapni régi életünket. Követeljük, hogy költöztessék ki az egész S. családot Mezőhegyes területéről” - áll a petícióban. A szignókat a 18-as majorhoz közeli egyik kocsmában is gyűjtik. Ebbe az ivóba járt ugyanis az A szignókat egy, a 18-as majorhoz közeli kocsmában is gyűjtik. Ebbe az ivóba járt ugyanis az a négy gyermeket nevelő, 44 éves családapa, aki a minap gyilkosság áldozata lett. Holttestét egy közeli erdőben találták meg, összeégve a négy gyermeket nevelő, 44 éves családapa, aki a minap gyilkosság áldozata lett. Holttestét egy közeli erdőben találták meg, összeégve. A rendőrség az esettel kapcsolatban egy 25 éves helyi férfit vett őrizetbe, aki a gyilkosság helyszínén hagyta az iratait. - Együtt biliárdoztunk - mondja elcsukló hangon egy férfi a kocsmában. Egyik kezében cigarettát, a másikban az aláírásgyűjtéshez szükséges íveket szorongatja. Sem ő, sem más nem szeretne névvel nyilatkozni, de kérdéseinkre panaszáradat indul meg. - Egy füstölőt feltörtek, elvitték a sonkát, szalonnát, mindent. A hús tulajdonosa aztán beszólt neki, hogy mi van, sonka tolvaj? Erre még megrugdosta, miután meglopta - meséli egy férfi az elkövetőről, akit most a gyilkossággal gyanúsítanak, aztán előkerül még fél tucat hasonló történet. Fekete ruhások és három csapás - Ezek szerint örültek, hogy másodszor is ellátogatott ide a Magyar Önvédelmi Mozgalom? - kérdezzük. A Mi Hazánkhoz tartozó, a Magyar Gárda utódának számító fekete egyenruhás alakulat ugyanis a gyilkosság után újra elment a mezőhegyesi 18-as majorba. Nyáron egy helyben élő hölgy kérésére vonultak ki. Akkor azt írták, megmozdulásukkal arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy „egy társadalomidegen cigány család keseríti meg a majorban élő lakosok életét a folyamatos hangoskodással, éjszakai mulatozással, a közlekedőutak mellé kihordott szeméthegyekkel, tűzveszélyokozással”. Ezúttal már a gyilkosság áldozatáért tartott megemlékezésre tértek vissza a csikós csárda elhagyatott épületéhez, majd innen spontán felvonulást tartottak a 18-as majorba, S.-éket keresve. A rendőrség nagy erőkkel érkezett a helyszínre, még a járási parancsnok is odasietett, és parázs szóváltásba keveredett a fekete ruhásokkal. - Sokan félnek, hogy itt voltak - jegyzi meg egy férfi az ivóban, majd nagy levegőt vesz, úgy darálja végig mondandóját: „de valamilyen szinten örömmel veszik, mert a rendőrök semmit nem csinálnak. Hát hol van a három csapás? Miért nem lehet őket hosszabb időre lecsukni? - Majd ő is harminchárom éves lesz, ha kiszabadul? - kérdi aggódva és felháborodva a kocsmában az egyetlen nő. Arra utal, hogy a Büntető törvénykönyv 2012-es módosítása lehetőséget ad arra, hogy jó magaviselet esetén még gyilkosságért letartóztatottak is próbaidőre bocsáthatók nyolc év leülése és jó magaviselet esetén, így szabadult például a Cozma-gyilkosság egyik kulcsfigurája, az olaszliszkai lincselés és a romagyilkosságok egyegy főszereplője is. Hogy a MOM felvonulása az „egyenruhás bűnözés” tiltása miatt nem valósulhatott volna meg, arra már nem térünk ki. A 18-as, ahol megszűnik a GPS - De kik azok az „ők”? Kiket kéne lecsukni hosszabb időre? - dobjuk be. - Hát S.-ék. Nem a cigányokkal van baj, csak velük. Amióta pár éve idejöttek, minden eltűnik a 18-ban. - Honnan jöttek? - Battonyáról, állítólag ott is ugyanezt csinálták, aztán el kellett jönniük. Itt találtak egy elhagyatott házat a 18-ban, oda települtek be. - És milyen hely ez a 18-as major? - kérdezzük első megszólalónkat, aki az aláírásgyűjtő ívet nem, de a cigarettát leteszi, hogy idézőjelet tudjon formázni az ujjaival. Következő mondata minden szavára ki is teszi. Ott van lent, állítólag Mezőhegyes része. De ott megszűnik ám a GPS, se mentőt, se tűzoltót nem tudsz hívni. Nem volt ez mindig így. A mezőhegyesi majorok azt a ménesbirtokot voltak hivatottak kiszolgálni és ellátni, amit még II. József alapított 1784-ben. A XIX. században már nemcsak ló-, hanem sertés- és szürkemarha-tenyésztés is zajlott itt, a szocializmus idejében pedig úgy alakult állami gazdasággá, hogy hozzátartozott még a helyi cukorgyár is. A rendszerváltáskor mindez elkezdett fokozatosan leépülni, 2004-ben privatizálták is a ménesbirtokot, így aztán a Kádár-korszak végóráiban még tízezer fős Mezőhegyes lakossága is a felére csappant, kiürült a majorok jó része, így a 18-as is. Amely már más arcát mutatja, mint amikor tornacsarnoknyi, boltíves istállókat töltöttek meg itt a jószágok. - Minden cigányt agyon kell lőni! Kicsit, nagyot, mindegy - így Ferenc, amikor a gyilkosságról kérdezzük (szó szerint idéztük - a szerk). Mellette Csaba csak bólogat helyeslően. Aztán néhány keresztkérdés, és módosítanak: csak azt „kell agyonlőni”, aki nem tud beilleszkedni ide. Ferencéknek a 18-as major az otthonuk, amióta világ a világ, így például tudják, hogy egykor téeszirodaként funkcionált a most mediterrán stílusúra kicsinosított házuk, hogy a sarkon túli, szeméttel teli csarnok egykor tehénistálló volt, a portájukra merőleges romos ház pedig tejcsarnok. Jönnek ezek, mint a pockok - Kihalnak a helyiek, és bejönnek a helyükre ezek a semmirekellő emberek. Nincs munkahely, aki fiatal, az meg elmegy, aztán jönnek ezek, mint a pockok, és végigjárnak minden lakást. - És a ménesbirtok? Ott sincs munkahely a fiataloknak? - kérdezzük. - Lázár úr úgy virágoztatta fel, hogy a munkahelyek szűntek meg. Tudja, itt gépesítve van már minden. Valóban, összesen harmadával csökkent a ménesbirtok dolgozói állománya, amióta Lázár János egykori hódmezővásárhelyi polgármester és korábbi miniszter lett itt a kormánybiztos. A leépítéseket ő következetesen racionalizálásnak hívja, és minden nyilatkozatában hangsúlyozza a modernitás, a gépesítés szükségességét. Mindez persze Ferencnek és a 18-as majorban élő több egykori napszámosnak egyáltalán nem tetszik. „A polgármester nem tesz semmit” Még vendégmunkás se nagyon kell ide, úgyhogy ez a régió már se nem magyar, se nem román. Ez a senki földje, azért jönnek ide. Az önkormányzat meg semmit sem tesz, pedig tudja, hányszor mentünk panaszkodni? Papp István Tiborral mi is szerettük volna felvenni a kapcsolatot, de megkeresésünkre még csak nem is reagált. Ferenc és Csaba is kihúzza magát, úgy mondják mindketten, hogy aláírták ők is a petíciót, és „egyértelműen jónak” tartják, hogy itt járt a MÖM. - Jó, hogy megmutatták magukat. Hátha lesz valami, és észbe kapnak, hogy tenni kell, mert félünk - jelenti ki Ferenc. - Ki kell takarítani, mert azt kapják, amit a mi kománk - szögezi le Csaba, aki szerint a MÖM tagjai „inkább csitították a lakosságot, ehhez képest most őket szélsőségezik le”. - Kiabáltunk, parázs hangulat volt. Berúgtuk a kaput, de nem jöttek ki - mondja öblös hangján, és láthatóan megint indulatba jön. - Mit csináltak volna, ha kijönnek? Vagy ha maguk bejutnak, megverték volna őket? - Az biztos - mondja gondolkodás nélkül. Elbúcsúzunk, és megkérdezzük, hogy merre van S.-ék háza. Két irányba is mutatnak, mert állítják: több, az elöregedés miatt üresen maradt ingatlant is lefoglalt a család. Sőt, némelyiket még az interneten is árulták. - Nekik ne mondja, hogy mi miket mondtunk róluk - veti még utánunk a verésről ábrándozó Csaba, mikor távozunk. Az első háznál nem találunk senkit, ahogy az éppen akkor, éppen ide kiszálló rendőrök sem. Utána a tejcsarnok mögötti telepen próbálkozunk. Ha nem ugatna valahol a közelben egy kutya, és nem lennének nyakig érő szemétdombok a házak a között, azt hinnénk, hogy erre nem is lakik senki. Ekkor jön arra biciklijén egy üres borosflakont szorongatva Róbert, aki mutatja, hogy merre laknak S.-ék. - Ez is az övék, ez is, ez is, meg az is. Ja, és ez is. Állítólag itt valamelyikben laktak is - mondja Róbert, aki úgy költözött ki Mezőhegyes belvárosából a 18-as majorba. Adja magát hát a kérdés, hogy mégis milyen itt lakni. Nem valami jó. Lepusztult itt. Egyszóval: rossz, na aztán elhallgat, csak a kutya ugat tovább, rendületlenül, a „senki földjén” Aláírásgyűjtés indult a mezőhegyesi 18-as majorban az S. család ellen . A lakók szeretnék visszakapni a régi életüket Munkácsy Mihály A Rőzsehordó nő másolata a 18-as majorban. Klasszikus a mélyben A SZERZŐ FELVÉTELE