Magyar Hang, 2022. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

2022-07-22 / 30. szám

Magyar Hang 2022. JÚLIUS 22-28. PUBLICISZTIKA 11 Nagy Attila Tibor A kedvezményes kisadó­zó vállalkozások tételes adójának (kata) szigorí­tása, különösen a rezsi­csökkentés korlátozása viszonylag sok embert érint kedvezőtlenül - még sincsenek nagy tömegek a tiltakozó tüntetéseken. Ennek el­lenére a hatalom nem lehet telje­sen nyugodt, mert a Fidesz magas népszerűségét veszély fenyegeti. A kormánypárt eddigi választási győ­zelmeit részben az a felismerés hozta el, hogy a magyar választók többségét hidegen hagyja a jogál­lamiság, a NER-nagyvállalkozók állami eszközökkel megsegített gazdagodása, ám a megélhetését nagyon is figyelembe veszi a pártok listájára és jelöltjeire adandó sza­vazatakor. A magyarok tehát nem­csak a boltokban árérzékenyek, hanem a politikában is. Mindennek ellenére az Orbán-kormány arra jutott, hogy nincs más választása, vállalnia kell az erősen vitatott in­tézkedések meghozatalát. Persze már korábban lehetett (volna) tudni, hogy a választások megnyerése érdekében folytatott, mintegy másfél ezer milliárd fo­rintos kormányzati pénzszórásnak meglesz a böjtje. Nincsenek csodák, Magyarország nem elég gazdag ahhoz, hogy a központi költségve­ A NER URALMA ALATT Az Orbán-kormány megszorításai rése gond nélkül elviselje a családi adó-visszatérítést, a 13. havi nyug­díj visszaállítását, a 25. év alatti munkavállalók adómentességét, az állami beruházások felpörgetését. Hiába jelezte a jövő évi költségveté­si törvény a kormányzati szándékot a fiskális fegyelemhez való vissza­térésre, a forint a választások óta eltelt időben folyamatosan gyen­gült, az infláció pedig immár meg­haladta a 11 százalékot, és­­ ami a közhangulat rontására különösen alkalmas - az élelmiszerek drá­gulása még ennél is jóval nagyobb arányú volt. Időzített bombának A kormánypárt eddigi választási győzelmeit részben az a felismerés hozta el, hogy a magyar választók többségét hidegen hagyja a jogállamiság, a NER- nagyvállalkozók állami eszközökkel megsegített gazdagodása, ám a megélhetését nagyon is figyelembe veszi a pártok listájára és jelöltjeire adandó szavazatakor. A magyarok tehát nemcsak a boltokban árérzékenyek, hanem a politikában is számít az év végéig fennálló hitel­­moratórium, mert annak feloldása miatt az érintettek egy részének jelentősen megemelkedhet a havi törlesztőrészlete a folyamatosan növekvő kamatok miatt. Kiderült az is, hogy a benzinárstopnak egy­re inkább látszanak a hátulütői is, hiszen mennyiségi korlátozás van a benzinkutakon. A gazdasági gondok szűkebbé tették az Orbán-kormány moz­gásterét, és ez kihatott az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások pozícióira is. Maga Orbán Viktor is­merte el nyilvánosan, hogy vétójo­gát nem gyakorolhatja parttalanul a magyar kormány, mert akkor egy szövetségese sem marad (értsd: ha minden Oroszország elleni szank­ciót megakadályozott volna a ma­gyar kormányfő, akkor teljesen elmérgesedett volna a kapcsolata a lengyel vezetéssel), Így viszont az Európai Bizottság megérezte, most van lehetősége keménykedni az Orbán-kormánnyal szemben, és egy sor feltételhez kötheti a Hely­reállítási Alap (RAF) pénzeiről szóló megállapodás megkötését. A vo­natkozó uniós rendelet jogilag az Európai Bizottságnak ad erősebb pozíciót, amely a kormánnyal való megegyezést még jó ideig elhúz­hatja, politikailag pedig befolyá­solja a magatartását, hogy az Eu­rópai Parlament többsége amúgy sem örülne neki, hogy­ha az Or­bán-rendszer hozzáférne az RRF alapjaihoz. A költségvetés romló helyzete miatt a magyar kormány­nak fontosabb a megállapodás, mint az Európai Uniónak. Ebben a helyzetben a kormány mindenképpen pluszbevételeket kíván szerezni, erről szólt az ext­­raprofit­ adók kivetése, a katás adózás megszigorítása, és bizony alapvetően erről szól a rezsicsök­kentés korlátozása is. Az energia­árak nagymértékű emelését eddig a kormány ellensúlyozta a költ­ségvetésből, ám ezt a jövőben már nem kívánja az eddig megszokott módon folytatni. Még a kormány saját bevallása szerint is a lakosság mintegy egynegyede lesz kényte­len magasabb rezsiszámlát fizetni, amely egy eléggé jelentős választói csoportot jelent. De a lakosság töb­bi része is szembesült azzal, hogy árgus szemmel kell majd ügyelnie arra, rezsiköltsége beleférjen az átlagfogyasztásba­­ vagy belefog majd a napelemek beszerzésébe, már aki anyagilag megengedheti magának. A kormányzati takaré­koskodás ugyanakkor nem vonat­kozik a honvédelmi kiadásokra, amelyeket jövőre már a NATO-el­­várás szerint a GDP 2 százalékára kívánnak felvinni. A rezsicsökkentés 2013-as kez­dete óta a lakosság jelentős részé­nek emelkedett az életszínvonala, ennek most vége szakadt. Az el­múlt években a kormány ahhoz szoktatta a lakosságot, hogy la­kása fenntartásához nem kell kü­lönösebb erőfeszítéseket tennie, ehhez képest most az állampolgá­rok aktívabb közreműködését kéri az energiatakarékossághoz. Nagy médiaerejének, a kormányfő kom­munikációs képességének köszön­hetően nem eleve esélytelen a pa­radigmaváltás elérése, főleg, hogy a muszáj eléggé nagy úr sokak szá­mára. A válság elvileg lehetőséget kínál az ellenzéknek népszerűsége megnövelésére, csakhogy ellen­tétben a 2008-2009-es válsággal, amikor az ellenzék fő erejét a már akkor is jelentős Fidesz alkotta, most hét (!), egymással is vetél­kedő ellenzéki parlamenti párt pályázik a legújabb kormányzati megszorítások miatt esetleg mér­ges, csalódott választópolgárok fi­gyelmére. Őszintén szólva, erősen kérdéses, hogy a híreket kevésbé figyelő emberek - és ők vannak többségben - képesek és akarnak ilyen sok párt- és politikus ne­vet észben tartani. Mindenesetre eddig még a katások nagy része sem ment ki az utcára, a tanárok, ápolók vagy más foglalkoztatottak rétegei pedig nem mentek ki ezek­ben a forró nyári napokban tüntet­ni a katások mellett. A társadalmi szolidaritás alacsony foka tehát a kormány kezére játszik. Ám a válság még csak most kezdődött. A növekvő infláció re­álbér-csökkenéssel, a gazdasági helyzet esetleges további romlása pedig újabb kormányzati meg­vonásokkal és ezzel járó népsze­rűségvesztéssel fenyeget. Az Or­­bán-rendszer szerencséje, hogy a parlamenti ciklus még csak most kezdődött, vagyis a népszerűtlen intézkedések nagy részét még most az elején meglépheti, hogy aztán a végén megint választási oszto­gatásokba tudjon kezdeni. Feltéve persze, ha a nemzetközi környe­zet nem romlik tartósan tovább, ugyanis egy évekig tartó világgaz­dasági recesszió tovább korlátozná az Orbán-kormány lehetőségeit. A szerző politikai elemző Pápay György Ú­gy élnek, mintha nem lenne holnap - még ha kissé el is kopott ez a for­dulat, az elmúlt években különösen igaz volt az országot ve­zető fideszes elitre. S ami nagyobb baj, hogy nemcsak az életmódjukra, hanem a kormányzásukra is. Orbán Viktor dönthetett volna úgy is, hogy a konjunktúra éveiben jól sáfárko­dik, és a rendelkezésére álló - je­lentős részben uniós támogatások formájában érkező­­ forrásokat az ország felzárkóztatására fordítja, illetve a jövőbe mutató szektorokba fekteti: leírni is unalmas, de példá­ul az oktatásba, az egészségügybe, a hazai vállalkozások versenyképe­sebbé tételébe. A családok kormá­nya ezzel szemben arra koncent­rált, hogy az ország egyes családjait zárkóztassa fel a világ legvagyono­­sabbjaihoz, miközben a többi csa­ládnak hosszú távú befektetés he­lyett egyszeri beruházások jutottak, amit nevezhetünk akár szavazatvá­sárlásnak is. Ennek legjellemzőbb példája a Fidesz fő politikai fegyvere, a re­zsicsökkentés. Sajnos vannak - és nem is kevesen -, akiknek való­ban sokat számít, ha akár pár ezer forinttal alacsonyabbak a hó ele­jén érkező számlák. Mostanra vi­szont egyértelműen kiderült, hogy a „kinek mit intézett a kormánya” alapon működő politika az ő támo­gatásukat úgy oldotta meg, hogy az később azoknak is fájjon, akik­nek békeidőben nem is lett volna szükségük a rezsicsökkentésre. Nem mintha erre ne figyelmeztet­tek volna rengetegen, politikusok és szakemberek egyaránt, felhívva a figyelmet arra, hogy a korántsem ideális állapotok konzerválása he­lyett itt is a jövőbe kellene fektetni: szigetelésbe, fűtés-korszerűsítés­be, megújuló energiába. De mint oly sok más területen, a Fidesznek energiakérdésben is sikerült elér­nie, hogy véletlenül se bontakoz­hasson ki értelmes párbeszéd, és a nép ellenségének kijáró megve­tés övezzen mindenkit, aki meg meri kérdőjelezni a Szent Rezsi­csökkentést. Persze lehet úgy kormányozni, mintha nem lenne holnap, de ha a holnap mégis eljön, akkor egy­szerre megváltozik az ember idő­horizontja. Míg Orbán Viktor eddig merészen tekintett előre, és nem is olyan régen még 2030-ig tartó országlásra készült, addig ma már érezhetően őt is - ahogy a magya­rok egyre szélesebb többségét - egyetlen gondolat foglalkoztatja: valahogy túl kell élni a telet. És ez nem puszta költői túlzás. A ma­gyar néplélek kitűnő ismerője­­ként a miniszterelnök pontosan felmérte, hogyan bocsátja meg rövid távon a kádári kompromis­­­szumok társadalma egy-egy kis előrelépésért cserébe a hatalmon lévők fényűző életmódját, illetve azt, hogy ez az életmód - nem­csak a hatalmasoké, de a saját­ja is - fenntarthatatlan alapokra épül. Orbán azonban azt is pon­tosan látja, hogy mi az, ami ebbe a hatalompolitikai alkuba nem fér bele: lehet, hogy a magyarok sok mindent hajlandók elviselni, de ha télen nem lesz fűtés, akkor nemes egyszerűséggel vége a dalnak. Ennek elkerülése jól láthatóan annyira fontos a kormány számá­ra, hogy még a teljes (energia)poli­­tikai arcvesztés sem tűnik túl nagy árnak érte. Ugyanis csak részben igaz, hogy a rezsicsökkentés kér­désében előadott markáns és vil­lámgyors hátraarc a kozmetikázott költségvetés bedőlésének a jele, s mint ilyen, a Fidesz félszavak­ból kihallható őszödi beszéde. Túl sok a kérdőjel ahhoz, hogy ez ön­magában elégséges magyarázat legyen.­­Pontosan mi a helyzet az orosz gázalkuval? Miért emelkedne drasztikusabban az áram ára, mint a hazai - elsősorban paksi - elő­állításának költsége? Miért utólag kezdi barkácsolni a rezsicsökken­ Lehet, hogy nagy áldozatokat kell hozni, de az embereknek azt kell érezniük, hogy ez az áldozat megérte­tés-csökkentés részletszabálya­it a kormány, afféle „húzd meg, ereszd meg”-et játszva a válasz­tóival?) Inkább arról lehet szó, hogy miután a propaganda hónapokig gúnyolódott egyes nyugati orszá­gokon, amelyek önkéntes takaré­koskodásra készülnek, a kormány most erővel szorítja rá a másként szocializált magyar lakosságot az energiatakarékosságra. Hiába ugyanis a világ energiapiacán való alkudozás, enélkül aligha fogjuk kihúzni az előttünk álló telet. A koronavírus-válság megmu­tatta, mi ilyen helyzetben Orbán Viktor stratégiája: találni egy olyan versenyszámot, amelyben van le­hetőségünk nyerni, majd azt kom­munikálni, hogy az egész olimpiát megnyertük. Ilyen volt a lakosság beoltásának gyorsasága - bármi volt is az ára -, és minden bizon­­nyal ilyen lesz a téli fűtés általá­nosságának biztosítása is. Ha si­kerül valahogy elérni, hogy nálunk ne maradjanak tömegek fűtés nél­kül, illetve sikerül találni egy-két európai ellenpéldát - legyen az akár csak egy lakótelep ideiglenes ellátáshiánya -, a fideszes propa­ganda ebből is ki fogja csiszolni azt a narratívát, hogy egyedül a ma­gyaroknak van olyan kormányuk, amely képes volt megvédeni őket. Lehet, hogy nagy áldozatokat kell hozni, de az embereknek azt kell érezniük, hogy ez az áldozat meg­érte. És ha így sikerül túlélni a te­let, helyreállhat a kizökkent idő, és megint úgy élhetünk, mintha nem lenne holnap. Ezúttal viszont Orbán Viktor politikai jövője múl­hat azon, hogy ismét működik-e ez a recept egy olyan országban, amelynek már régóta semmit sem fektettek a jövőjébe. TITKOS KÖZTÁRSASÁG Túlélni a telet

Next