Magyar Hang, 2022. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)
2022-07-22 / 30. szám
Magyar Hang 2022. JÚLIUS 22-28. PUBLICISZTIKA 11 Nagy Attila Tibor A kedvezményes kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) szigorítása, különösen a rezsicsökkentés korlátozása viszonylag sok embert érint kedvezőtlenül - még sincsenek nagy tömegek a tiltakozó tüntetéseken. Ennek ellenére a hatalom nem lehet teljesen nyugodt, mert a Fidesz magas népszerűségét veszély fenyegeti. A kormánypárt eddigi választási győzelmeit részben az a felismerés hozta el, hogy a magyar választók többségét hidegen hagyja a jogállamiság, a NER-nagyvállalkozók állami eszközökkel megsegített gazdagodása, ám a megélhetését nagyon is figyelembe veszi a pártok listájára és jelöltjeire adandó szavazatakor. A magyarok tehát nemcsak a boltokban árérzékenyek, hanem a politikában is. Mindennek ellenére az Orbán-kormány arra jutott, hogy nincs más választása, vállalnia kell az erősen vitatott intézkedések meghozatalát. Persze már korábban lehetett (volna) tudni, hogy a választások megnyerése érdekében folytatott, mintegy másfél ezer milliárd forintos kormányzati pénzszórásnak meglesz a böjtje. Nincsenek csodák, Magyarország nem elég gazdag ahhoz, hogy a központi költségve A NER URALMA ALATT Az Orbán-kormány megszorításai rése gond nélkül elviselje a családi adó-visszatérítést, a 13. havi nyugdíj visszaállítását, a 25. év alatti munkavállalók adómentességét, az állami beruházások felpörgetését. Hiába jelezte a jövő évi költségvetési törvény a kormányzati szándékot a fiskális fegyelemhez való visszatérésre, a forint a választások óta eltelt időben folyamatosan gyengült, az infláció pedig immár meghaladta a 11 százalékot, és ami a közhangulat rontására különösen alkalmas - az élelmiszerek drágulása még ennél is jóval nagyobb arányú volt. Időzített bombának A kormánypárt eddigi választási győzelmeit részben az a felismerés hozta el, hogy a magyar választók többségét hidegen hagyja a jogállamiság, a NER- nagyvállalkozók állami eszközökkel megsegített gazdagodása, ám a megélhetését nagyon is figyelembe veszi a pártok listájára és jelöltjeire adandó szavazatakor. A magyarok tehát nemcsak a boltokban árérzékenyek, hanem a politikában is számít az év végéig fennálló hitelmoratórium, mert annak feloldása miatt az érintettek egy részének jelentősen megemelkedhet a havi törlesztőrészlete a folyamatosan növekvő kamatok miatt. Kiderült az is, hogy a benzinárstopnak egyre inkább látszanak a hátulütői is, hiszen mennyiségi korlátozás van a benzinkutakon. A gazdasági gondok szűkebbé tették az Orbán-kormány mozgásterét, és ez kihatott az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások pozícióira is. Maga Orbán Viktor ismerte el nyilvánosan, hogy vétójogát nem gyakorolhatja parttalanul a magyar kormány, mert akkor egy szövetségese sem marad (értsd: ha minden Oroszország elleni szankciót megakadályozott volna a magyar kormányfő, akkor teljesen elmérgesedett volna a kapcsolata a lengyel vezetéssel), Így viszont az Európai Bizottság megérezte, most van lehetősége keménykedni az Orbán-kormánnyal szemben, és egy sor feltételhez kötheti a Helyreállítási Alap (RAF) pénzeiről szóló megállapodás megkötését. A vonatkozó uniós rendelet jogilag az Európai Bizottságnak ad erősebb pozíciót, amely a kormánnyal való megegyezést még jó ideig elhúzhatja, politikailag pedig befolyásolja a magatartását, hogy az Európai Parlament többsége amúgy sem örülne neki, hogyha az Orbán-rendszer hozzáférne az RRF alapjaihoz. A költségvetés romló helyzete miatt a magyar kormánynak fontosabb a megállapodás, mint az Európai Uniónak. Ebben a helyzetben a kormány mindenképpen pluszbevételeket kíván szerezni, erről szólt az extraprofit adók kivetése, a katás adózás megszigorítása, és bizony alapvetően erről szól a rezsicsökkentés korlátozása is. Az energiaárak nagymértékű emelését eddig a kormány ellensúlyozta a költségvetésből, ám ezt a jövőben már nem kívánja az eddig megszokott módon folytatni. Még a kormány saját bevallása szerint is a lakosság mintegy egynegyede lesz kénytelen magasabb rezsiszámlát fizetni, amely egy eléggé jelentős választói csoportot jelent. De a lakosság többi része is szembesült azzal, hogy árgus szemmel kell majd ügyelnie arra, rezsiköltsége beleférjen az átlagfogyasztásba vagy belefog majd a napelemek beszerzésébe, már aki anyagilag megengedheti magának. A kormányzati takarékoskodás ugyanakkor nem vonatkozik a honvédelmi kiadásokra, amelyeket jövőre már a NATO-elvárás szerint a GDP 2 százalékára kívánnak felvinni. A rezsicsökkentés 2013-as kezdete óta a lakosság jelentős részének emelkedett az életszínvonala, ennek most vége szakadt. Az elmúlt években a kormány ahhoz szoktatta a lakosságot, hogy lakása fenntartásához nem kell különösebb erőfeszítéseket tennie, ehhez képest most az állampolgárok aktívabb közreműködését kéri az energiatakarékossághoz. Nagy médiaerejének, a kormányfő kommunikációs képességének köszönhetően nem eleve esélytelen a paradigmaváltás elérése, főleg, hogy a muszáj eléggé nagy úr sokak számára. A válság elvileg lehetőséget kínál az ellenzéknek népszerűsége megnövelésére, csakhogy ellentétben a 2008-2009-es válsággal, amikor az ellenzék fő erejét a már akkor is jelentős Fidesz alkotta, most hét (!), egymással is vetélkedő ellenzéki parlamenti párt pályázik a legújabb kormányzati megszorítások miatt esetleg mérges, csalódott választópolgárok figyelmére. Őszintén szólva, erősen kérdéses, hogy a híreket kevésbé figyelő emberek - és ők vannak többségben - képesek és akarnak ilyen sok párt- és politikus nevet észben tartani. Mindenesetre eddig még a katások nagy része sem ment ki az utcára, a tanárok, ápolók vagy más foglalkoztatottak rétegei pedig nem mentek ki ezekben a forró nyári napokban tüntetni a katások mellett. A társadalmi szolidaritás alacsony foka tehát a kormány kezére játszik. Ám a válság még csak most kezdődött. A növekvő infláció reálbér-csökkenéssel, a gazdasági helyzet esetleges további romlása pedig újabb kormányzati megvonásokkal és ezzel járó népszerűségvesztéssel fenyeget. Az Orbán-rendszer szerencséje, hogy a parlamenti ciklus még csak most kezdődött, vagyis a népszerűtlen intézkedések nagy részét még most az elején meglépheti, hogy aztán a végén megint választási osztogatásokba tudjon kezdeni. Feltéve persze, ha a nemzetközi környezet nem romlik tartósan tovább, ugyanis egy évekig tartó világgazdasági recesszió tovább korlátozná az Orbán-kormány lehetőségeit. A szerző politikai elemző Pápay György Úgy élnek, mintha nem lenne holnap - még ha kissé el is kopott ez a fordulat, az elmúlt években különösen igaz volt az országot vezető fideszes elitre. S ami nagyobb baj, hogy nemcsak az életmódjukra, hanem a kormányzásukra is. Orbán Viktor dönthetett volna úgy is, hogy a konjunktúra éveiben jól sáfárkodik, és a rendelkezésére álló - jelentős részben uniós támogatások formájában érkező forrásokat az ország felzárkóztatására fordítja, illetve a jövőbe mutató szektorokba fekteti: leírni is unalmas, de például az oktatásba, az egészségügybe, a hazai vállalkozások versenyképesebbé tételébe. A családok kormánya ezzel szemben arra koncentrált, hogy az ország egyes családjait zárkóztassa fel a világ legvagyonosabbjaihoz, miközben a többi családnak hosszú távú befektetés helyett egyszeri beruházások jutottak, amit nevezhetünk akár szavazatvásárlásnak is. Ennek legjellemzőbb példája a Fidesz fő politikai fegyvere, a rezsicsökkentés. Sajnos vannak - és nem is kevesen -, akiknek valóban sokat számít, ha akár pár ezer forinttal alacsonyabbak a hó elején érkező számlák. Mostanra viszont egyértelműen kiderült, hogy a „kinek mit intézett a kormánya” alapon működő politika az ő támogatásukat úgy oldotta meg, hogy az később azoknak is fájjon, akiknek békeidőben nem is lett volna szükségük a rezsicsökkentésre. Nem mintha erre ne figyelmeztettek volna rengetegen, politikusok és szakemberek egyaránt, felhívva a figyelmet arra, hogy a korántsem ideális állapotok konzerválása helyett itt is a jövőbe kellene fektetni: szigetelésbe, fűtés-korszerűsítésbe, megújuló energiába. De mint oly sok más területen, a Fidesznek energiakérdésben is sikerült elérnie, hogy véletlenül se bontakozhasson ki értelmes párbeszéd, és a nép ellenségének kijáró megvetés övezzen mindenkit, aki meg meri kérdőjelezni a Szent Rezsicsökkentést. Persze lehet úgy kormányozni, mintha nem lenne holnap, de ha a holnap mégis eljön, akkor egyszerre megváltozik az ember időhorizontja. Míg Orbán Viktor eddig merészen tekintett előre, és nem is olyan régen még 2030-ig tartó országlásra készült, addig ma már érezhetően őt is - ahogy a magyarok egyre szélesebb többségét - egyetlen gondolat foglalkoztatja: valahogy túl kell élni a telet. És ez nem puszta költői túlzás. A magyar néplélek kitűnő ismerőjeként a miniszterelnök pontosan felmérte, hogyan bocsátja meg rövid távon a kádári kompromisszumok társadalma egy-egy kis előrelépésért cserébe a hatalmon lévők fényűző életmódját, illetve azt, hogy ez az életmód - nemcsak a hatalmasoké, de a sajátja is - fenntarthatatlan alapokra épül. Orbán azonban azt is pontosan látja, hogy mi az, ami ebbe a hatalompolitikai alkuba nem fér bele: lehet, hogy a magyarok sok mindent hajlandók elviselni, de ha télen nem lesz fűtés, akkor nemes egyszerűséggel vége a dalnak. Ennek elkerülése jól láthatóan annyira fontos a kormány számára, hogy még a teljes (energia)politikai arcvesztés sem tűnik túl nagy árnak érte. Ugyanis csak részben igaz, hogy a rezsicsökkentés kérdésében előadott markáns és villámgyors hátraarc a kozmetikázott költségvetés bedőlésének a jele, s mint ilyen, a Fidesz félszavakból kihallható őszödi beszéde. Túl sok a kérdőjel ahhoz, hogy ez önmagában elégséges magyarázat legyen.Pontosan mi a helyzet az orosz gázalkuval? Miért emelkedne drasztikusabban az áram ára, mint a hazai - elsősorban paksi - előállításának költsége? Miért utólag kezdi barkácsolni a rezsicsökken Lehet, hogy nagy áldozatokat kell hozni, de az embereknek azt kell érezniük, hogy ez az áldozat megértetés-csökkentés részletszabályait a kormány, afféle „húzd meg, ereszd meg”-et játszva a választóival?) Inkább arról lehet szó, hogy miután a propaganda hónapokig gúnyolódott egyes nyugati országokon, amelyek önkéntes takarékoskodásra készülnek, a kormány most erővel szorítja rá a másként szocializált magyar lakosságot az energiatakarékosságra. Hiába ugyanis a világ energiapiacán való alkudozás, enélkül aligha fogjuk kihúzni az előttünk álló telet. A koronavírus-válság megmutatta, mi ilyen helyzetben Orbán Viktor stratégiája: találni egy olyan versenyszámot, amelyben van lehetőségünk nyerni, majd azt kommunikálni, hogy az egész olimpiát megnyertük. Ilyen volt a lakosság beoltásának gyorsasága - bármi volt is az ára -, és minden bizonnyal ilyen lesz a téli fűtés általánosságának biztosítása is. Ha sikerül valahogy elérni, hogy nálunk ne maradjanak tömegek fűtés nélkül, illetve sikerül találni egy-két európai ellenpéldát - legyen az akár csak egy lakótelep ideiglenes ellátáshiánya -, a fideszes propaganda ebből is ki fogja csiszolni azt a narratívát, hogy egyedül a magyaroknak van olyan kormányuk, amely képes volt megvédeni őket. Lehet, hogy nagy áldozatokat kell hozni, de az embereknek azt kell érezniük, hogy ez az áldozat megérte. És ha így sikerül túlélni a telet, helyreállhat a kizökkent idő, és megint úgy élhetünk, mintha nem lenne holnap. Ezúttal viszont Orbán Viktor politikai jövője múlhat azon, hogy ismét működik-e ez a recept egy olyan országban, amelynek már régóta semmit sem fektettek a jövőjébe. TITKOS KÖZTÁRSASÁG Túlélni a telet