Magyar Hang, 2023. április-június (7. évfolyam, 15-26. szám)
2023-05-19 / 20. szám
Magyar Hang 2023. MÁJUS 19-25. BESZÖKÖTT AZ ŐSZ Cvekedli Gazda Albert Megfigyeltem az elmúlt hetekben, hogy milyen szépen zöld ez az egész ország. Oké, nem biztos, hogy az egész (habár valószínű), ugyanis a fővároshoz képest folyton keleti-északkeleti irányban közlekedtem rengeteget ezekben az időkben, bizonyos családi okokból kifolyólag. Ennélfogva tehát Gödöllő vagy Szolnok környékétől a Tisza-tó vidékén, a Hortobágyon, Debrecenen, Karcagon, Ha vármegye bihari régióin át Nyíregyházáig tekinthettem meg rendre, hogy milyen üde és friss a természet mostanában. A mi hazánk az új Írország, állapítottam meg. Titulálhatjuk Svájcnak is, persze csak képletesen, és attól tartok, csupán ebből az egyetlen (időjárással összefüggő) szempontból. Egyéb szempontokból kevésbé. Mindenesetre nem is emlékszem, mikor volt itt utoljára ilyen hűvös, csapadékos, hosszan tartó, véget érni nem akaró tavasz, melynek során a fű nemhogy nem ég ki május közepére, inkább dúsan burjánzik. Mintha nem lenne holnap. Szó szerint kövér. Amondó vagyok, dicsérjük meg a jelenséget, hiszen máskor mindig panaszkodunk, ha a tél után tüstént a nyár dörömböl az ajtónkon agresszíven. Jártamban-keltemben a természet viselkedésével kapcsolatos jelenségek megfigyelésén túl kénytelen voltam táplálkozni is nemegyszer, ami megint csak örvendetes tapasztalatokkal gyarapította a tárházamat. Köztünk szólva, régebben korántsem volt egyszerű jót enni vidéken, azoknak legalábbis, akik balga módon kikeveredtek a kilométeres étlapok és a gigantikus adagok fémjelezte posztkádári univerzumból. Úgy igyekszem hangoztatni ezt, hogy ne látsszam a kelleténél nagyképűbb nagyokosnak, vagy sikerül, vagy nem. Hátha igen, elvégre mi sem áll tőlem távolabb, mint a hibbantak „le kell menni vidékre, hogy megismerjük, mit akar, miben és mivel él a nép” típusú programja. Az érdemes keresni és meg is találni az újat és a jót (a régiből sem megtagadva semmit, amit érdemes elismernünk) egyáltalán nem erről szól. Nem fentről pillogunk lefelé, buksisimogató mentalitással, saját horizontunkat tágítjuk ehelyett lelkesen. Ha már régi: a kunmadarasi Ferdinánd bisztró a legkevésbé sem holmi hipermodern faxunkra helyezi a hangsúlyt, ehelyett olyan kötöttgaluska-levest készítenek ott (az ilyet, vagyis a hozzá hasonlót Beregben táskalevesnek nevezik, és én nemkülönben rajongok érte), hogy az ember füle kettéáll. Valamint az intézménynévadó Ferdinánd tekercset sem szabad kihagyni, amikor arra járván muszáj megtorpannunk. Meg a birkapörköltet és a pacalt sem, mármint azoknak, akik az ilyesmit is kedvelik. Ha már új: a roppant híres encsi Anyukám Mondtasok több helyütt előforduló Világbékéi közül a debreceni pizzaszeletező is pompás, miként a szintén minilánccá növekedett Black Sheep kávéi, szendvicsei és süteményei, továbbá a Csakhal halai is nagyszerűek. Akár virtigli édes- vagy tengervizes élőhelyek közelében terül el második legnagyobb városunk, akár nem. A legnagyobb gasztronómiai élménnyel mindazonáltal Nyíregyházán szembesültem ezen a szóban forgó tavaszon. Ami ráadásul egyszerre régi és új. Régi, amennyiben nemcsak Cvekedlinek hívják a górcső alatt tartózkodó evőhelyet, de (nem meglepő módon) konkrétan a káposztás cvekedli található mindeneknek a középpontjában ott. Beléje leheltek új életet. (Meg a krumplis tésztába.) Ők a lényeg, azzal együtt, hogy olyasmit is lehet enni náluk, mint a currys-csirkehúsos vagy a katalán pikáns kolbászos fusilli, és ezek is abszolút rendben vannak. Na de a cvekedli, az tényleg olyan a Cvekedliben, mint a mesében. Tökéletes tészta, zseniális káposzta, hibátlan arányok (mind az összetevők, mind a fűszerezés terén), felülmúlhatatlan harmónia. Michelin-csillag. Nem is egy. Adok kettőt. És mindezt kétezer forintért helyezik az éhes vendégek elé a kis papírdobozaikban. A káposztás cvekedli gigantikus kedvencem kisgyermek korom óta. Csak az anyukám tudott ennyire csodásat készíteni annak idején, senki más. Maga gyúrta-nyújtotta hozzá a tésztát a két kezével. Jómagamnak valahogy valamiért soha nem sikerült megközelíteni sem azt az ízvilágot és minőséget. Száraztésztával biztos nem is lehet. Ám a káposzta sem lett olyan. Sajnos az anyukám nem készíthet nekem cvekedlit többé. Igaz, ő a töltött káposztát jobban szerette. A konyhába évek óta nem tudott már kimenni, de az ágyán ülve egy-két hónappal ezelőtt is bekeverte a tölteléket. 92 évesen, két keresztrejtvényfejtés között. Senkit sem ismertem soha, aki nála jobban szerette volna ezt a nehéz, rongyos, kegyetlen, édes életet. MAGAZIN • VETÉSFORGÓ 25 ÚJBESZÉL Ébredek Wekerle Gyakran felbukkanó kifejezés, mi is gyakran használjuk a lapban - ugyanakkor olvasói visszajelzésekből kiderült, hogy nem mindenki tudja pontosan, mit jelent. Épp ezért e heti szavunk: a woke. A woke az angol woke up igéből képzett woken afrikai-amerikai változata. Jelentése felébredt, tágabban: éber. Eredetileg nem volt politikai töltete: arra utalt, hogy valaki tájékozott. Később a rasszizmusellenes mozgalmak kezdték használni, itt már többletjelentést kapott: aki volte, az tudatában van az amerikai társadalomban jelen lévő rasszizmusnak. Először, ha minden igaz, Lead Belly énekes-gitáros használta ebben az értelemben. 1938-as dala, a Scottsboro Boys kilenc fekete fiúról szól, akiket hamisan vádoltak egy fehér nő megerőszakolásával. Belly a dalban azt tanácsolja hallgatóinak, maradjanak „woke”-ok, tartsák nyitva a szemüket. Hetven évvel később Erykah Badu Master Teacher című számának refrénjében találkozhatunk a kifejezéssel (I stay woke). A 2010-es években aztán egyre gyakrabban került elő a szó azzal a jelentéssel, hogy „tudatában van, figyel a társadalmi egyenlőtlenségekre”. Amikor pedig 2014-ben egy rendőr lelőtte a fekete Michael Brownt Saint Louis egyik külvárosában, és az eset után kibontakozott a Black Lives Matter-mozgalom, a woke futótűzként terjedt a (közösségi) médiában. A woke jelentése mára attól függ, ki használja. Baloldali, progresszív körökben nagyjából az eredeti jelentésében alkalmazzák, míg a „wokeizmust” túlzott vehemenciával, dühvel, a múlt válogatás nélküli eltörlésével (cancel culture), a politikai korrektség (pc) túltolásával vádolok szókészletében negatív csengése van. Nagyon leegyszerűsítve a woke a progresszió szinonimája és míg egyesek szemében üdvözlendő, másokéban üldözendő jelenség. Kinek a zsoldjába szegődünk? Kína igazi arca Biciklis kamuközpont Békésben az ELI negyedmilliárdjáért Az egészséges párbeszéd jegyében: hazajárnak a nácik Csókakőre Maróth Gáspár meredek átigazolása a kormányból a Rheinmetallica Zsákutcában a magyar energiapolitika Izrael 75 éves: Törvényesített rágalmazás Az igazi Balassa P. Tamás Interjúk: Jay Rosenblatt Makranczi Zalán Hajrá, egyedül! Törvényesített rágalmazás Az igazi Balassa P. Tamás Interjúk: Jay Rosenblatt Makranczi Zalán KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL! ÉLET ÉS IRODALOM FIZESSEN ELŐ! Ádám Péter: Szabad-e a francia államfőt sértegetni? * ■ [UNK] Vásárhelyi Mária: Üszkösödé sebek * Interjú: Van-e a bánatnak vége? Tompa Andreával beszélget Károlyi Csaba >1« Hekeli Gábor: Karantén retro (Kezdődik 2020. március 28. napján, a kijárási korlátozás elrendelésekor) * Korózs Lajos: A jóléti fordulaton is túl (Agora)! Pénteken keresse a hírlapárusoknál, vagy fizesse elő! www.es.hu SZÜKSÉGÜNK VAN EGYMÁSRA!