Magyar Hang, 2023. április-június (7. évfolyam, 15-26. szám)

2023-05-19 / 20. szám

Magyar Hang 2023. MÁJUS 19-25. BESZÖKÖTT AZ ŐSZ Cvekedli Gazda Albert M­egfigyeltem az elmúlt hetekben, hogy mi­lyen szépen zöld ez az egész ország. Oké, nem biztos, hogy az egész (habár való­színű), ugyanis a fővároshoz képest folyton keleti-északkeleti irányban közlekedtem rengeteget ezekben az időkben, bizonyos családi okokból kifolyólag. Ennélfogva tehát Gö­döllő vagy Szolnok környékétől a Tisza-tó vidékén, a Hortobágyon, Debrecenen, Karcagon, Ha várme­gye bihari régióin át Nyíregyházá­ig tekinthettem meg rendre, hogy milyen üde és friss a természet mostanában. A mi hazánk az új Írország, állapítottam meg. Titu­lálhatjuk Svájcnak is, persze csak képletesen, és attól tartok, csu­pán ebből az egyetlen (időjárással összefüggő) szempontból. Egyéb szempontokból kevésbé. Mindenesetre nem is emlék­szem, mikor volt itt utoljára ilyen hűvös, csapadékos, hosszan tartó, véget érni nem akaró tavasz, mely­nek során a fű nemhogy nem ég ki május közepére, inkább dúsan bur­jánzik. Mintha nem lenne holnap. Szó szerint kövér. Amondó vagyok, dicsérjük meg a jelenséget, hiszen máskor mindig panaszkodunk, ha a tél után tüstént a nyár döröm­böl az ajtónkon agresszíven. Jártamban-keltemben a ter­mészet viselkedésével kapcsola­tos jelenségek megfigyelésén túl kénytelen voltam táplálkozni is nemegyszer, ami megint csak örvendetes tapasztalatokkal gya­rapította a tárházamat. Köztünk szólva, régebben korántsem volt egyszerű jót enni vidéken, azok­nak legalábbis, akik balga módon kikeveredtek a kilométeres étlapok és a gigantikus adagok fémjelez­te posztkádári univerzumból. Úgy igyekszem hangoztatni ezt, hogy ne látsszam a kelleténél nagy­­képűbb nagyokosnak, vagy sikerül, vagy nem. Hátha igen, elvégre mi sem áll tőlem távolabb, mint a hib­bantak „le kell menni vidékre, hogy megismerjük, mit akar, miben és mivel él a nép” típusú programja. Az érdemes keresni és meg is ta­lálni az újat és a jót (a régiből sem megtagadva semmit, amit érdemes elismernünk) egyáltalán nem erről szól. Nem fentről pillogunk lefelé, buksisimogató mentalitással, sa­ját horizontunkat tágítjuk ehelyett lelkesen. Ha már régi: a kunmadara­­­si Ferdinánd bisztró a legkevésbé sem holmi hipermodern faxunk­­ra helyezi a hangsúlyt, ehelyett olyan kötöttgaluska-levest készí­tenek ott (az ilyet, vagyis a hozzá hasonlót Beregben táskalevesnek nevezik, és én nemkülönben ra­jongok érte), hogy az ember füle kettéáll. Valamint az intézmény­névadó Ferdinánd tekercset sem szabad kihagyni, amikor arra jár­ván muszáj megtorpannunk. Meg a birkapörköltet és a pacalt sem, mármint azoknak, akik az ilyesmit is kedvelik. Ha már új: a roppant híres en­­csi Anyukám Mondta­sok több helyütt előforduló Világbékéi kö­zül a debreceni pizzaszeletező is pompás, miként a szintén mi­nilánccá növekedett Black Sheep kávéi, szendvicsei és süteményei, továbbá a Csakhal halai is nagy­szerűek. Akár virtigli édes- vagy tengervizes élőhelyek közelében terül el második legnagyobb váro­sunk, akár nem. A legnagyobb gasztronómiai élménnyel mindazonáltal Nyír­egyházán szembesültem ezen a szóban forgó tavaszon. Ami rá­adásul egyszerre régi és új. Régi, amennyiben nemcsak Cvekedlinek hívják a górcső alatt tartózkodó evőhelyet, de (nem meglepő mó­don) konkrétan a káposztás cve­kedli található mindeneknek a kö­zéppontjában ott. Beléje leheltek új életet. (Meg a krumplis tésztába.) Ők a lényeg, azzal együtt, hogy olyasmit is lehet enni náluk, mint a currys-csirkehúsos vagy a kata­lán pikáns kolbászos fusilli, és ezek is abszolút rendben vannak. Na de a cvekedli, az tényleg olyan a Cvekedliben, mint a me­sében. Tökéletes tészta, zseniális káposzta, hibátlan arányok (mind az összetevők, mind a fűszerezés terén), felülmúlhatatlan harmónia. Michelin-csillag. Nem is egy. Adok kettőt. És mindezt kétezer forintért helyezik az éhes vendégek elé a kis papírdobozaikban. A káposztás cvekedli gigantikus kedvencem kisgyermek korom óta. Csak az anyukám tudott ennyire csodásat készíteni annak idején, senki más. Maga gyúrta-nyújtot­­ta hozzá a tésztát a két kezével. Jómagamnak valahogy­ valamiért soha nem sikerült megközelíteni sem azt az ízvilágot és minőséget. Száraztésztával biztos nem is lehet. Ám a káposzta sem lett olyan. Sajnos az anyukám nem készít­het nekem cvekedlit többé. Igaz, ő a töltött káposztát jobban szerette. A konyhába évek óta nem tudott már kimenni, de az ágyán ülve egy-két hónappal ezelőtt is beke­verte a tölteléket. 92 évesen, két keresztrejtvényfejtés között. Senkit sem ismertem soha, aki nála job­ban szerette volna ezt a nehéz, rongyos, kegyetlen, édes életet. MAGAZIN • VETÉSFORGÓ 25 ÚJBESZÉL Ébredek W­ekerle G­yakran felbukkanó ki­fejezés, mi is gyakran használjuk a lapban - ugyanakkor olvasói vis­­­szajelzésekből kiderült, hogy nem mindenki tudja pontosan, mit jelent. Épp ezért e heti szavunk: a woke. A woke az angol woke up igéből képzett woken afrikai-amerikai vál­tozata. Jelentése felébredt, tágabban: éber. Eredetileg nem volt politikai töltete: arra utalt, hogy­ valaki tá­jékozott. Később a rasszizmuselle­nes mozgalmak kezdték használni, itt már többletjelentést kapott: aki volte, az tudatában van az amerikai társadalomban jelen lévő rassziz­musnak. Először, ha minden igaz, Lead Belly énekes-gitáros használ­ta ebben az értelemben. 1938-as dala, a Scottsboro Boys kilenc fekete fiúról szól, akiket hamisan vádoltak egy fehér nő megerőszakolásával. Belly a dalban azt tanácsolja hall­gatóinak, maradjanak „woke”-ok, tartsák nyitva a szemüket. Hetven évvel később Erykah Badu Master Teacher című számának refrénjében találkozhatunk a kifejezéssel (I stay woke). A 2010-es években aztán egyre gyakrabban került elő a szó azzal a jelentéssel, hogy „tudatában van, figyel a társadalmi egyenlőtlen­ségekre”. Amikor pedig 2014-ben egy rendőr lelőtte a fekete Michael Brownt Saint Louis egyik külvárosá­ban, és az eset után kibontakozott a Black Lives Matter-mozgalom, a woke futótűzként terjedt a (kö­zösségi) médiában. A woke jelentése mára attól függ, ki használja. Baloldali, progresszív körökben nagyjából az eredeti jelen­tésében alkalmazzák, míg a „woke­­izmust” túlzott vehemenciával, dühvel, a múlt válogatás nélküli el­törlésével (cancel culture), a politikai korrektség (pc) túltolásával vádolok szókészletében negatív csengése van. Nagyon leegyszerűsítve a woke a progresszió szinonimája­­ és míg egyesek szemében üdvözlendő, má­sokéban üldözendő jelenség. Kinek a zsoldjába szegődünk? Kína igazi arca Biciklis kamuközpont Békésben az ELI negyedmilliárdjáért Az egészséges párbeszéd jegyében: hazajárnak a nácik Csókakő­re Maróth Gáspár meredek átigazolása a kormányból a Rheinmetallica Zsákutcában a magyar energiapolitika Izrael 75 éves: Törvényesített rágalmazás Az igazi Balassa P. Tamás Interjúk: Jay Rosenblatt Makranczi Zalán Hajrá, egyedül! Törvényesített rágalmazás Az igazi Balassa P. Tamás Interjúk: Jay Rosenblatt Makranczi Zalán KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL! ÉLET ÉS­­ IRODALOM FIZESSEN ELŐ! Ádám Péter: Szabad-e a francia államfőt sértegetni? * ■ [UNK] Vásárhelyi Mária: Üszkösödé­ sebek * Interjú: Van-e a bánatnak vége?­­ Tompa Andreával beszélget Károlyi Csaba >1« Hekeli Gábor: Karantén retro (Kezdődik 2020. március 28. napján, a kijárási korlátozás elrendelésekor) * Korózs Lajos: A jóléti fordulaton is túl (Agora)­­! Pénteken keresse a hírlapárusoknál, vagy fizesse elő! www.es.hu SZÜKSÉGÜNK VAN EGYMÁSRA!

Next