Magyar Hang, 2023. április-június (7. évfolyam, 15-26. szám)
2023-06-02 / 22. szám
Magyar Hang 2023. JÚNIUS 28. HELYZET-KÉP 17 legyint egyet, mikor arról érdeklődünk, hogy miért nincs még felújítva a vasútállomás, pláne ha erre már tíz éve is megvolt a politikai szándék. Jönnek az orosz-ukrán háborúval, meg a szokásos hülye dumákkal. Pedig tényleg jó lenne, ha renoválnák, hiszen tényleg sokan használják, de hát egy tourinform sincs kint, néha mi közöljük az itt kóválygó turistákkal, hogy merre is van a centrum - mondja. Persze nehéz dolga van, mert Gyulára, ha nem is éppen vonattal, de rengeteg román jön. - Mondhatom csúnyán, mennyien vannak? - Hát, azért kinyomtatnánk a szavait... - Lassan ők tartják el a várost - mondja, és valóban sok Gyulán a román rendszámú autó, és a helyi sajtó is arról számolt be a minap, hogy pályázati forrásból lehetővé tették, hogy a város fő vonzerejének számító fürdő harminc dolgozója román nyelvtanfolyamon vegyen részt. Csakhogy időközben Nagyszalontán, Temesváron és Nagyváradon is grandiózus fürdőfejlesztésekbe fogtak. - Na, az egy jó kérdés, hogy mi lesz velünk, ha ezek elkészülnek - mondja gyulai nyilatkozónk, aki szerint ezt a régiót „nagyon elhanyagolják”, ezért sokan el is hagyták a járási központot és Békés megyét. (Lásd: Kiürül az éléskamra, 2023./11., március. 17.) A tesóm idejében még öt osztályt indítottak a régi iskolánkban, az én generációm idejében már csak három volt, ma már egyet tudtak, ami nem csoda, Gyula lakossága 34 ezerről 27-re csökkent - jegyzi meg búcsúzóul. * A sarkadi cukorgyári megállónál mintha csak ezt a beszélgetést folytatnánk Kiss Tündével. Ő 2002 óta nem lakik már a városban, csak hazajött a szüleihez látogatóba. Ő sem lát változást a vonalon, ami részben igaz is: a város helyiek által csak nagyállomásnak nevezett megállójánál például bűzös, legyek által körbedongott pottyantós vécé van, a lelakatolt biciklik is igazi békebeli, rozsdásodó drótszamarak. De jegypénztár egy ideje már csak a cukorgyári megállónál van, a névadó üzem persze jó ideje nincs már nyitva, 1998-ban zárt be - egykori bejáratának környéke annyira magára hagyott, hogy ma is találni még egy felragasztott, alaposan megkopott SZDSZ-es matricát. Tündével egy frissen a menetrendre lapított, a szélsőjobboldali Légió Hungáriát éltető levonó mellett beszélgetünk arról, hogy miért is mennek el Sarkadról is a fiatalok. - A fiataloknak nincs lehetőségük itt sok mindenre, a szórakozási lehetőségre például, mert minden szépen lassan megszűnt - mondja. Hogy ez nem volt mindig így, azt bizonyítja az az ikonikus videó 1995-ből, ami beszámol arról, ahogy az akkor abszolút fénykorát élő technotria, a Scooter tagjait ünnepélyes és elvtársias körülmények között fogadja a település fideszes polgármestere, Tóth Imre, aki 1986-ban még a leninizmust és a békét éltette a sarkadi majális konferálójaként. A zenekar az akkor még működő cukorgyár művelődési házából kialakított diszkóban lépett fel, előtte azonban a városvezető pezsgővel és a „slágerlisták élére röpítő ajándék varázsszőnyeggel” lepte meg a tagokat, akik akkor csodálkoztak csak igazán, mikor megtudták, hogy Tóth maga is meghallgatta a Hyper, Hypert. * A határállomás Kötegyánon már nincs jegykiadás, az erre szolgáló ablakot egy MÁV-logós zászlóval jancsiszögezték be, Méhkeréken már állomás sincs. 2019- ben születtek meg az elképzelések egy új megállóhely építéséről, a következő évre tervezték az átadását, de ottjártunkkor még csak az alapja volt készen. Az előtte elhaladó vonat pedig „ugyanúgy zötyög”, mint harminc éve. Ezt állítja legalábbis a megálló egyetlen utasa, Botta Imre. - Persze, akkor még voltak igazi fapadosok is - mondja Imre, aki gyulai diákéveit követően Kétegyházára költözött. Elmondása szerint ott most komoly vasúti fejlesztés zajlik, „európai folyosó, mondják” - jegyzi meg fintorogva, kezével gúnyosan legyezve. Szarkazmusának oka, hogy Imrének fogalma sincs mikor lesz majd kész. - Csak ez az, aminek a felújítása valamiért mindig elmarad. Biztos, amiért így kiesik - mondja és várakozik tovább. Távozóban vesszük észre, hogy itt is van egy olyan tábla, ami a békési vasútállomásokon valamiért igen népszerű: a parkolókat figyelmezteti, hogy üzemi területen csak saját felelősségükre hagyhatják a járművüket. Mindenhol jól láthatóak, ezt azonban már szinte betakarják a falevelek Kép: Végh László, szöveg: Tompos Ádám