Magyar Hang, 2023. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)
2023-07-07 / 27. szám
Magyar Hang 2023. JÚLIUS 8-13. Nagygéci Kovács József Petőfi már meghalt, nem emlékszik? Meghalt, hála Istennek. Az volt, Novák fiam, a magyar történelem utolsó nagy pillanata, ne felejtse el, valahogy el ne felejtse! - mondja Cseh Tamás és Csengey Dénes Mélyrepülés című monodrámájában a nagy költővel a jelenben azonosulni vágyó főhősnek egykori tanára. Novák persze fellázad mindazokkal szemben, amit ezek a mondatok sugallnak és elképzel egy másik sorsot Petőfinek, de erről majd máskor. Most a témánk Petőfi halála, mert július van, és 1849-ben ebben a hónapban látták és olvasták utoljára őt szerettei és ellenségei. A Szörnyű idő... kezdetű vers nem csak mint utolsó Petőfi-vers érdekes. Alapja, háttere az egyre kilátástalanabb harc, ami a végítéletet hangban és képben is az olvasó elé hozza: villog a fél világ karja, elöl háború, hátul döghalál, az enyészet két kézzel arat - a költő szélsőségesen fogalmaz, az a dolga, mondhatjuk erre, Petőfi korában tulajdonképpen ez is volt az elvárás. Ami miatt a vers többé válik, mint puszta ember- és nemzetsirató, illetve prófétai jajszó, az az itt is megjelenő, a valóság elbeszélése iránti kiirthatatlan vágynak és az elbeszélés mindenekfelett való szükségességének megfogalmazása. Petőfi a négy versszakból kettőt szán a témának (szörnyű idő) és ugyanennyit annak, hogy mindezt, a szörnyű időt vajon 1. lesz-e, aki elmeséli, és 2. lesz-e, aki meghallgatja és elhiszi-befogadja. Azaz: költőnk két ütközet között, a maga és nemzete sorsát siratva is a közlésen és befogadáson, közvetve a „poézis hatalmán” (Kosztolányi) gondolkodik. Szörnyű idő... (Mezőberény, 1849. július 6-17.) Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő. Talán az ég, Megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne? villog ellenünk A fél világnak kardja. És ott elől a háború Csak a kisebb baj; szomorúbb, Mi hátul áll, A döghalál. Be kijutott a részed Isten csapásiból, a hon, Folyvást arat határidőn Két kézzel az enyészet. Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Leírni e Vad fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad, El tudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának? S ha elbeszéli úgy,amint Megértük ezeket mi mind, Akad-e majd, Ki ennyi bajt Higgyen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi egy őrült, rémülésteli, zavart ész meséjének? Amikor ez az általunk utolsóként ismert vers íródik, mást is ír még Petőfi. Egy levelet a barátjának, Arany Jánosnak és egy másik levelet a feleségének. Tegyük ezeket mellé, olvassuk hozzá a vershez. Aranynak így ír: „Kedves barátom, aznapon, melyre hirdettük a népgyűlést, amelyre föllovalt volt bennünket Kossuth, hogy fanatizáljuk a pesti népet a főváros környékén vívandó véres, elhatározó, utolsó leheletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt, stb., mint ő maga mondá: aznapon adta tudtára a kormány a fővárosi népnek - hegedűszóban persze -, hogy esze ágában sincs Pest környékén harcolni, még kevésbé otthagyni becses fogát, hanem az első bokor zörrenésére el fog eblábolni világtalan világig, hol Árpád óta nem volt ellenség, s hol honmentő irhája nagyobb biztonságban lehet. Én ezen komiszságra teljes erőm és tehetségem szerint dühbe jővén, s megemlékezvén még előbbeni sebeimről is, kaptam magamat, fölszedtem sátorfámat s másnap családommal együtt ide, e békési magányba bujdokoltam azon óhajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek még csak küszöbére se kényszerítene sorsom; s most itt vagyunk, s amely percekben végkép felejtem, hogy hazám is van, tökéletesen boldog vagyok. ” Észrevehető a „petőfis” szarkazmus ebben a „stb.’’-ben. Ahogy sorolja, hogy Kossuth ott lesz a „véres, elhatározó, utolsó leheletünk”-ig tartó csatában, és ahol ő, mármint Kossuth, „ha kell meghal Pest romjai alatt, stb.” Ez a „stb.” Petőfi lesújtó véleménye az ország nagyjairól, akik lózungként használják mindazt, ami egyébként valóságos és fenséges. És vegyük észre a csalódottságból, keserűségből táplálkozó rezignáltságot, az azzal megtaláltnak mondott „tökéletes boldogságot”. Mert mondott ez a boldogság. Hiába írja Aranynak, hogy most már végképp visszavonul, a feleségének írt levelét, amit két nappal július 31-e előtt keltezett, már Marosvásárhelyről, Bem táborából küldi. Bár utal rá, hogy szeretné a családját maga mellett tudni, sőt még arra is, hogy majd együtt is beutazzák ezt a „gyönyörű vidéket”, és megemlíti a kisfiát is, a levél elsősorban a hadi helyzetről szóló tudósítás és a maga katonaéletének rövid leírása. „Most két napig itt leszünk, míg a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? Ő tudja” - írja Bemre utalva. Az a két nap eltelt, és azóta annyit tudunk, amit talán Szilágyi Domokos írt meg a legpontosabban a Héjjasfalva felé című nagy versben. (Pontosan írta, hiszen költőként írta, így kezdődik a vers: „Lihegve fordult vissza. Már ha itt vagy, hát szemből, Halál!”) És úgy lehet elképzelni, ahogy dalban a már említett Cseh Tamás mondja-énekli Bereményi Géza nem fakuló, Petőfihez méltó szép szövegében, a Petőfi halála című dalban. Szilágyi Domokos versében és a dalban is erős motívum a halállal való szembenézés, a szembefordulás. Az arról való tudás és a tudás nyílt vállalása. Itt és most a dal legelső megjelenését ajánlom megtekintésre-hallgatásra, a Petőfi halálára való emlékezésre. A Cseh Tamás Archívum osztotta meg a Szeptember végén című, Mészáros Márta rendezte, 1974-es tévéjáték történetét, mely tulajdonképpen az itt maradóknak, elsősorban a feleségnek, Szendrey Júliának állít emléket. A rendező felkérésére a Cseh-Bereményi páros összesen négy dalt írt, ezek közül az említett Petőfi halála a legerősebb. Ráadásul a dal filmbeli megjelenése tökéletesen rímel a szembenézésre mint fontos aktusra. Venczel Vera formálja meg a költő özvegyét, úgy, hogy míg a dal szól, és benne a költő beszél, csak a feleség arcát látjuk. Minden ott van a szemében, az arcán, a finom rándulásokban. Háttérben elmosódva hol virágok, hol folyó, míg a dal záró mondatainál már fekete háttér és könnyező arc, egy nőé, őszülő tincsekkel a hajában. Petőfi szembenézett a halállal, szerettei az ő halálával, és késői utódai sem vagyunk mentek ettől, akkor sem, ha nem az volt a magyar történelem utolsó nagy pillanata. A tévéjáték elérhető az egyik hazai videómegosztó portálon, a Cseh Tamás Archívum oldalán külön a dal megnézhető-hallgatható, itt: PETŐFI, PIROS, ALMA Petőfi halála Petőfi Sándor FORRÁS: WIKIPEDIA Makrai Gustav Klimt mindössze ötvenöt éves volt, amikor 1918 februárjában egy agyvérzés következtében részben lebénult. Egy hónappal később hunyt el, de állványán még akkor is ott volt egyik utolsó, befejezetlen festménye, a Nő legyezővel. KULTMATEK Örök élet « millió dollárért talált gazdára, és a leütési ár jócskán felülmúlta a 65 millió fontos előzetes várakozásokat. Korábban Alberto Giacometti Sétáló ember ! című alkotása tartotta a rekordot, a szobrot 2010-ben 65 millió fontért vásárolták meg. Klimt életművéből eddig a Nyírfaerdő című kép kelt el a legmagasabb összegért, ezért tavaly Nő legyezővel című festményen hangsúlyos szerepet kap a hátteret adó, pazar színvilágú keleti textília, amelyen olyan kínai motívumok jelennek meg, mint az örök életet szimbolizáló főnix és a lótuszvirágok. A 1920-as éveket követően valószínűleg a svájci Böhler család birtokában volt a kép, amit 36 000 000 000 A kevéssé híres kép most már biztos bevonul a köztudatba: jelenleg ez az Európában elárverezett legdrágább festmény, amit 85,3 millió fontért (36 milliárd forint) vásárolt meg egy hongkongi műgyűjtő a Sotheby’s árverésén. A bécsi szecesszió nagymesterének képe 29 év után bukkant fel újra a piacon - 1994-ben a Sotheby’s New Yorkban került kalapács alá, akkor 11,6 New Yorkban, a Christie’s árverésen valaki 104,6 millió dollárt (közel 35 milliárd forint) fizetett, de szintén komoly összegért adott tovább Oprah Winfrey amerikai médiaszemélyiség az Adéle Bloch- Bauer II című festményen, amely 150 millió dollárt (50,5 milliárd forint) ért egy kínai gyűjtőnek. A meztelen vállú, lenge ruhájú, ismeretlen fiatal nőt ábrázoló, 1950-ben a híres osztrák műgyűjtő, Rudolf Leopold szerzett meg, de később adósságai miatt kénytelen volt megválni tőle. Az egy évtizeddel korábbi, ismertebb Klimt-remekművektől textúrájában és tónusában is gyökeresen eltérő festményből következtetni lehet arra, milyen irányba mozdult volna el az osztrák mester művészete, ha nem győzi le a betegség. MAGAZIN VETÉSFORGÓ27 Wekerle Szabolcs : A Mi párbeszédfoszlányt a vonaton kaptam el, két diákány társalgásából. Minket most a „sémel” ige érdekel - mit jelenthet? Az internet nem szolgál sok támponttal. Az feltételezhető, hogy nem a keresés egyik első találata körül kell keresgélnünk a megoldást: ez Sipőcz Katalin A vogul színnevek vizsgálata című munkája, amelyből kderül, hogy a sémel (máskor sémái) az egész vogul nyelvterületen élő szó, jelentése fekete, sötét. (Álljon itt egy példamondat is: sémel körpartalon alj = „fekete vasú nyilas tegez”.) Jó, elég a megjátszott butáskodásból. A mi „sémel” -ünk, bár a fekete révén akár a „befeketít”-hez is köze lehetne, nyilván nem a vogulból ered. Hanem az angolból. To shame: megszégyenít valami, bűntudatot ébreszt valamben. Sémelni valami magyarul nem egészen ezt jelenti, inkább olyasmit: szid, szapul. „És ez kölcsönöz abszurd színezetet a szériának - olvassuk a SorozatjunMe nevű oldal Hitmen című sorozatról írt cikkében; az IMDB-n az egyik 1/10-es értékelés a sorozatot (vagy legalábbis a pilotot) a Pulp Fiction Quarter Pounder with cheese-jelenetéhez hasonlítja, illetve annak koppintásával, kegészítésével és továbbgondolásával sémeli a készítőket.” A „sémek” itt inkább „vádolja”. Remélem, jó helyen tapogatózom. Zárásképpen pedig hadd biggyesszek ide valamit, amit nemrég hallottam, de egy egész Újbeszélt nem tenne M. Viszont Mosit sémelhetem benne a szentendrei bazársor egyik árus hölgyét, a múltkor arra haladtamban épp ezt ismételgette két tanácstalan ázsiai turistának, akk bizonyára vásárolni akartak nála, de - gondolom - csak kártyájuk volt: „Ungarische money?!” Azt hiszem, végül nem ütötték nyélbe az üzletet. ÚIBESZÉL Sém i ez a srác? Nem tudom, de sokan sémelik.