Magyar Hang, 2023. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)

2023-07-07 / 27. szám

Magyar Hang 2023. JÚLIUS 8-13. Nagygéci Kovács József P­etőfi már meghalt, nem emlékszik? Meghalt, hála Istennek. Az volt, Novák fiam, a magyar történelem utolsó nagy pillanata, ne felejtse el, valahogy el ne felejt­se! - mondja Cseh Tamás és Csengey Dénes Mélyrepülés című monodrá­májában a nagy költővel a jelenben azonosulni vágyó főhősnek egy­kori tanára. Novák persze fellázad mindazokkal szemben, amit ezek a mondatok sugallnak és elképzel egy másik sorsot Petőfinek, de er­ről majd máskor. Most a témánk Petőfi halála, mert július van, és 1849-ben ebben a hónapban látták és olvasták utoljára őt szerettei és ellenségei. A Szörnyű idő... kezdetű vers nem csak mint utolsó Petőfi-vers érdekes. Alapja, háttere az egyre kilátástalanabb harc, ami a vég­ítéletet hangban és képben is az olvasó elé hozza: villog a fél világ karja, elöl háború, hátul dögha­lál, az enyészet két kézzel arat - a költő szélsőségesen fogalmaz, az a dolga, mondhatjuk erre, Pe­tőfi korában tulajdonképpen ez is volt az elvárás. Ami miatt a vers többé válik, mint puszta ember- és nemzetsirató, illetve prófétai jaj­szó, az az itt is megjelenő, a való­ság elbeszélése iránti kiirthatatlan vágynak és az elbeszélés minde­­nekfelett való szükségességének megfogalmazása. Petőfi a négy versszakból kettőt szán a témá­nak (szörnyű idő) és ugyanennyit annak, hogy mindezt, a szörnyű időt vajon 1. lesz-e, aki elmeséli, és 2. lesz-e, aki meghallgatja és elhiszi-befogadja. Azaz: költőnk két ütközet között, a maga és nemzete sorsát siratva is a köz­lésen és befogadáson, közvetve a „poézis hatalmán” (Kosztolányi) gondolkodik. Szörnyű idő... (Mezőberény, 1849. július 6-17.) Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő. Talán az ég, Megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne? villog ellenünk A fél világnak kardja. És ott elől a háború Csak a kisebb baj; szomorúbb, Mi hátul áll, A döghalál. Be kijutott a részed Isten csapásiból, a hon, Folyvást arat határidőn Két kézzel az enyészet. Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Leírni e Vad fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad, El tudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának? S ha elbeszéli úgy,­amint Megértük ezeket mi mind, Akad-e majd, Ki ennyi bajt Higgyen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi egy őrült, rémülésteli, zavart ész meséjének? Amikor ez az általunk utolsóként ismert vers íródik, mást is ír még Petőfi. Egy levelet a barátjának, Arany Jánosnak és egy másik levelet a feleségének. Tegyük ezeket mellé, olvassuk hozzá a vershez. Aranynak így ír: „Kedves ba­rátom, aznapon, melyre hirdettük a népgyűlést, amelyre föllovalt volt bennünket Kossuth, hogy fa­natizáljuk a pesti népet a főváros környékén vívandó véres, elha­tározó, utolsó leheletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest rom­jai alatt, stb., mint ő maga mondá: aznapon adta tudtára a kormány a fővárosi népnek - hegedűszóban persze -, hogy esze ágában sincs Pest környékén harcolni, még ke­vésbé otthagyni becses fogát, ha­nem az első bokor zörrenésére el fog eblábolni világtalan világig, hol Árpád óta nem volt ellenség, s hol honmentő irhája nagyobb bizton­ságban lehet. Én ezen komiszság­­ra teljes erőm és tehetségem sze­rint dühbe jővén, s megemlékezvén még előbbeni sebeimről is, kaptam magamat, fölszedtem sátorfámat s másnap családommal együtt ide, e békési magányba bujdokoltam azon óhajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek még csak kü­szöbére se kényszerítene sorsom; s most itt vagyunk, s amely percek­ben végkép felejtem, hogy hazám is van, tökéletesen boldog vagyok. ” Észrevehető a „petőfis” szar­kazmus ebben a „stb.’’-ben. Ahogy sorolja, hogy Kossuth ott lesz a „véres, elhatározó, utolsó leheletünk”-ig tartó csatában, és ahol ő, mármint Kossuth, „ha kell meghal Pest romjai alatt, stb.” Ez a „stb.” Petőfi lesújtó vélemé­nye az ország nagyjairól, akik ló­zungként használják mindazt, ami egyébként valóságos és fenséges. És vegyük észre a csalódottságból, keserűségből táplálkozó rezig­náltságot, az azzal megtaláltnak mondott „tökéletes boldogságot”. Mert mondott ez a boldogság. Hiá­ba írja Aranynak, hogy most már végképp visszavonul, a feleségének írt levelét, amit két nappal július 31-e előtt keltezett, már Maros­­vásárhelyről, Bem táborából küldi. Bár utal rá, hogy szeretné a csa­ládját maga mellett tudni, sőt még arra is, hogy majd együtt is beu­tazzák ezt a „gyönyörű vidéket”, és megemlíti a kisfiát is, a levél elsősorban a hadi helyzetről szóló tudósítás és a maga katonaéleté­nek rövid leírása. „Most két napig itt leszünk, míg a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? Ő tudja” - írja Bemre utalva. Az a két nap eltelt, és azóta annyit tudunk, amit talán Szilágyi Domokos írt meg a legpontosabban a Héjjasfalva felé című nagy versben. (Pontosan írta, hiszen költőként írta, így kezdődik a vers: „Lihegve fordult vissza. Már­­ ha itt vagy, hát szemből, Halál!”) És úgy lehet elképzelni, ahogy dalban a már említett Cseh Tamás mondja-énekli Bereményi Géza nem fakuló, Petőfihez méltó szép szöve­gében, a Petőfi halála című dalban. Szilágyi Domokos versében és a dal­ban is erős motívum a halállal való szembenézés, a szembefordulás. Az arról való tudás és a tudás nyílt vállalása. Itt és most a dal legelső megjelenését ajánlom megtekintés­­re-hallgatásra, a Petőfi halálára való emlékezésre. A Cseh Tamás Archí­vum osztotta meg a Szeptember vé­gén című, Mészáros Márta rendezte, 1974-es tévéjáték történetét, mely tulajdonképpen az itt maradóknak, elsősorban a feleségnek, Szendrey Júliának állít emléket. A rendező felkérésére a Cseh-Bereményi páros összesen négy dalt írt, ezek közül az említett Petőfi halála a legerősebb. Ráadásul a dal filmbeli megjelené­se tökéletesen rímel a szembené­zésre mint fontos aktusra. Venczel Vera formálja meg a költő özvegyét, úgy, hogy míg a dal szól, és benne a költő beszél, csak a feleség arcát látjuk. Minden ott van a szemében, az arcán, a finom rándulásokban. Háttérben elmosódva hol virágok, hol folyó, míg a dal záró mondatai­nál már fekete háttér és könnyező arc, egy nőé, őszülő tincsekkel a ha­jában. Petőfi szembenézett a halál­lal, szerettei az ő halálával, és késői utódai sem vagyunk mentek ettől, akkor sem, ha nem az volt a magyar történelem utolsó nagy pillanata. A tévéjáték elérhető az egyik hazai videómegosztó portálon, a Cseh Tamás Archívum oldalán külön a dal meg­­nézhető-hallgatható, itt: PETŐFI, PIROS, ALMA Petőfi halála Petőfi Sándor FORRÁS: WIKIPEDIA Makrai G­ustav Klimt mindössze ötvenöt éves volt, amikor 1918 februárjában egy agyvérzés következtében részben lebénult. Egy hónappal később hunyt el, de állványán még akkor is ott volt egyik utolsó, befe­jezetlen festménye, a Nő legyezővel. KULTMATEK Örök élet « millió dollárért talált gazdára­­, és a leütési ár jócskán felülmúlta a 65 millió fontos előzetes várakozá­sokat. Korábban Alberto Giacometti Sétáló ember ! című alkotása tar­totta a rekordot, a szobrot 2010-ben 65 millió fontért vásárolták meg. Klimt életművéből eddig a Nyírfaerdő című kép kelt el a leg­magasabb összegért, ezért tavaly Nő legyezővel című festményen hangsúlyos szerepet kap a hát­teret adó, pazar színvilágú keleti textília, amelyen olyan kínai mo­tívumok jelennek meg, mint az örök életet szimbolizáló főnix és a lótuszvirágok. A 1920-as éveket követően valószínűleg a svájci Böhler csa­lád birtokában volt a kép, amit 36 000 000 000 A kevéssé híres kép most már biz­tos bevonul a köztudatba: jelenleg ez az Európában elárverezett leg­drágább festmény, amit 85,3 millió fontért (36 milliárd forint) vásá­rolt meg egy hongkongi műgyűjtő a Sotheby’s árverésén. A bécsi sze­cesszió nagymesterének képe 29 év után bukkant fel újra a piacon - 1994-ben a Sotheby’s New York­ban került kalapács alá, akkor 11,6 New Yorkban, a Christie’s árve­résen valaki 104,6 millió dollárt (közel 35 milliárd forint) fizetett, de szintén komoly összegért adott tovább Oprah Winfrey amerikai mé­diaszemélyiség az Adéle Bloch- Bauer II című festményen, amely 150 millió dollárt (50,5 milliárd forint) ért egy kínai gyűjtőnek. A meztelen vállú, lenge ruhá­jú, ismeretlen fiatal nőt ábrázoló, 1950-ben a híres osztrák mű­gyűjtő, Rudolf Leopold szerzett meg, de később adósságai miatt kénytelen volt megválni tőle. Az egy évtizeddel korábbi, ismertebb Klimt-remekművektől textúrájá­ban és tónusában is gyökeresen eltérő festményből következtetni lehet arra, milyen irányba mozdult volna el az osztrák mester művé­szete, ha nem győzi le a betegség. MAGAZIN VETÉSFORGÓ27 Wekerle Szabolcs : A Mi párbeszédfoszlányt a vonaton kaptam el, két diákány társalgásából. Minket most a „sémel” ige érdekel - mit je­lenthet? Az internet nem szolgál sok támponttal. Az feltételezhető, hogy nem a keresés egyik első találata körül kell keresgélnünk a megoldást: ez Sipőcz Katalin A vogul színnevek vizsgálata című munkája, amelyből kderül, hogy a sémel (máskor sémái) az egész vogul nyelvterületen élő szó, jelentése fekete, sötét. (Álljon itt egy példamondat is: sémel körpa­­rtalon alj = „fekete vasú nyilas tegez”.) Jó, elég a megjátszott butáskodásból. A mi „sémel” -ünk, bár a fekete révén akár a „befeketít”-hez is köze lehetne, nyilván nem a vogulból­­ ered. Hanem az angolból. To shame: megszégyenít valami, bűntudatot ébreszt valamben. Sémelni valami magyarul nem egészen ezt jelenti, in­kább olyasmit: szid, szapul. „És ez kölcsönöz abszurd színezetet a szé­riának - olvassuk a SorozatjunMe nevű oldal Hitmen című sorozatról írt cikkében­­; az IMDB-n az egyik 1/10-es értékelés a sorozatot (vagy legalábbis a pilotot) a Pulp Fiction Quarter Pounder with cheese-jele­­netéhez hasonlítja, illetve annak koppintásával, kegészítésével és to­vábbgondolásával sémeli a készítőket.” A „sémek­” itt inkább „vádolja”. Remélem, jó helyen tapogatózom. Zárásképpen pedig hadd big­­­gyesszek ide valamit, amit nemrég hallottam, de egy egész Újbeszélt nem tenne M. Viszont Mosit sémelhetem benne a szentendrei bazársor egyik árus hölgyét, a­ múltkor arra haladtamban épp ezt ismételgette két tanácstalan ázsiai turistának, akk bizonyára vásárolni akartak nála, de - gondolom - csak kártyájuk volt: „Ungarische money?!” Azt hiszem, végül nem ütötték nyélbe az üzletet. ÚIBESZÉL Sém­ i ez a srác? Nem tudom, de sokan sémelik.

Next